A volt fotómodell is otthagyja Berlusconit

Eldőlt, december 14-e lesz Olaszországban az ötéves parlamenti ciklus eddigi legfontosabb napja. Bizalmi szavazás lesz párhuzamosan a parlament mindkét házában, illetve ugyanazon a napon fog dönteni az olasz alkotmánybíróság Berlusconiék "törvényes akadály" néven futó törvényéről is, amely megengedi, hogy hivatali ideje alatt a kormányfő mentesüljön a bírósági eljárásoktól.

Persze, ez utóbbi alkotmányossága a kormányfő távozása esetén igazi pürrhoszi győzelem lenne neki. Míg az alsóházban az ellenzék bizalmatlansági indítványa miatt szavaznak a kormány sorsáról, a szenátusban a kabinet maga kért döntő bizonyosságot a támogatottságáról.

A tervek szerint december 10-ig át fog menni a költségvetés az alsóházon és a szenátuson is. Az ellenzék minden pártja kifejezte, hogy nem ért egyet a kormány javaslatával, de a nemzetközi pénzpiaci helyzet  miatt mindent meg fognak tenni az elfogadásáért.

Fordulat: évek óta először vezet a baloldal

Elkészült az első, az olasz kormányválság napjai alatt felvett közvélemény-kutatás, mely a legnagyobb baloldali újságban, a La Repubblica című lapban jelent meg. Az adatok szerint Berlusconi néppártja, a Szabadság Népe (PdL) 26 százalékkal történelmi mélyponton van, az Északi Ligával együtt most vasárnap csak 37 százalékot kapna a jobboldal.

A baloldal ezzel szemben 40 százalékot szerezne, a Demokrata Párt 25, a radikális Értékek Olaszországa 7, a szélsőbalos, parlamenten kívüli Baloldal, Környezet, Szabadság (SEL) szintén 7 százalék körül szerepelne. A fő kérdés a baloldalon továbbra is kettős: sikerül-e elérni az Olajfa-koalíció létrejöttét és a közös indulást, és ha, igen, kinek a vezetésével történne mindez.

A harmadik erő, Fini új pártja (FLI - 8 százalék) és a kereszténydemokrata UDC (7 százalék) kisebb pártokkal együtt indulva 16 százalékot érne el, ezzel a harmadik pólus a mérleg nyelvévé válhatna.

A felmérés szerint egy esetleges Olajfa-koalíció most először előzné meg a Berlusconi által vezetett jobboldalt, de a centrista harmadik erők nélkül képtelen lenne kormányt alakítani. Berlusconi népszerűsége mélyponton, 32 százalékon áll. A legnépszerűbb jobboldali Giulio Tremonti gazdasági miniszter 46 százalékkal, de nála is népszerűbb az SEL parlamenten kívüli párt vezetője, Nicchi Vendola, 48 ponttal.

Foszladozó kormány

Előző hétfőn négy Fini-párti kormányzati vezető hagyta el a Berlusconi-kormányt, formálisan is megnyitva a kormányválság időszakát. Még ugyanazon a napon jelezte távozását a dél-olasz Autonómiáért Mozgalom képviselője, aki infrastruktúráért felelős államtitkárként dolgozott. Hétvégére az elégedetlenség elérte Berlusconi pártját is, méghozzá a legbizalmasabb hívek szintjét.

Mara Carfagna korábbi fotómodell, aki Berlusconinak köszönheti politikai karrierjét és esélyegyenlőségi miniszteri posztját, záros határidőn belül elhagyja a kormányfő táborát. „Meg fogom adni a bizalmat Berlusconinak a szavazáson, de december 15-ei hatállyal távozni fogok a kormányból, a parlamentből és a pártból is” – mondta a miniszterasszony. Carfagna valószínűleg az éppen alakuló, az Északi Liga mintájára szerveződő pártban, a Forza del Sud (Dél Ereje) folytatja politikai pályáját.

Irányított válság nem lesz, ugyanis Berlusconi és Bossi, a koalíciós kormány vezetői úgy döntöttek, hogy abban az esetben, ha a kormány elveszíti valamelyik bizalmi szavazást, akkor előrehozott választást fognak követelni. A döntés azonban ebben az esetben az államfő kezében lesz. Berlusconi a lisszaboni NATO-csúcson azt mondta: „nem két-három szavazatra pályázok, hanem egy olyan széles többségre, amely kormányzóképes. Ha nem így lesz, visszatérünk a szavazóurnákhoz. És Fini nélkül is győzni fogunk”. Berlusconi esélyei az alsóházban rosszabbak, a felsőházban valószínű a győzelme.

Bajban van a baloldali pártelit is

Bersani, a legnagyobb ellenzéki párt, a demokraták vezetője is gondokkal küzd. A főtitkár nem tud teljes erővel a kormány megbuktatására és a kormányzati alternatíva felmutatására koncentrálni, ugyanis ki sem látszik a belső botrányokból. Minden baj forrása a demokraták által vezetőik megválasztására a legkisebb helyi szinteken is használt, amerikai mintára bevezetett előválasztási rendszer, amely sorra hozza a pártvezetés kudarcait.

Puglia régió, Firenze és most Milánó - olyan a baloldalnak kulcsfontosságú helyek, ahol nem a pártvezetés favoritja, hanem Nicchi Vendola, a kis radikális baloldali pártszövetség, az SEL vezetője, vagy az ő jelöltje tudta meggyőzni alkalmasságáról a baloldali előválasztókat. Bersaninak mindez azt vetíti előre, hogy egy esetleges országos előválasztáson nem ő vagy az embere, hanem a roppant népszerű, homoszexualitását nyíltan vállaló, magát keresztény-kommunistának való apuliai kormányzó, Vendola lehet a baloldal kormányfő-jelöltje.

Mindazonáltal Berlusconi gyengülését az is jelzi, hogy immár többen nyilvánosan az utódlásáról beszélnek. Maroni belügyminiszter az Északi Liga üzenetét tolmácsolva Tremonti gazdasági miniszter alkalmasságát ecsetelte az egyik legfontosabb közéleti műsorban, a baloldali sajtó és médiaértelmiség pedig egyre erősebben Vendola jelöltségét támogatja.