A francia önbecsülésért is folyik a háború

„Franciaország úgy döntött, elvállalja a szerepet és megállítja Kadhafi gyilkos őrületét azok ellen, akiknek egyetlen bűne, hogy fel akarták magukat szabadítani a szolgaság alól” - mondta Nicolas Sarkozy francia elnök a hétvégi párizsi csúcson, melynek vége után nem sokkal már úton is voltak a francia repülőgépek Líbia felé.

A franciáknak annyira fontos volt, hogy a szombati párizsi csúcs előtt ne induljon el semmilyen akció, így pedig még hangsúlyosabb legyen a szerepük, hogy blokkoltak minden olyan törekvést, amely már hamarabb elindította volna a támadás, mondták a csúcson részt vett diplomaták a New York Timesnak. Katonai szempontból ugyanis már pénteken elindulhatott volna minden, kivártak azonban, hogy igazán nagyot szóljon.

Míg az amerikaiak például nem törekedtek arra, hogy előtérbe tolják magukat a csúcson, a franciák annál inkább, és ez mindenki számára világos volt: Yves Leterme belga miniszterelnök például azt mondta a találkozó után, egyértelműen a franciák vezetik az akciót. A francia aktivitás ráadásul már korábban is éledezni kezdett, Franciaország volt az első ország, amely hivatalosan elismerte a Bengáziban alakult Líbiai Nemzeti Tanácsot, a felkelők kormányát.

Sarkozy tehát óriási elánnal támadt rá egy olyan vezetőre, akit három évvel ezelőtt még vörös szőnyeggel fogadott Párizsban, amikor a látogatáson Kadhafi az Elysée-palota közelében állította fel sátrát. A szokatlanul intenzív francia aktivitás mögött három tényező látszik meghatározónak: a belpolitikai helyzet, az arab forradalmak eddigi kezelése és a térség stratégiai jelentősége.

1. Sarkozy személyes ambíciói

Sarkozyt a 2012-es választások előtt nagyon aggasztja népszerűtlensége. Ennek jellemző előjele a kantoni (az önkormányzatnál nagyobb, a megyéknél kisebb területi egységek) választás, melynek első fordulóját most vasárnap tartották, és ahol a szocialisták szerezték a legtöbb szavazatot, Sarkozy pártja, a konzervatív UMP pedig alig előzte meg a szélsőjobboldali Nemzeti Frontot. Sok jelölt inkább levette az UMP logóját a kampányanyagairól, hogy ne Sarkozyvel azonosítsák. A felmérések szerint most a franciák 29 százaléka támogatja Sarkozyt, de voltak olyan adatsorok is, amelyek szerint be sem jutna az elnökválasztás második fordulójába a baloldali és a szélsőjobboldali jelölt mögött.

A külpolitikai aktivitás és vezető szerep ugyanakkor sokat javíthat Sarkozy megítélésen. Ha jól sülnek el a dolgok, megmutathatja, olyan ember, amilyenre egy válságban szükség van, mondta egy diplomata a Le Parisien című lapnak. Egy olyan elnök, aki ismét főszerephez juttatja Franciaországot a világ meghatározó történéseiben, egyértelműen ínyükre van a franciáknak. Olyannyira, hogy a beavatkozást még a szocialisták is támogatták.

2. A kimaradt egyiptomi és tunéziai helyzetek

A franciák nem szerepeltek túl jól a tunéziai és az egyiptomi forradalmak kezelésében. Sőt, a tunéziai ügy kifejezetten kellemetlenül sült el, Michele Alliot-Marie külügyminiszternek le is kellett mondania, mert túlságosan közeli kapcsolatban volt a régi tunéziai vezetéssel. Helyére Alain Juppe védelmi miniszter került. Egyiptomban ezek után átaludták az eseményeket, így Líbia esetében világosan látszott a szándék: nem akarják, hogy elmenjenek mellettük az események.

3. A térség stratégiai szerepe

Pláne, hogy a térség hagyományosan fontos Franciaországnak, Líbia pedig ezen belül is stratégiailag is meghatározó helyen van: négy francia nyelvű ország, Tunézia, Algéria, Csád és Niger gyűrűjében nem mindegy Franciaországnak, hogy alakulnak a dolgok.

Nem elhanyagolható az olaj szerepe sem, írja a Los Angeles Times értékelése. A francia Total olajipari óriásvállalatnak komoly érdekeltségei vannak itt, 2007-ben 900 millió dolláros üzletet írtak alá Líbiával olajmezők feltárásáról (a termelés ugyanakkor egyelőre nem indult meg), Franciaország pedig importál olajat Líbiától.