Kuba csak a kommunizmusról nem nyit vitát

Tizennégy hónap után először megjelent a nyilvánosság előtt Fidel Castro volt kubai elnök: egy videófelvételen venezuelai diákokkal vitatta meg a világ dolgait, és borúlátóan beszélt a globális felmelegedés környezeti hatásairól.

Ugyanakkor országa 50 éve fennálló kommunista rendszere számára rövidtávon nagyobb veszélyt jelent az egyre mélyülő gazdasági válság. Az idei növekedési kilátások 6 százalékról 1,7 százalékra csökkentek, de könnyen recesszióba is fordulhat a gazdaság. Bizonytalan időre ismét elhalasztották az általában ötévente megrendezett, 2002 óta esedékes pártkongresszust, ahol a következő időszakban követendő politikai és gazdasági irányokat vitatnák meg. A döntés oka a gazdasági válság elmélyülése, elemzők szerint a strukturális reformokról szóló vitákat veszélyesnek érzi a vezetés a rendszerre.

„Szerintem az emberek csalódottak lesznek, mert részt szeretnénk venni a kongresszuson, és beszélni szeretnénk a problémáinkról” – idézi a nyugdíjas Reina Delgadót az AFP hírügynökség – „Intézkedéseket szeretnénk, hogy jobbá váljon az életünk.” A lakosság rendkívüli mértékben függ a kormányzattól, az állam ellenőrzi a gazdaság 90 százalékát, átlagosan havi 20 dolláros bért fizetve a lakosság állami foglalkoztatásban álló 78 százalékának.

A kormányzat szokatlan nyíltsággal beszél a válság mélységéről, Raul Castro a helyzetet „nagyon komoly”-nak nevezte. Ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy nyílt társadalmi vita alakulhatna ki a kérdésről, Kubában máig az állam ellenőriz minden médiumot, és itt ül Kína után a legtöbb újságíró börtönben. Azt is nyilvánvalóvá tették, hogy készek a rendfenntartó erőket bármiféle zavargás esetén azonnal bevetni.

Azóta nem volt ilyen kiélezett a helyzet, mióta az 1990-es évek elején megszűnt a Szovjetunió korábbi évi 5 milliárd dolláros támogatása és leállt a korábbi támogatott kőolaj-export Kuba irányába. A boltok polcairól eltűntek az áruk, mindennaposak voltak az áramszünetek, és néhány év alatt a lakosság átlagosan 4-5 kilogrammot fogyott. Akkor az elégedetlenség lázongásokba torkollott, aminek Fidel Castro személyes utcai megjelenése vetett véget.

Fogy a fejadag

A bajok tavaly kezdődtek, amikor egy nyár alatt három hurrikán összesen 10 milliárd dolláros, a GDP ötödét kitevő kárt okozott. A világválság hatására az exporttermékek ára drasztikusan csökkent, így a kubai kivitel 41 százalékát adó nikkel ára ötödére esett. A turizmusból is egyre kevesebb bevétele származik az országnak, mert bár több a látogató, kevesebbet költenek.

Az ország máig főként nyersanyagokat, cukrot, dohányt és nikkelt exportál, nem sikerült meghatározó ipart kialakítania, ami erősen kiszolgáltatottá teszi a gazdaságot a nemzetközi nyersanyag-árak ingadozásainak. A Szovjetunió összeomlása óta főként a turizmusból és a kivándorlók által hazaküldött pénzekből jut az ország valutához, amiből az importot finanszírozzák.

Az exporttermékek árának csökkenése és az importtermékek drágulása miatt az állam pénzhiánnyal küzd, és egyre nehezebben tudja megvásárolni az alapvető importtermékeket. Ennek szinte beláthatatlan következményei lehetnek a lakosságra nézve, mivel Kuba élelmiszer-fogyasztásának 80 százalékát importból fedezi. Olyan alapvető fogyasztási cikkekből is hiány alakulhat ki, mint a WC-papír.

