Megint nekifutnak a lehetetlennek

Veszélyes hetek várnak Nigériára, hiszen választások közelednek. Négy évvel ezelőtt több tucat halálos áldozatot, rengeteg sebesültet és ipari méretű csalást hoztak a választások, a fejleményeket egyöntetűen elítélték a nemzetközi megfigyelők és a nigériai választópolgárok.

A baj csak az volt, hogy a politikusoknak kizárólag a hatalom megszerzése volt a fontos, a szabályok betartása és a polgárok véleménye nem, így a választásokon győztes párt (a jelenleg is kormányzó People’s Democratic Party, PDP) és elnökjelölt (az azóta elhunyt Umaru Yar’Adua) nagyobb bonyodalmak nélkül foglalhatta el a helyét a húsosfazekak mellett.

Félő, hogy az április másodikán tartandó parlamenti és az egy héttel későbbi elnökválasztásokon megismétlődnek a négy évvel ezelőtti jelenetek.

Mindenki politikus akart lenni

Az ország történelmén vörös fonalként húzódik végig a politikai-gazdasági elit gátlástalan – Afrikában is párját ritkító – hataloméhsége. Nigéria 1960-ban nyerte el függetlenségét Nagy-Britanniától, és egy rövid demokratikus periódusokat leszámítva 1999-ig katonai diktátorok uralma alatt állt.

Az 1970-es évek elején ráadásul hatalmas olajmezőkre bukkantak az ország partjainál, ezért a mindenkori kormányzó elit könnyűszerrel csatornázhatott hihetetlen összegeket a saját zsebébe. A gyors és felelőtlen meggazdagodás reményében mindenki politikus vagy katona akart lenni, nagy volt a nyomakodásl: 1965 és 1999 között átlagosan ötévente volt (általában sikeres) puccs, ez afrikai mércével mérve is kiemelkedő teljesítmény.

Föltornászták magukat

Az 1999-es rendszerváltás után civil kormány került hatalomra, és sok szempontból jobbra fordultak a dolgok: vannak választások (még ha komoly csalásokkal is fűszerezve), többpártrendszer (igaz, eddig mindig a PDP elnökjelöltje nyert), és az olajbevételek egy részéből újabban a lakosság is profitál (jelentős része persze változatlanul a politikusok zsebébe vándorol).

2001-ben még az utolsó előtti helyen állt az ország a korrupciót rangsoroló Transparency International listáján: idénre már a 134. helyre küzdötte magát előre. A gazdaság évek óta hat-hét százalék körüli növekedéssel büszkélkedhet, amit az olajbevételek mellett elsősorban a telekommunikációs ágazat és a fejlett pénzügyi és bankszektor ösztönöz.

Keresztény váltotta a muzulmán elnököt

A 2007-es választásokon győztes Yar’Adua előtt komoly feladatok álltak. A Niger-delta vidékén lázadók nehezítették a kőolaj kitermelését, az infrastruktúra katasztrofális állapotban volt, állandóak voltak az áramszünetek, és a lakosság hetven százaléka a szegénységi küszöb alatt élt. Az ország északi, muzulmán részéről származó Yar’Aduában sokan bíztak, hiszen politikai pályafutása alatt sosem keveredett korrupciós ügyekbe, de hivatali ideje alatt szívproblémái miatt alig tartózkodott Nigériában.

Yar’Aduát végül betegségére hivatkozva 2010 februárjában lemondatta a parlament, helyére az alelnök, a déli származású, keresztény Goodluck Jonathan került. Yar’Adua azóta meghalt. Jonathan pár hónap kormányzás után bejelentette: harcba száll a PDP elnökjelöltségéért, mivel a 2011-es választásokon ő akar a párt jelöltje lenni.

Veszélybe került a rotáció

A bili ekkor borult ki. A PDP-n, sőt az egész országban létezik egy íratlan szabály, amely szerint Nigéria törékeny egységét megőrzendő az északi és déli terület felváltva adja az elnököt. (Nigéria lakossága fele-fele arányban muzulmán és keresztény. A muzulmánok elsősorban északon, a keresztények délen élnek.)

Mivel az 1999-es rendszerváltás után nyolc évig egy déli politikus volt hivatalban, az északiak úgy gondolták, hogy 2015-ig övék az elnöki poszt. Yar’Adua halála ugyan keresztülhúzta számításaikat, de abból indultak ki, hogy a megegyezés értelmében a PDP egy északi elnökjelöltet fog megszavazni az idén januárban megtartott elnökjelölő kongresszuson.

Jonathan azonban nem volt tekintettel az egyezményre, és indult, sőt egy északi politikussal szemben el is nyerte a PDP jelölését, ami az erőviszonyokat és a párt támogatottságát ismerve gyakorlatilag azt jelenti, hogy ő lesz a következő elnök. A hoppon maradt északiak közül többen kiléptek a PDP-ből, és átnyergeltek az ellenzéki pártokhoz, amelyek természetesen északról származó elnökjelölteket indítanak, így kívánva megnyerni a kigolyózott muzulmán lakosság támogatását.

