Ujjongás fogadta a magyarvédő szlovákot

Nyolc euróért árulták a Hajrá Magyarország! feliratú piros-fehér-zöld sálakat a DAC stadionja mellett kedden, a szlovákiai Dunaszerdahelyen. Délután háromra komoly tömeg gyűlt össze a sportlétesítményben, hogy az aznap hatályba lépett nyelvtörvény ellen tiltakozzanak. (A törvényről és a gyűlés megszervezéséről korábbi cikkünkben részletesen olvashat.)

Hosszú ideje ez volt az első sokezres demonstráció a kisebbségben lévő magyarokért a Kárpát-medencében. A szervezők szerint tizenötezren voltak, ez túlzás lehet, mert eleve csak nyolcezren férhettek volna a stadionba. A lelátók nagy része azonban megtelt, mindenütt magyar zászlók lobogtak és derűs volt a hangulat.

Kis erőfitogtatás

A kiélezett szlovák-magyar politikai hangulat ellenére botrány szinte egyáltalán nem történt. Gyülekezéskor a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom pólóját viselő, többségükben Magyarországról érkező fiatalok keveredtek csak összeütközésbe szlovák kommandósokkal. A harsányan kiabáló vármegyések mellé csuklyát viselő szlovák kommandósok hajtottak szirénázó rendőrautókkal, és azzal kötöttek beléjük, hogy a járdán közlekedjenek. Az egyik kiabáló magyart magukkal vitték, majd elhajtottak. Ettől kezdve szinte egyetlen szlovák rendőrt sem lehetett látni, sem a stadionban, sem pedig annak környékén. Szlovák ellentüntetőből egy sem tűnt fel, az utcán is és bent is csak magyar szót lehetett hallani.

A stadiont fekete ruhás, feltűnően erős testfelépítésű magyar biztonságiak védték, akik egyébként szintén összeütközésbe keveredtek a vármegyésekkel. Csáky Pál MKP-elnök (Magyar Koalíció Pártja, a rendezvényt szervező szervezet) személyes utasítására ugyanis nem engedték be az árpádsávos zászlókat. A szervezők láthatóan el akarták kerülni, hogy a szlovák pártok érveket találjanak arra, hogy belekössenek a nagygyűlésbe.

Csak néhány magyarországi volt furcsa

Ez nagyrészt sikerült is, a rendezvény hangulata barátságos volt, a szónokok határozattak de mértéktartóak voltak. Csupán néhány magyarországi, nyilas jelképet viselő hangoskodó nézett ki furcsán, a sovinizmus és esztelen nacionalizmus ellen beszélő szónokok mellett. Jellemző módon csak a vármegyések kicsiny szektorában fogadta fütty Csáky Pál szlovákul elmondott mondatait, a többség viszont lelkesen megtapsolta a szöveget.

Az erdélyit és a szlovákot éltették

A nézőtéren elsöprő többségben voltak a halkabb, de rendszerint lelkesen tapsoló felvidéki magyarok. Az MKP ingyenbuszok tucatjaival szállította őket Dunaszerdahelyre, de sokan jöttek magánúton is.

Jól jellemezte a hangulatot, hogy a közel négy órán át tartó gyűlésen az egyik legnagyobb ujjongás az egyetlen szlovák szónokot fogadta. Szinte percenként szakította meg tapsvihar szlovákul elmondott beszédét, amelynek fordítására e közönség előtt semmi szükség nem volt. Ez a jelenet önmagában bizonyította, hogy a szlovák nyelvért ostobaság aggódni és nehezen értelmezhető törvénnyel védeni.

Ondrej Dostál, a Konzervatív Intézet nevében a nap egyetlen szlovák szónokaként az egyenlőséget méltatta, a magyarok hátrányos megkülönböztetését támadta, és még azon is élcelődött, hogy a nyelvtörvényt erőltető szlovák kulturális minisztert Madaricnak hívják.

Dostál mellett az RMDSZ-es Bíró Rozália, Nagyvárad alpolgármestere kapott kitüntetett tapsot, aki ötven erdélyi aktivistával érkezett a gyűlésre.

Az MKP bulija volt

Az utolsó szónokként színpadra lépő Csáky Pál kapott még megkülönböztetett figyelmet, beszéde végén állva tapsolták. Csáky szidta a szlovák kormányt és azt mondta „nem akarunk másodrendű állampolgárok lenni”. Megbékélést hirdetett és azt, hogy „minket ne küldjön el innen senki sehová”. Beszéde végén arra kérte a felvidékieket, hogy idén az önkormányzati, jövőre pedig a parlamenti választásokon szavazzanak az MKP-ra.

A nagygyűlés ugyan egy konkrét ügyről szólt, de a politikus szónokok nem mulasztották el, hogy kampányoljanak is. Ez jórészt azt jelentette, hogy egyértelmű utalásokkal támadták a pártot elhagyókat, vagyis a párt előző elnöke, Bugár Béla vezette szakadárokat. Ők Híd-Most néven új pártot alapítottak idén, és nem kaptak helyet a szónokok között. Sőt, egy felszólaló Fico (szlovák miniszterelnök) ötödik hadosztályának nevezte a szlovákokat is megszólítani kívánó pártot.

A helyzetet tovább élezte, hogy Bugár Béla is megjelent a nagygyűlésen. Ő nem a politikusok között a VIP-szakaszban foglalt helyet, hanem kiült a lelátóra, és mosolyogva nézte végig az egész rendezvényt.

A Révkomáromtól Dunaszerdahelyig vezető 55 kilométeren egymást váltották a két magyar párt nyelvtörvény ellen tiltakozó óriásplakátjai. Vetélkedésük a novemberi önkormányzati választás közeledtével biztosan tovább fokozódik majd.

Gólya hozott, nem a vonat

A szónokok következő mondatai hozták még a legnagyobb tapsot: „Anyanyelvem, zászlóm és szívem is magyar” (Hrubík Béla, Csemadok); „Őseinket a gólya, és néhányakkal ellentétben nem a vonat hozta” (Mézes Rudolf, Szlovákiai Magyar Szülők Szövetsége); „Nem vagyunk sem bevándorlók sem albérlők ebben az országban” (Petőcz Kálmán, Szlovákiai Magyarok Kerekasztala).

Több szónok is ostorozta az EU intézményeit, amiért nem léptek fel kellő határozottsággal a kirekesztő és megfélemlítő szlovák nyelvtörvénnyel szemben.

A közönség között a magyarországiak kezdeményezte Ria-Ria-Hungária skandálás mellett az „Itthon vagyunk”, „Nem hagyjuk” és az „Együtt vagyunk” kiáltások tértek rendszeresen vissza.

Közfelkiáltás és kulturprogram

A politikai programot egy magyar követelések sorát tartalmazó kiáltvány zárta, ezt egy hangos igen kiáltással fogadták el a lelátókon. Ez a nyelvtörvény módosítása mellett kártérítést követelt Malína Hedvignek illetve az ugyenebben a stadionban tavaly megvert magyar szurkolóknak. A kiáltvány teljes szövegét itt olvashatja el.

A felszólalások között néptánc, diszkósított magyar nóta és a magyar történelmet felidéző musical-részletek szóltak. A fináléban az István a király három száma, a Bánk Bán egy részlete, a Honfoglalás című film főcimzenéje fért még bele. Alkonyatkor a magyar Himnusz zárta a nagygyűlést.