Nem hagytok álmodni, nem hagyunk aludni

Péntek éjfélkor egy percre elcsendesett a madridi Puerta del Sol tér. Madrid egyik legforgalmasabb terén éjfélkor egyébként nem jellemző a csend, az elmúlt napokban pedig végképp nem volt az, ez lett ugyanis az ifjúsági tüntetések fő helyszíne. A csend most is csak egy percig tartott, utána húszezren kezdtek kiabálni, énekelni és minden lehetséges eszközzel zajongani – ekkortól ugyanis a választási tanács már nem engedélyezte a tüntetés folytatását, arra hivatkozva, hogy a vasárnapi helyhatósági választásokat nem lehet biztonságosan megtartani. Egyelőre mégis ottmaradtak.

A belügyminisztérium közleménye szerint ha a tüntetések békések maradnak, nem fognak erőszakkal oszlatni. Így aztán bár a fiatalokat bevallottan az arab forradalmak inspirálták, durva támadásokkal, klasszikus, Mubarak-stílusú tevés rohammal aligha kell szembenézniük. Nemcsak Madridban, Sevillától Malagáig számos más városban is ezrek tüntetnek, sőt Barcelonában is, pedig a katalánoknak tényleg ritkán vannak közös céljaik az ország központjával. Ilyen nemzeti egység a 2010-es futball-vb-győzelem óta nem volt.

Nem engedünk aludni

Persze semmi sem kovácsol össze jobban, mint a közös ellenség, még ha ebben az esetben nincs is igazán megfogható alakja. A spanyol fiatalok közös ellensége a kilátástalanság, az ország rossz gazdasági helyzete, a szocialista kormány megszorításai, és mindenekelőtt a munkanélküliség, ami 21,3 százalékkal a legmagasabb egész Európában, a huszonévesek körében pedig 45 százalékos.

“A megszorításokkal támadást intéztek az ellen a kis jóléti állam ellen, ami még megmaradt –  mondta egy tüntető a BBC madridi tudósítójának. – Le akarják építeni a közegészségügyet, a közoktatást, felemelni a nyugdíjkorhatárt, miközben így sincs munka.” Ebből lett elegük a fiataloknak, akik így nem is igazán konkrét, megfogható és azonnal teljesíthető célért tüntetnek, hanem azért, hogy felhívják a figyelmet a problémákra.  Az egyik 68-as hangulatú jelmondatukban azt üzenik a politikusoknak: “Ha nem hagytok minket álmodni, nem hagyunk titeket aludni”.

Mindenki megkapja

A tüntetéshullám sajátossága, hogy nem áll mögötte egyetlen politikai oldal sem, és egyik érdekeit sem szolgálja. Persze a harag nagyobb része zúdul most José Luis Rodríguez Zapatero szocialista kormányára. Ahogy az El País blogja írja, a válság kezdte óta a kormány foglalkozott mindenféle témával a vallás szerepétől az oktatásban a legfelsőbb bíróságot érintő ügyekig, csak azzal nem, ami igazán érinti az embereket. Ha valakinek Egyiptom helyett itt már inkább a magyar párhuzam jutna eszébe, még annyival megpiszkálnánk a dolgot: a spanyol szocialisták a magyar kormánynál is erősebb teljesítményt nyújtanak elmúltnyolcévezésben, mert ők az 1996– 2004 közötti időszakra mutogatnak vissza mint a probléma igazi okára.

Zapatero mindezért megkapja a magáét a tüntetőktől, de a jobboldal megítélése sem pozitívabb. Ahogy a tüntetők egyik szóvivője mondta a Guardiannek: idejöhetnek a politikusok, de lehet, hogy nem hallgatjuk meg őket.

Politikai helyett sokkal inkább generációs törésvonalról van szó. A nyolcvanas években születettek problémáinak Európa-szerte sok közös vonása van, de ez az első eset, hogy a tiltakozásnak ekkora tömegben ezt a formáját válasszák. És bármilyen komoly problémákról is van szó valójában, a beszámolók és képek alapján az is látszik, közben nagyon jól érzik magukat, ami nem utolsó szempont egy tüntetés esetében.

Jó a buli

A Puerta del Solon leginkább fesztiválhangulat van, vannak koncertek, performanszok, közös éneklés, a kairói Tahrír tér mintájára saját bizottságok is a közös ügyek intézésére. Első nap még feloszlatták a tüntetést, azóta inkább békén hagyják őket, és sokszor több ezren kinn is alszanak a téren.

Bár Zapatero miniszterelnök igyekezett megértőnek mutatkozni, és azt mondta, “oda kell figyelnünk, mert jó okuk van arra, hogy kifejezzék az elégedetlenségüket”, vasárnap a szocialisták valószínüleg nagyot fognak bukni a választásokon. A tüntetések folytatását viszont ez nem feltétlenül befolyásolja. Inkább addig fognak tartani, amíg kedvük van hozzá, mert olyan konkrét ígéretet úgyse nagyon tud tenni a kormány, ami elcsendesíti őket. Kedvük viszont annál inkább van hozzá.