Mindennap gyilkolnak a mexikói drogbandák

Lefejezett hullák, tömegsírok, tengeralattjáróval csempészett kokain, gránátokkal és gépfegyverekkel vívott harcok a városokban. Az elmúlt négy évben ilyen esetekről szóló kishírek tucatjai jelentek meg a magyar sajtóban is Mexikóról. A drogbandák egymás és az állam ellen vívott háborújában 2006 óta több mint 28 ezer ember halt meg, ezzel Mexikó az áldozatok számát tekintve háborús övezetnek tekinthető.

Szeptemberi termés

Szombaton Ciudad Juarez városban, alig néhány kilométerre az USA határától 25 embert lőttek le, amikor az egyik drogcsempész banda megrohamozta egy másik házait. Texas állammal szemközt, Reynosa város börtönéből ugyanezen a héten 85, a drogbandákhoz tartozó fogoly szökött meg, létrákkal másztak ki az udvarról, feltehetően a lefizetett őrök segítségével. Szeptember 3-ára virradó éjjel egy mexikói kisvárosban a hadsereg 25 embert ölt meg egy túszmentő akció közben. Ezek a hónap eddigi legbrutálisabb hírei Mexikóból, de további gyilkosságok sora is történt, és egy tömegsírt is felfedeztek az elmúlt két hétben.

Kolumbia az USA déli határán

A mexikói drogháborúról Hillary Clinton amerikai külügyminiszter azt mondta 9-én, hogy kezd hasonlítani a korábbi kolumbiai helyzetre, ezért hasonló beavatkozásra is szükség lehet. Clinton szerint a helyzet kezd felkeléshez hasonlítani, amelyben az állam elveszti a kontrollt bizonyos területek felett. A miniszter nem is túl burkoltan arra utalt, hogy Mexikó szétesett.

A példaként felhozott Kolumbiában évtizedekig véres polgárháború folyt, két nagyobb drogkartell magánhadseregei, bal- és jobboldali gerillák, valamint a kormány között. 1999-ben például 23 ezer halottja volt a polgárháborúnak. A hosszú vérzivatart az USA 2000 óta a „Plan Colombia” nevű csomaggal igyekszik kezelni. Ez azt jelenti, hogy rengeteg pénzzel, fegyverrel, katonai tanácsadóval és kiképzővel álltak a kormány rendelkezésére.

Az a háború valamennyire eredményesnek látszik, a kormány az utóbbi néhány évben megerősödött, a politikai gerillaszervezetek gyengültek, az ország egy részét irányításuk alatt tartó óriási drogkartellek is vesztettek erejükből. Ez persze ahhoz vezetett, hogy az erőszakszervezetek és a titkosszolgálatok lényegében amerikai felügyelet alá kerültek. Hillary Clinton most felvetette, hasonló kellhet Mexikónak is. A mexikói kormány ezt azonnal visszautasította, mondván, náluk nincs fegyveres politikai ellenzék.

Mexikóban talált utat a kokain

Az USA kolumbiai beavatkozása azonban nem csupán a tervek szintjén függ össze a mexikói helyzettel. Ahogy ugyanis kezdett szorulni a hurok a kolumbiai kokainbárók nyaka körül, az USA-ba tartó kábítószer fő útvonala Mexikóba tolódott, az ottani bandák fokozatosan átvették a kolumbiaiak szerepét.

Ezzel a hagyományosan marihuánával és mákkal foglalkozó mexikói bűnszervezetek hirtelen nagyon meggazdagodtak. A kokain nagy biznisznek bizonyult, sokkal drágább belőle egy gramm mint a fűből vagy a heroin alapanyagából. A mexikói csoportok beszálltak a metamfetamin termelésébe is, laborok százait kezdték üzemeltetni a 2000-es években.

Elképesztő pénz van benne

Amerikai kormányhivatalok becslése szerint évente mintegy 25 milliárd dollár drogból származó jövedelem áramlik Mexikóba. Ez 5400 milliárd forint, az idei magyarországi bankadó 271-szerese. 110 millió lakosú országról van szó, vagyis természetesen mások a léptékek, mint Magyarországon, de az összeg így is elképesztően nagy.

Lényegében ebből él Mexikó. A drogból mosott vagy azzal valahogy összefüggésben lévő pénz a gazdaság 70-80 százalékát érinti.

A demokrácia ára

A mexikói vérzivatar másik alapvető oka belpolitikai. A múlt század húszas éveitől egészen 1997-ig ugyanaz a párt volt hatalmon. Ebben az időben viszonylag világos volt a mindig is létező szervezett bűnözés és a politika viszonya. „Amíg nincs vér az utcán, addig az üzlet is mehet” – nagyjából ez volt a politika és a drogkartellek közti béke záloga, ami különböző szintű összefonódásokat is jelentett a két szféra között.

