Északon már a nő az úr

Ötven évvel az első megválasztott női miniszterelnök hatalomra kerülése után már minden ötödik országot vezetett nő, és a legtöbb parlamentben is folyamatosan emelkedik a női képviselők száma. Jelenleg Finnországban a legjobb a nők helyzete a politikában: a miniszterelnök és az államfő is nő, a kormány több mint fele nőkből áll, míg a parlamentben is 40 százalék feletti az arányuk. Azonban ez még messze van a teljesen szokványostól.

Külön tanácsot hoztak létre a női vezetők

Uralkodónők már időszámításunk előtt, és az elmúlt kétezer évben is voltak, azonban az első közvetlenül megválasztott női vezetőre egészen 1960-ig várni kellett, amikor is Szirimavo Bandaranaike lett Srí Lanka miniszterelnöke. (Erről bővebben itt olvashat>>>) Kezdetben a női politikusok közül többen Bandaranaike-hoz hasonlóan magas politikai tisztséget betöltő férjükre, vagy éppen családnevükre alapozva törtek be a politikába. Így került hatalomra Isabel Perón Argentínában, vagy éppen Szung Csing-ling Tajvanon. Lassacskán azonban már teljesen alulról építkezve, és egyre több országban vált elérhetővé a miniszterelnöki és elnöki poszt is a parlamentekbe is egyre nagyobb számban bekerülő nők számára.

Bandaranaike sikere után az első megválasztott női elnökre még húsz évet kellett várni. 1980-ban az izlandi Vigdís Finnbogadóttir először még csak szoros küzdelemben került hatalomra, de végül 16 éven át ő volt az ország államfője. Finnbogadóttir aktívan fogta fel a főként ceremoniális pozíciót, ő hívta életre a Council of Women World Leaders nevű szervezetet, melyben jelenlegi és korábbi női vezetők sürgetnek globális fellépést a nők ügyében, és felhívják a figyelmet a női vezetők teljesítményére. A jelenleg 38 tagú tanács egyben különböző programokkal segíti a fiatal politikusnők előrejutását, a kezdeményezést pedig már miniszteri szintre is kiterjesztették.

A tanácsot társalapítóként létrehozó Laura Liswood a BBC-nek nyilatkozva úgy vélte, hogy a nők szocializációjuk miatt sem feltétlenül politikai vezetőként képzelik el magukat, elég csak a hagyományos gyerekkori mesékre gondolni. Liswood szerint az is jellemző, hogy a nők legtöbbször egy kifejezett ügy (pl. az abortusz) hatására lépnek politikai pályára, ezért próbálják megváltoztatni a létező rendszer. A Center for American Women and Politics szerint sorra alakulnak olyan szervezetek és cégek, amelyek segítenek a nőket felkészíteni a megválasztásukhoz szükséges küzdelemre, és sok esetben egyáltalán elhitetni velük, hogy esélyük lehet férfi ellenfeleikkel szemben.

A kvóták sokat segítettek

A tanács létrehozásához hasonlóan fontos lépcsőfokot jelentett a nők helyzetéről tartott 1995-ös pekingi ENSZ világkonferencia, amelyen stratégiai célokat is meghatároztak. Ajánlásként különböző kvótákat határoztak meg,  legalább harminc százalék legyen a nők aránya a kormányokban. Ennek megfelelően a világon több országban is pozitív diszkriminációt alkalmaztak, és minimum kvóták bevezetésével segítettek a nők előrejutásában.

Habár az UNIFEM ENSZ-szervezet szerint a nők létszámának puszta növelése önmagában még nem jelent végleges megoldást, azonban a politikai felfogás változása megkezdődhet. Több elemző szerint ugyan a muszájból bejuttatott nőknek még a törvényhozásban is meg kell küzdeniük elfogadtatásukért, azonban az Institute for Democracy and Electoral Assistance (IDEA) tapasztalatai szerint már néhány nő jelenléte is előrelépést jelent, és hatással van a férfi politikusok viselkedésére is a parlamentben.