Raul Castro a válság kezelésére megszorításokat jelentett be, a lakosság havi ételutalványát drasztikusan csökkentik, sok esetben a felére, korlátozzák az áramfogyasztást, így a légkondicionáló berendezések működését. Ám az intézkedések egy része visszaüthet: tervezett áramszünetekkel spórolnak energiát, ám ezzel a gyárakat is leállásra kényszerítik, tovább csökkentve a gazdasági teljesítményt.

A valutahiányra reagálva a kormányzat befagyasztotta a külföldi befektetők számláit, engedélyhez kötve a 10 ezer dollárnál magasabb összegű pénzkivonásokat. Azonban ez az intézkedés is visszaütött: sok vállalat nem hajlandó többé Kubába exportálni, tovább súlyosbítva ezzel az ellátási problémákat.

A kommunizmus nem vita tárgya

Raul Castro a közelmúltban többször is kifejtette, hogy az ország politikai berendezkedéséről nem hajlandó vitát nyitni. Pedig sok szakértő szerint maga a kommunista rendszer a problémák fő forrása, és a nemzetközi közösség is folyamatos nyomás alatt tartja az országot, többek között ezért él még mindig a 47 éves amerikai kereskedelmi embargó.

„Azért választottak meg, hogy megvédjem, fenntartsam és tovább tökéletesítsem a szocializmust, nem pedig hogy leromboljam. Készek vagyunk bármiről tárgyalni, ...kivéve a politikai és szociális rendszerünket” – szögezte le az elnök augusztus elején. Egyúttal azt is kijelentette, hogy a rendszer tovább fog élni az eredeti vezetők, így a Castro testvérek halála után.

A kubai szocialista rendszer alapját az ingyenes egészségügyi és oktatási rendszer, a lakástámogatás és a lakosságnak havi adagokban biztosított élelmiszer jelenti. Ez csorbul most, Castro ugyanis bejelentette, hogy a válság miatt kénytelenek pénzt kivonni az egészségügyi rendszerből.

Raul Castrot egy éve választották elnökké, miután Fidel Castro betegsége miatt lemondott a hivatalról. Sokan radikális változásaokat vártak tőle, de eddigi tettei nem igazolják a várakozásokat. Legjelentősebb reformja a mezőgazdasági döntések decentralizációja, és a magántermelők több földhöz juttatása volt a termelékenység növelése érdekében. Azt is szorgalmazta, hogy teljesítmény alapján fizessék a munkásokat, így ösztönözve őket keményebb munkára. Emellett felállított még egy hivatalt a korrupciógyanús ügyek kivizsgálására.

A klérus az embargó ellen

A kormányzatnak a szűkülő importlehetőségek miatt egyre nagyobb problémát jelent az amerikai embargó. Ennek eltörléséért folytatott küzdelméhez meglepő szövetségesre lelt a kommunista vezetés: az amerikai katolikus egyház augusztus közepén Kubába látogató delegációja kiállt az országok kapcsolatának javítása és az embargó eltörlése mellett. A kommunista rezsim és a helyi egyház kapcsolatában némi javulás mutatkozik II. János Pál pápa 1998-as havannai látogatása óta.

Az embargó eltörlése ugyan nincs napirenden, de Barack Obama elnökségének kezdete óta látható enyhülés következett be az országok viszonyában. Áprilisban Obama beismerte, hogy a korábbi politikai irányvonal, amelynek célja a kubai kommunista rendszer ellehetetlenítése volt, nem járt sikerrel, ugyanakkor a kapcsolatok felülvizsgálatakor nem lehet eltekinteni olyan témáktól, mint a politikai rabok, a szólásszabadság, vagy a demokrácia kérdése.

Az amerikai kormányzat fokozatosan vizsgálja felül elődei Kuba-politikáját, ennek első jele az utazási korlátozások feloldása, és a kubai bevándorlók pénzutalásainak megkönnyítése Kubában élő rokonaik számára. Egy gesztusértékű tett, hogy leszerelték az USA havannai érdekképviseletének épületén a Bush-kormányzat alatt elhelyezett nagyméretű elektronikus kijelzőt, amelyen a szabadságról szóló idézetek váltogatták egymást.