A mexikói közélet 1997-ben kezdődött és máig tartó pluralizálódása felbontotta a régi kötelékeket, együttműködési rendszereket. Egyrészt a politikai rivalizálás a bűnszervezetek közti rivalizálás erősödését is jelentette (ki kit támogat, ki kinek az embere), másrészt az új kormánypárt az USA-val szövetségben rászánta magát a bűnbandák elleni háborúra.

A drogbandák elleni harc a 2006-ban beiktatott és 2012-ig hatalmon lévő elnök, Felipe Calderon hivatalba lépésével új fordulatot vett. Calderon nagy állami leszámolást hirdetett. Korrupt rendőrök sorát buktatták le, új állami intézmény alakult a drogbandák ellen, bevetették a hadsereget is. Több tízezer katona szállta meg az addig bűnszerveztek által ellenőrzött vidékeket.

A nagy megtisztulás helyett azonban az erőszak csak fokozódott, ráadásul a lakosság sok helyen úgy érezte, jobban szenved a katonák vegzálásától, mint az addig viszonylagos rendet tartó maffiától.

Egy fejet levágnak, három nő helyette

Az erőszak terjedésének harmadik oka az előző kettőre egyaránt visszavezethető. Azzal, hogy megsokszorozódott a drogbárók bevétele, és a politika nem adott viszonylagos védettséget a keresztapáknak, hatalmas belső háborúk törtek ki a bandák között.

Az erőszakhullám már 1997-ben, a 70 évig kormányzó Intézményes Forradalmi Párt bukása után megkezdődött, csak akkor még nem volt ennyire durva. A kezdő lökést a bandák közti öldökléshez az adta, hogy még abban az évben meghalt Amado Carrillo Fuentes, az addigi legerősebb csoport, a Juarez kartell főnöke. Fuentes a hatóságok elől menekülve, egy arcátváltoztató plasztikai műtét után hunyt el a kórházban.

A Juarez kartell vezetéséért és befolyási övezetiért kezdődött a háború. A frontvonalakat bonyolítja, hogy a kormányerők is harcolnak a bandákkal, de néha, titkos szövetséget kötve egyikkel-másikkal, a belharcokba is beavatkozik a hadsereg.

Dezertőr kommandósok, jótékony maffiózók

2000 óta több új csoport is feltűnt, részben a korábbiak szétszakadásával. A Los Zetas nevű, különös brutalitásáról elhíresült alakulat például a Gulf kartell magánhadseregéből nőtte ki magát. A Los Zetas vezetői dezertőr kommandósok, akiket kifejezetten kábítószerkartellek elleni harcra képzett ki a mexikói kormány. A szintén hírhedt Sinaola kartell mellett is működik volt rendőrökből álló fegyveres csoport, a Los Negros. A profi, jól kiképzett bűnüldözők átállásával elképesztő taktikai előnyhöz jutottak a bűnbandák.

Egészen furcsa képződmény az ország nyugati-középső részén erősödő La Familia Michoacana, amely magát vallási csoportnak is tartja. A csoport nem csupán korrumpálja a helyi állami intézményeket, hanem konkrétan át is veszi feladataikat. Kórházakat, templomokat, iskolákat és drogelvonókat is üzemeltet, helyi főnökeik bíráskodnak, családi ügyeket is megoldanak.

Az elesettek ellátása, a védelmi pénzekért garantált biztonság és a hatékonyság egyébként is kulcsa a bandák megerősödésének. Ahogy az állam kezd szétesni a drogháborúban, és félelemből vagy lefizetéssel hivatalnokai is elköteleződnek a bandák felé, a lakosság egy része e csoportokban látja az élhető hétköznapok zálogát.

Nem látszik a vége

Amikor a hadsereg kifüstöl egy csoportot egy településről, akkor sokan meghalnak, civilek életét is megkeserítik, ráadásul hamarosan újabb hatalmi harc indul, hogy ki szerezze vissza a települést. Ugyanígy hiába kapnak el a rendőrök újabb és újabb keresztapákat, akár a legbefolyásosabb bandavezéreket is, lekapcsolásuk nyomán eddig inkább fokozódott az erőszak az utódlásért beinduló hatalmi harc miatt. E harcok egyre brutálisabbak. A vérbosszúk újabb és újabb körei fokozzák a kegyetlenséget, egyre több a megcsonkított holttest és a kínzás.

Nem látszik a kiút, az erőszak pedig egyre fokozódik. Vannak, akik attól tartanak, hogy szétesik Mexikó, és a bandák lényegében saját államalakulatokat hoznak létre. Mások szerint az USA a kolumbiaihoz hasonló megoldással hosszú és véres évek alatt elég fegyvert és pénzt küld ahhoz, hogy az erőszak lecsillapodjék. Végül, van olyan elképzelés, hogy a megoldás egészen egyszerű: legalizálni kell az USA-ban a drogokat, és máris értelmetlenné válik a háború a csempészutakért.