Az utcán véreznek el a sebesültek

Líbia keleti felén győzött a forradalom, a felkelők átvették a hatalmat, és ott most béke van. Az ország nyugati oldalán viszont brutális ellentámadásba lendült a régi rezsim. Fontos változások jöhetnek a következő napokban. A lehetséges forgatókönyvek a következők:

1. Kadhafi vérbe fojtja a tüntetéseket nyugaton, összeszedi magát, és bosszút áll keleten.

2. Polgárháború kezdődik. Ez lehet a Kadhafi féle kormánykatonák és a felkelők között, hiszen utóbbiakhoz teljes katonai egységek is csatlakoztak keleten. De Líbiát jól ismerő szakértők szerint polgárháború akkor is következhet, ha Kadhafi megbukik, és a törzsi alapon erősen megosztott társadalom nem talál új, mindenkinek elfogadható vezetőt.

3. Kadhafi megbukik, az ország összefog és konszolidálódik.

Keletet már látja a Nyugat

Az elmúlt napokban alig érkezett ellenőrizhető hír Líbiából. Szerdára az ország keleti, Egyiptomhoz közeli részére már több nyugati tudósító is bejutott, a nyugati oldalról azonban - így a fővárosból, Tripoliból - ellenőrizhető hírekre továbbra sem lehet támaszkodni. Az ottani, jórészt névtelen civilektől származó beszámolók azonban sok tekintetben egybevágnak, és ettől hitelesnek tekinthetők.

Ami bizonyosnak tűnik, hogy a keleti országrészben - amelynek legnagyobb városa Bengázi - a Kadhafi-rendszer megdőlt. A hétvégén errefelé még heves harcok dúltak.

Véres győzelem

A túlélők beszámolói szerint bizonyosnak tűnik, hogy külföldi zsoldosok is részt vettek Kadhafi oldalán a harcban, ám ők időközben kivonultak a térségből. A Kadhafi rezsimjéhez kötődő fegyveresek egy része átállt a felkelőkhöz, mások bujkálnak.

A felkelők nagyobb fegyverraktárakat is kifosztottak, így most erősen felfegyverkeztek. A keleti régió utcáin civil ruhás fegyveresek alakítottak ellenőrző pontokat, de a környéken most béke és nyugalom van. Sok kormányépületet és rendőrőrsöt felgyújtottak. Mindenütt a Kadhafi forradalma előtti líbiai zászló, a királyság idején használt piros-fekete-zöld trikolór lobog (a fekete mezőben fehér félholddal és csillaggal).

A rendfenntartást törzsi, vérségen alapuló tanácsok vették át. Átlátható közigazgatás nincs, de a közüzemi szolgáltatások működnek: van áram, van telefon és van étel is a városokban.

Bosszútól tartanak

Az emberek azonban nyugtalanok. Félnek attól, hogy a náluk megdöntött rezsim még bosszút állhat. A környéken megbújó katonák ellentámadásától is félnek, de még jobban aggódnak amiatt, hogy repülővel bombázzák őket. Bengáziban sokan nem mertek a házukban aludni az elmúlt napokban, mert légitámadástól féltek.

Bombázók

Rengeteg találgatás volt az elmúlt napokban arról, hogy Kadhafi a légierőt is bevetette a lakosság ellen. Erre nincs bizonyíték, Bengáziban és a keleti országrészben nincs bombázásnak nyoma.

Egy Bengázihoz közeli város fegyverraktára mellett tényleg bombáztak szemtanúk szerint. Valószínűleg azt akarták megakadályozni, hogy a raktárat elfoglaló civilek fegyverhez jussanak. Az ellenük küldött repülőgép azonban a raktár melletti sivatagot bombázta csak. Egy szemtanú szerint azért, "mert a pilóta jó ember lehetett".

Ugyanakkor a bombázás terve nem lehet légből kapott. Két katonai pilóta a gépével együtt Máltára menekült, és azt mondták, hogy tűzparancsuk volt, hogy Bengázit bombázzák.

"A pokolból jöttünk"

A légitámadás elmaradása ellenére Bengáziban hatalmas áldozatok árán vették át a felkelők a hatalmat. Az elmúlt napok vérzivatarának eddigi legrészletesebb krónikása egy francia orvos, aki vasárnap hagyta el a várost, többek között így számolt be élményeiről a Le Point című lapnak:

„A pokolból jöttünk el. Február 16-a óta a lakosság egyszerűen őrjöng, az emberek biztosak voltak benne, hogy a hadsereg rájuk támad. Féltek a megtorlástól, vagyis a rendőrségtől, a hadseregtől, de leginkább a Szaharában kiképzett és jól fegyverzett csádi és nigeri zsoldosoktól. Láttuk őket, amint állig felfegyverkezve meneteltek előttünk, nagyon hatásos volt. Nem tudtuk megszámolni őket, egyesek ötezer főről, mások ötvenezerről beszéltek. Ezek az emberek gyilkológépek. Bengazit csütörtökön támadták meg. A kórházunk osztályai teljesen megteltek, az első nap 75, a másodikon 200 halottunk volt, azután már több mint 500. A harmadik naptól kezdve nem volt több morfiumunk vagy egyéb gyógyszerünk.