Laura Liswood példaként említi, hogy Vigdís Finnbogadóttir nyolc éves elnöksége után Izlandon a megkérdezett kislányok szinte nem is tudtak volna férfit elképzelni az ország élén, míg a kisfiúk meg is kérdezték, hogy vajon felnőtt korukban indulhatnak-e elnöknek. Liswood szerint ez a történet is mutatja, hogy milyen könnyen megváltozhatnak a percepciók, ha a nők valóban mindennap szem előtt vannak a hatalomban.

Angela Merkel a legbefolyásosabb

Eddig 46 országban választottak már nőt miniszterelnöknek vagy pedig államfőnek. Bandaranaike és Finnbogadóttir óta olyan közismert női vezetők álltak országuk élén mint Margaret Thatcher Nagy-Britanniában, Golda Meir Izraelben vagy éppen Indira Gandhi Indiában. Mások nem kerültek ugyan a média figyelmének középpontjába, azonban személyükkel így is sokat tettek a nők ügyében, mégha közülük sokan nem töltötték ki hivatali idejüket, többen pedig még egy évet sem. (A jelenleg hivatalban lévő női elnökökről és miniszterelnökökről galériánkban olvashat bővebben.)

A legismertebb hivatalban lévő női vezető Angela Merkel német kancellár, aki négy éve folyamatosan vezeti a Forbes legbefolyásosabb asszonyokat összesítő százas listáját, amelyen azonban összességében csak tizenhat megválasztott politikus szerepelt 2009-ben, a többiek az üzleti életben értek el kiugró sikereket. Cristina Fernandez argentin, Tarja Halonen finn és Michelle Bachelet chilei elnök mellett a lista első felében szerepel az USA több politikusnője is: Nancy Pelosi amerikai házelnök, Hillary Clinton külügyminiszter, Janet Napolitano belbiztonsági és Kathleen Sebelius egészségügyi és szociális miniszter, vagyis az Obama-kormányzat összes női tagja.

A Forbes listájából is látszik, hogy az Egyesült Államokban különleges jelentősége lenne egy női elnöknek. Az elnökséghez legközelebb Hillary Clinton korábbi first lady került, aki azonban már az előválasztáskor alulmaradt Barack Obamával szemben, míg Sarah Palin John McCain vereségével esett el az alelnökségtől. Gyakran töltötték be azonban nők a fontos külügyminiszteri posztot az Egyesült Államokban, Madeleine Albrighttól kezdve Condoleeza Rice-on át egészen a végül ezt a pozíciót begyűjtő Hillary Clintonig ér az illusztris lista.

Minden ötödik képviselő nő

A világban átlagosan minden ötödik parlamenti képviselő nő, ennél lényegesen rosszabb azonban az arány az arab országokban, ahol csak az öt százalékot érik el. Különösen nagy hagyománya lett a női politikusoknak az északi országokban, ahol átlagosan tízből négy képviselő nő.

Talán meglepőnek tűnhet, de egy afrikai országban képviseltetik magukat leginkább a nők: az Interparlamentáris Unió listája szerint Ruandában már 56,3 százalék az arányuk a parlamentben, ráadásul még külön nőügyi minisztériumot is létrehoztak az országban. Afrikában több országban is a kötelező 30 százalékos kvóta miatt ugrott meg a nők aránya, ezzel szemben az észak-európai országokban különösen nagy hagyománya lett a nők megválasztásának, kivétel nélkül 40 százalék körüli arányuk a törvényhozásban. Az aktuális éllovasként említhető Finnország mögött kiemelkedik Argentína és Németország is, ahol a sok női képviselő mellett az elnök, illetve a kancellár is nő.

Ezzel szemben a magyar parlament női mélypontra jutott, hiszen a rendszerváltás óta most van a legkevesebb, a 386-ból csak 35 női képviselő a Házban. Az IPU listáján Magyarország Törökországgal holtversenyben 9,1 százalékkal csak a századik helyen áll. A kormányban egyetlen női miniszter sincs, és az államtitkárok között is csak hatan vannak. Húsz év alatt összesen sem volt több 11 női miniszternél Magyarországon.