Kadhafi megelőzte Bongót

Moamer Kadhafi 1969 óta tartó hatalma utolsó bravúrja lenne, ha a leghosszabb ideig uralkodó nem koronás fők toplistáján a 2009-ben meghalt Omar Bongót megelőzve feljönne a negyedik helyre, írtuk két héttel ezelőtt. Akkor nem hittük ugyan, de megtörtént: Kadhafi még mindig országa élén áll, sőt, kedden beállította Bongo 41 év és 188 napos uralmát, szerdán pedig egy nappal meg is előzte.

Kadhafi előtt már csak hárman vannak: a visszavonult kubai Fidel Castro (49 év 8 nap), valamint a tajvani/kínai Csang Kaj-sek (46 év 177 nap), az észak-koreai Kim Ir Szen (45 év 302 nap)

Líbia gyakorlatilag kettészakadt, a rezsim teljesen elvesztette az irányítást a keleti országrész felett, de már sok nyugati város is átállt, Kadhafi viszont még a helyén van. Posztja ugyan nincs – azt szokta mondani, hogy őt nem lehet lemondatni, mint az egyiptomi Hoszni Mubarakot, mert ő nem elnöke az országnak –, mivel nemes egyszerűséggel a forradalom vezetőjének nevezi magát.

Kadhafi értelmezésében az a több évtizedes folyamat a forradalom, ami alatt megváltoztatta Líbiát. Egy kis időbe telt, míg a líbiai hatalmi struktúrában megtalálta a helyét, hatalomra jutása után volt ő a forradalmi tanács vezetője, a népi kongresszus főtitkára, miniszterelnök, mire 1979-ben rátalált a végső megoldásra: a forradalom vezetője címre.

A még élők

A leghosszabb ideje uralkodók húszas toplistáján mindössze öt még élő politikus van, de ebből egy, Fidel Castro, diktátoroktól szokatlan módon önként visszavonult. Négy még élő társa sem a demokrácia iránti elkötelezettségéről híres, de a leghosszabb ideje uralkodók toplistája nem is ilyesmiről szól.

A 11. helyen álló Todor Zsivkov már a tarkóján érezheti a 12. helyezett kameruni diktátor, a 78 éves Paul Biya jeges leheletét, az előzéshez már csak hat nap kell. Nem lehet ilyen nyugodt a jeleni Saleh, akinek országában zendülés van. Az elnök a 15. helyen húzza meg magát, és még csaknem két évet kell kihúznia, hogy beérje a hatalmát 1989-ben elvesztett, de csak öt éve elhalálozott paraguayi Alfredo Stroessnert. Nemrég óta tagja a húszas elitmezőnynek az Egyenlítői Guineai 68 éves Mbasogo, aki négy napja éppen a magyar versenyzőt, Kádár Jánost előzte meg.

Afrika adja a legtöbb listatagot

Nem meglepő, hogy a húsz politikusból nyolc afrikai, az viszont elsőre különösnek tűnik, hogy Európa hat reprezentánssal képviselteti magát. Ennek az oka egyrészt a második világháború utáni szocializmus – Hodzsa, Zsivkov, Tito, Kádár is ezt a hullámot meglovagolva vezethette országát több évtizeden keresztül. Másrészt az ibériai-félszigeti, harmincas években létrejött sajátos jobboldali rezsimeknek köszönheti hetedik helyét a spanyol Franco, a tizediket pedig a portugál Salazar.

Ázsiából négyen képviseltetik magukat: a tajvani/kínai Csang Kaj-sek mindjárt a második, a népi kóreai Kim Ir Szen pedig a harmadik helyen. Egymást követi a 15-16. helyen a még aktív jemeni Saleh és az 1984-ben a szovjetek nyomására eltávolított mongol kommunista Cedenbal.

Latin-Amerika nem kedvez a hosszú diktátorságra törőknek. Hogy ennek az éghajlat, netán az ügyetlenségük vagy elővigyázatlanságuk az oka, az hosszabb elemzést igényel. Egy biztos: a húszas listán az első helyezett Castrón és a 14. paraguayi Alfredo Stroessneren kívül nincs más az amerikai kontinensről.

Hogy mekkora teljesítmény is a húszaké, mi sem bizonyítja jobban, minthogy a listára nem fért rá a huszadik század két legnagyobb mészárosa, Hitler (12 év, 90 nap) és Sztálin (30 év, 336 nap).

Joggal kérdezhetik még, hogy hol vannak a demokratikusan megválasztott politikusok? Nos, sehol, manapság már az is nagy dolog, ha valaki egy választás után megőrzi a hatalmát. Azért találtunk üdítő kivételeket: a luxemburgi Jean-Claude Juncker miniszterelnök 16, az izlandi Ólafur Ragnar Grímsson köztársasági elnök pedig 15 éve van hatalmon. De még mindig hol vannak ők egy Habib Bourguibaától?