Eleinte a katonák a lábukon és a hasukon lőtték az embereket, később már a mellkasukat és a fejüket célozták. Ezután láttuk, hogy ágyúkkal és rakétákkal lőnek egyenesen a tömegbe. Ez igazi vérontás volt, megégett és szétszaggatott emberekkel. Összesen nagyjából kétezer halott lehetett, és két 1500 ágyas kórház teljesen tele van sebesültekkel.

Ezekben a napokban láttam a háborút. Bengáziban mindenütt orvlövészek voltak. Egy hatodéves tanítványomat sikerült újraélesztenem, ő golyót kapott a fejébe, ami a száján jött ki. Mint a többi fiatal, ő is elment fegyvertelenül, hogy megostromolják a kormány hivatalait. Készek voltak meghalni, és nem érdekelte őket, hogy nincs fegyverük. Az első napokban a rendőrök halomba hordták a hullákat, hogy rájuk ijesszenek, de ők folytatták. Tudták, hogy ezen a héten vagy megbukik a rezsim, vagy soha."

Tripoliban még Kadhafi az úr

Az ország másik felén viszont a Kadhafi-féle hatalom van helyzeti előnyben. Azért nem lehet Kadhafi-kormányról írni, mert Moamer Kadhafinak nincs semmilyen hivatala. Az 1969-ben puccsal hatalomra jutott ezredes "a Forradalom Testvéri Vezére és Útmutatója" megszólítást használja, ami elvben semmilyen állami hivatallal sem jár. Ugyanakkor a valós hatalom az övé és családtagjaié. Pártok az országban egyáltalán nem működnek, neki sincs pártja.

Kadhafi Tripolijában nem lehet tudni, hogy pontosan mi történt az elmúlt napokban, annyi azonban világos, hogy ott is szörnyű vérengzések voltak. Kedd óta a fővárost a Kadhafihoz hű fegyveresek ellenőrzik.

Lőnek mindenkire aki mozog

Hétfő éjjel, a főtérnek számító Zöld térről kiszorították a tüntetőket, majd Tripoli szegényebb negyedében - ahonnan a legtöbb tüntető érkezett - irtózatos razziát tartottak. Mindenkire lőttek válogatás nélkül, aki kiment az utcára. "Parancsunk van arra, hogy mindenre lőjünk ami mozog" - mondta egy helyi lakos, aki állítása szerint beszélt egy katonával.

A nyugatra kijuttatott, civilek által közölt beszámolók szerint a kétmilliós városban életveszélyes kimenni az utcára. Háztetőkön rejtőzködő orvlövészek és az utcákon járörőröző osztagok lőnek válogatás nélkül. Egy beszámoló szerint az ablakot vagy ajtót nyitó emberekre is lőnek.

"Az utcák tele vannak halottakkal. A mentősökre, az orvosokra is lőnek, ezért a sebseülteket nincs aki orvoshoz vigye. Az utcán véreznek el a sérültek" - számolt be egy tripoli lakos a keddi helyzetről.

Kadhafi nem adja meg magát

Kadhafi nem olyan mint az egyiptomi vagy a tunéziai elnök volt - figyelmeztet elemzésében Benjamin Barber közel-kelet szakértő, aki személyesen is ismeri Kadhafinak Szaif nevű fiát. Barber szerint a nemrég elűzött diktátorok második generációs, bürokrata hajlamú vezetők voltak, akik már egy konszolidált rendszerben kerültek hatalomra. Kadhafi viszont olyan mint Castro, maga vezette a harcot ami hatalomba helyezte, és önként nem fog lemondani semmiről.

Kettészakadhat

A Líbiát ismerő szakértők szerint az ország mostani kettéosztottsága akár intézményesülhet. A keleti és nyugati törzsek között nagyon régiek az ellentétek, 2000-ben például egy bengázi-tripoli focimeccs után már zavargások törtek ki Bengáziban (két gyanús tizenegyessel és egy lesgóllal fordított a második félidőben a vendég Tripoli, 1-3 lett így a meccs vége). Vagyis lehetséges, hogy a szabadságukat kiharcoló keletiek és nyugatiak is összecsapnak.

Egyelőre nem látszik senki vezető vagy semmilyen szervezet sem, ami képes lehet integrálni a Kadhafi utáni idők Líbiáját. Ha egyáltalán Kadhafit sikerül elűzni.