A titkosszervezet nyilvánosságra hozott dokumentumai arról tanúskodnak, hogy Nancy Pelosi amerikai házelnök 2002 szeptemberében tájékoztatást kapott a fogva őrzött iraki rabokkal szemben alkalmazott durva kihallgatási eszközökről. Ez némileg ellentmond azzal, hogy az elmúlt másfél évben többször kijelentette: sosem állította, hogy ezeket a technikákat valóban be is vetették.
A csaknem hétéves periódusról szóló dokumentumból kiderül, hogy Pelosi és Porter Goss voltak az első kongresszusi tagok, akik az EIT fedőnévre hallgató továbbfejlesztett kihallgatási technikákról, köztük a fullasztást szimuláló módszerről kaptak felvilágosítást.
A kérdés, hogy Pelosi mióta tudott ezeknek az eszközöknek alkalmazásáról, hatalmas vitát váltott ki a kongresszusban. A Republikánusok azzal vádolják a házelnököt, hogy évekkel azelőtt pontos információkkal rendelkezett a CIA ügynökök által végzett kihallgatásokról, hogy azok nyilvánosságra jutottak volna. De csak akkor lépett fel hivatalosan az említett durva módszerek ellen, mikor a háborúellenes liberálisok tiltakozni kezdtek.
Egy óvatosan szövegezett kijelentésében Pelosi azt állította, hogy soha nem kapott eligazítást ezeknek a módszerek használatáról, csak annyit tudott, hogy ezeket jóváhagyta a Bush-adminisztráció, mint legális kihallgatási eszközöket.
2007 decemberében a Washington Post nyilvánosságra hozta, hogy a Ház és a Szenátus hírszerzői eligazítást kaptak 2002 őszén a fullasztásos módszerről, és hogy egyik kongresszusi vezető sem tiltakozott a bevetésük ellen. Ugyanekkor állította azt Pelosi, hogy nem volt tudomása a fenti technikák alkalmazásáról, és ezt a kijelentését aztán többször is megerősítette azután is, hogy a Bush-éra Igazságügyi Osztályának múlt hónapban napvilágra került jogi dokumentumai feltárták ezek használatát. Mint a CIA aktákból kiderül, a titkosszolgálat emberei az információkat a Kongresszus négy vezető tagjával osztották meg, majd szigorúan megtiltották nekik, hogy ezeket megosszák bármelyik munkatársukkal vagy hírszerzési bizottságbeli taggal.