Három tengerig nyúló tervet dédelgetünk

Brüsszelből is nyomják

Márpedig az EU-s intézmények vezetői akarnak erről beszélni. Jose Manuel Barroso bizottsági elnök számára az energetika illetve az energiabiztonság „pet project” vagyis kedvenc ügy lett, ahogy egy bizottságnál dolgozó forrásunk fogalmazott. „Az egész politikai identitását erre kezdte építeni. Amikor az újraválasztására készült, akkor elég rosszul állt. Befuccsolni látszott egy csomó fontos ügy, például a lisszaboni szerződés, és kellett egy identitásképző erő. És ezt a 2005-ös gázválság után az energiabiztonságért folytatott küzdelemben találta meg.”

Egy Brüsszelből tavaly hazaköltözött, volt bizottsági munkatárs pedig azt mondta, hogy „az energetika nagyon szexi téma lett, ahol erős akar lenni a bizottság. Most aki komolyan veszi magát, az mind az energetikai főigazgatóságon akar dolgozni”. Forrásaink szerint sokat jelent, hogy Barroso pont a német biztosnak adta ezt a területet, „márpedig egy német biztos csak nagyon fontos portfóliót kaphat” és brit főigazgatója, Philip Lowe is befolyásos, komoly embernek számít a bizottságban.

A német biztos, Günther Oettinger is nagyon elkötelezett, hogy látványos eredményt érjen el. Baden-Württemberg miniszterelnöki székét cserélte fel brüsszeli irodájára, és azt akarja, hogy 2014-re létrejöjjön az európai egységes energiapiac. Ehhez a mostani nemzeti regulációk leépítésén túl az is kell, hogy ne legyenek úgynevezett energiaszigetek az EU-ban. Vagyis a tagállamok nagy rendszerei – gáz, olaj és elektromos vezetékei – össze legyenek kapcsolva, hiszen az egységes piacnak csak akkor van értelme, ha mindenki hozzáfér az árukhoz. Ilyen szigetnek számít most a Baltikum, az Ibériai-félsziget és az észak-déli összeköttetésről álmodó Közép-Európa is.

A harmadik lelkes EU-s főbürokrata Herman Van Rompuy, az Európai Tanács elnöke. Ő találta ki, hogy a kormányfők csúcstalálkozóinak legyenek tematikus ülései. A pénteki csúcs lesz az első ilyen. A témát is ő találta ki: innováció és energiabiztonság. (Az innovációról elvben decemberben lett volna szó, de az euróválság lesöpörte az asztalról a témát, most jött volna az energetika, de a csúszás miatt a kettőt egyszerre tárgyalják pénteken.) A magyar elnökség pedig lelkesen fogadta a tervet, és a magyar kormány csak azon szorongott, nehogy Portugália csődbe menjen péntekig, és az energetika téma tovább csússzon. A portugálok egyelőre nem mentek csődbe, így a 27 vezető beszélgethet bő két órát az energiabiztonságról pénteken.

Akarat van, de pénz még nincs

Úgy tűnik, hogy mindenki akarja a nagy közép-európai vezetéképítési tervet: a bizottság elnöke, a tanács elnöke és a soros elnök is. Csak azok bizonytalanok, akiknek lenne pénze a vezetéképítések támogatására. Az EU nettó befizetői.

Amikor tavaly év végén a téma előjött az energetikai miniszterek találkozóján, akkor információink szerint Hollandia, Németország és Svédország képviselői jelezték, hogy nem kellene pénzt ölni abba, amit a piac nem akar megépíteni. A probléma az, hogy úgy tűnik, hogy piaci alapon az észak-déli gázvezetékrendszert nem lehet összekapcsolni. A magyar kormány számításai szerint a szükséges pénz fele hiányzik. És ezt uniós forrásokból akarjuk pótolni. Ez több milliárd eurós nagyságrendet jelent.

