A nácik a Közel-Keleten folytatták volna a holokausztot
További Külföld cikkek
-
Donald Trump megakadályozta, hogy Izrael megölje Irán legfelsőbb vezetőjét
- Emmanuel Macron szolidaritásból Grönlandra látogatott
- Kitilthatják a 15 év alattiakat a közösségi médiából Franciaországban, vagy megtilthatják, hogy kést vásároljanak
- Orbán Viktor: Brüsszel vegye le a napirendről az orosz energiahordozók kivezetéséről szóló javaslatát
- Soros György fia összeházasodott Hillary Clinton volt vezető tanácsadójával
A Klaus-Michael Mallmann vezette történészcsoport a Németek, zsidók, népirtás című, minap megjelent könyvben tette közzé a kutatási eredményeket, amelyek szerint Erwin Rommel Afrika-hadtestének veresége hiúsította meg a terveket.
Az Afrika-hadtest kötelékébe rendelték ugyanis 1942 nyarától azt az Athénban állomásozó kommandót, amely a tervek végrehajtásáért felelt volna. A minta a Kelet-Európában már bevetett operatív csoportok működése lett volna.
Ezek az operatív csoportok a Szovjetunió megszállt területein és másutt Kelet-Európában már zsidók százezreit lőtték agyon vagy gázosították el erre a célra átalakított járművekben, "mozgó gázkamrákban".
A nácik megnyerték maguknak a jeruzsálemi főmuftit
A közel-keleti kommandó parancsnokává Walter Rauff ezredest nevezték ki, aki korábban a Szovjetunió megszállt területein és Szerbiában a "mozgó gázkamrák" kifejlesztéséért és működtetéséért felelt.

A nácivadász Simon Wiesenthal Walter Rauff fényképével 1973-ban
A németek arab kollaboránsokat igyekeztek megnyerni tervük végrehajtásához, legfontosabb emberük Mohammed Amin el-Huszeini jeruzsálemi főmufti volt, aki a britek elleni harcban a tengelyhatalmak oldalára állt, és Berlinbe menekült. Huszeini többször találkozott a zsidók megsemmisítésének főszervezőjével, Adolf Eichmann-nal. Az 1974-ben elhunyt Huszeini a kutatások szerint a néhai Jasszer Arafat palesztin vezető rokona volt.
A kommandó 1942 júliusa óta várakozott a görög fővárosban bevetésre, de a britek Montgomery tábornok vezetésével 1942 őszén el-Alameinnél vereséget mértek Rommel csapataira, ami a sztálingrádi csatával együtt stratégiai fordulatot eredményezett a második világháború menetében.