Buhari épít a nosztalgiára

A három legjelentősebb ellenzéki párt közül a Congress for Progressive Change (CPC) jelöltje a legtapasztaltabb, Muhammadu Buhari 1983–85-ben – katonaként – már állt az ország élén. Buhari „hivatali ideje” jó emlékként él a nigériaiak emlékezetében, mert katonás szigorúsággal lépett fel a bűnözés és korrupció ellen. Igaz, esélyeit csökkenti puccsista múltja, életkora (jövőre lesz hetven éves) és Yar’Aduától elszenvedett 2007-es választási veresége.

Az Action Congress of Nigeria (ACN) jelöltje az ötvenéves Nuhu Ribadu. Ő 2003 és 2007 között a nigériai állam gazdasági és pénzügyi bűncselekményeket feltáró bizottságának elnöke volt, és sikeres korrupcióellenes tevékenységéért számos nyugati kitüntetésben részesült. Eredményességét az is mutatja, hogy Yar’Adua megválasztása után egy hónappal elbocsájtotta, mert buzgalma kezdett kényelmetlenné válni a kormányzó körök számára. Ribadu ellen azóta kétszer is merényletet kíséreltek meg, de a jogász-politikust ez sem tántorította el az indulástól.

Jonathan harmadik kihívóját, az eddig jórészt ismeretlen Ibrahim Shekaraut a muzulmánok hagyományos pártja, az All Nigeria Peoples Party (ANPP) indítja, de a közvélemény-kutatások szerint esélye elhanyagolható.

Visszaillesztik a Niger-deltában élőket

Bárki is nyer, a feladat hatalmas. Mivel Yar’adua hivatali ideje alatt alig volt előrelépés, Jonathan pedig saját hatalmának a konszolidálásával és elnökjelöltségének előkészítésével volt elfoglalva, a problémák jórészt ugyanazok, mint négy éve: munkanélküliség, korrupció, rossz infrastruktúra.

Az elmúlt években talán csak egyetlen területen sikerült előrelépni. A Niger-deltában tevékenykedő lázadók – akik évek óta harcoltak azért, hogy a Delta lakossága is profitáljon a területükön található olajkincsből – jórészt befejezték a küzdelmet. A lázadóknak a harc beszüntetéséért cserébe Yar’Adua amnesztiát ajánlott, amit többségük elfogadott.

Jelenleg több százan vesznek részt egy programban, amely a civil társadalomba való visszailleszkedésüket hivatott segíteni. Ugyanakkor az eddig elért eredmények törékeny voltát jól mutatják azok utóbbi időben megszaporodó hírek, amelyek szerint a kormány be nem tartott ígéretei miatt egyre több lázadó tér vissza a fegyvereihez.

Regényírókban jól állnak

A győztes kiléténél is fontosabb az a kérdés, hogy ezúttal szabályszerűen és békésen folynak-e le a választások. Mint a kontinens legnépesebb állama, vezető olajtermelője és kulturális központja, Nigéria kiemelt szerepet tölt be Afrikában.

Az ország írói méltán világhírűek: Wole Soyinka volt az első afrikai, aki Nobel-díjat kapott, Chinua Achebe Széthulló világ című műve pedig világszerte a legolvasottabb afrikai regény. Hatalmas népszerűségnek örvend Afrikában az 1997-ben elhunyt jazz- és afrobeaténekes, Fela Kuti is, akinek egyik koncertje hallatán James Brown azt mondta, hogy „ez a legütősebb zene, amit valaha hallottam”.

Az utóbbi években a nigériai filmipar („Nollywood”) vált az ország első számú exportcikkévé. A nigériai filmstúdiók kis költségvetésű termékei nemcsak Nigériában, hanem az egész kontinensen is hihetetlenül népszerűek. Nollywood hetente nem kevesebb, mint ötven filmet állít elő, amelyek aztán kalózmásolatokban terjednek a kontinensen.

„Filmjeinkkel tudást és fejlődést adunk át afrikai testvéreinknek” – mondja Ernest Obi, a lagosi színészszakszervezet elhivatott vezetője. Nem csoda, hogy az utóbbi években a volt nigériai főváros, Lagos vált az afrikai színészek Mekkájává. Aki itt befutott, az megcsinálta a szerencséjét. Az ország a kulturális dicsfény mellett vendégmunkások millióinak is célpontja, és nagy hírű egyetemeinek köszönhetően fontos felsőoktatási központ is.

Ahogy Nigéria, úgy Afrika

Nigéria kulturális sikereit sajnos kiválóan ellenpontozza a gátlástalan politikai elit. Ahogy Nigéria, úgy Afrika – tartja a közmondás. Ezért volt különösen szomorú, hogy az előző választások káoszban végződtek, ami kiváló példát nyújtott afrikai diktátoroknak arra, hogyan lehet büntetlenül választásokat manipulálni.

Idén két tényező adhat némi bizakodásra okot: elkészült egy új, hetvennégymillió szavazót tartalmazó választói névjegyzék, amelyről törölték a Nelson Mandela és Michael Jackson nevű szavazókat, továbbá egy elismert, harcos jogász, Attahiru Nega áll a választási bizottság élén.

Az erőszak azonban már így is elérte az országot. Március 4-én meghalt tíz ember egy PDP-kampányrendezvényen. Ismeretlen tettesek robbantottak. A mostani választást nem csak a nigériaiak és az afrikaiak várják reménykedéssel teli félelemmel. A 115 dolláros olajár és az arab forradalmak mellett egy elcsalt nigériai választás és egy esetleges polgárháború az utolsó dolog, amire a világnak szüksége van.