Most csak elvekről lehet szó

A pénteki EU-csúcson nem lesz szó arról, hogy össze dobnak-e a tagállamok pénzt az észak-déli vezetékekre. Egyáltalán semmilyen konkrét építkezésről nem lesz szó. Mégis, a külügy és a fejlesztési tárca több tisztségviselője is azt mondta az Indexnek, hogy magyar szempontból ez lesz talán az elnökségünk legfontosabb csúcstalálkozója. Ugyanis vita lesz arról, hogy az EU az egységes energiapiac és a megfelelő biztonság miatt kész-e kimondani, hogy a beszerzési források és útvonalak diverzifikálása közös cél, és erre bizonyos esetekben pénzt is lehet áldozni. Ha ez átmegy pénteken, akkor megnyílik az út, hogy a politikai nyilatkozatból egyszer cső is legyen.

A csúcsot előkészítő tanácskozások alapján egy óvatos, de a magyar és közép-európai igényeknek még elfogadható elköteleződésre jó esély van. Legalábbis ebben nagyon bízik az előkészítésen sokat fáradozó Győri Enikő, a külügy EU-államtitkára, és az Index által megszólaltatott többi kormányhivatalnok is.

A vita

A keletiek a piaci logikával érvelő nyugatiakat két fontos érvvel győzködik. Egyrészt azzal, hogy az energetikai cégek azért nem áldoznának eleget a régió összekapcsolására, mert a piac tágulásával lemennének az árak, régi monopóliumok kerülnének veszélybe. Vagyis valójában pont a szabadabb piac érdekeit szolgálná, ha nyugati közpénzen épülne vezeték keleten. A másik érv pedig arról szól, hogy a nemzetbiztonság garantálása sosem a piac dolga volt. Márpedig amíg az oroszok zsarolni tudják a keleti tagállamokat, addig a mostani egyirányú vezetékek biztonsági kockázatot jelentenek.

A nyugatiaknak is lehet még egy erős érvük: miért kellene gázvezetékbe ölni a pénzt, amikor az EU a megújuló energia terjedését akarja, miért kell a földgázrendszert építgetni, ha a jövő a zöld energiáé. Ez azonban komolytalan érv minden általunk megkérdezett szakértő szerint. „A földgáz felhasználás arányát csökkenteni kell, de teljes kiváltása még évtizedekig lehetetlennek látszik” – mondták többen is. (Komolytalan próbálkozásink nekünk is vannak. Az azeri-román-magyar együttműködéssel tervezett AGRI vezeték forrásaink szerint gúnyos mosolyt váltott ki az Európai Bizottságban, mert lehetetlennek tartják, hogy a beruházás a mostani tervek szerint valaha megtérüljön.)

Csapdák bőven maradnak

Ha pénteken lesz is elvi egyetértés, és aztán a lengyel elnökség alatt erről határozott politikai döntés is születik, ami alapja lehet konkrét intézkedéseknek, akkor is sok csapdát kell még elkerülni. Például hogy az összekapcsolódni készülő keleti tagállamok egyikét-másikát ne vesztegesse meg Oroszország olcsó gázzal. Lengyelország például kapott már olyan ajánlatot a Gazpromtól, hogy negyven évig olcsóbban kapja a gázt mint most, ha aláírja, hogy harmadik országnak nem ad belőle. Magyarországot is édesgették a Déli Áramlattal, vagy éppen egy hatalmas tároló megvásárlásával.

Szintén fontos lenne, hogy ne csak az orosz gázt tudják egymás között adni-venni az érintettek, hanem legyenek új forrásaik is. Például Azerbajdzsán és Türkmenisztán tartsa a Barrosónak és Oettingernek tett januári ígéretét, és adjanak el gázt az EU-nak, és épüljön meg a Nabucco. Illetve Lengyelország és Horvátország (esetleg Románia) építse meg az LNG termináljait. Továbbá az is kellene, hogy a nettó befizető tagállamok – elsősorban Németország – elfogadják, hogy erre a rendszerre érdemes közpénzt is áldozni.

Nagy vállalkozás ez, régóta nem vett részt Magyarország ekkora nemzetközi kezdeményezésben, pláne nem azzal az igénnyel, hogy motorja legyen a gazdasági-diplomáciai szervezkedésnek. A tét elég nagy, a siker  Magyarországon kívül álló fejleményeken is múlik. A lehetőséggel azonban fontos lenne élni, és ennek érdekében ügyesen lavírozni.