Mátyás a nemzetére rontott, rajtavesztett
További Külföld cikkek
- Szijjártó Péter: Az Európai Uniónak szüksége van a Nyugat-Balkánra
- Felháborodást keltett Emmanuel Macron döntése, megbukhat a francia kormány
- Ausztriában és Olaszországban ismét havazik
- Hamarosan forgalomba kerül a Szabadka-Újvidék gyorsvasút
- Felhőszakadás és heves áradások sújtották Bosznia nagy részét, legalább 14 ember meghalt
"A jövendőbeli magyar kormány elkötelezett célkitűzése, hogy Romániával és Lengyelországgal – e két kitüntetett partnerünkkel – elmélyült térségi együttműködést alakítson ki" – mondta a 2010-es kampányban egy temesvári konferencián Németh Zsolt, akit a választás után a Külügyminisztérium parlamenti államtitkárává neveztek ki.
A kilencvenes évek elejének fagyos légköre mára tényleg a múlté. Magyarország az EU soros elnökeként kiállt Románia (és Bulgária) idénre ígért schengeni csatlakozása mellett, a románok nem különösebben aggódtak a kettős állampolgárság miatt, Orbán Viktor és Traian Basescu román államelnök újra együtt vett részt a tavaly nyári bálványosi szabadegyetemen, sőt Basescut szociáldemokrata és nemzeti–liberális ellenzéke egyenesen azzal vádolta, hogy az orbáni egész pályás letámadást kopírozza saját hazájában.
Van azonban egy másik eseménysorozat is, amibe két friss feszültség is beleillik: a Brüsszelben nyíló székelyföldi képviseleti iroda, valamint egy, a kolozsvári Mátyás-szoborra visszahelyezett tábla ügye. Az előbbi ügyben Magyarország romániai, az utóbbiban Románia magyarországi nagykövetét kérették be a bukaresti, illetve a budapesti külügyminisztériumba. Budapest utoljára 2009-ben kérette be Magyarország bukaresti nagykövetét, amikor visszavonták Sólyom László akkori köztársasági elnök gépének marosvásárhelyi leszállási engedélyét.
Ebbe a sorba olyan konfliktusok illenek, mint Alföldi Róbert Nemzeti Színház-igazgató később visszavont döntése arról, hogy Románia budapesti nagykövetsége a színház épületében ünnepelhesse Nagy-Románia megalakulását. Vagy egy március 15-ei ünnepi beszéd félrefordítása nyomán keletkezett álbotrány, amikor Magyarország bukaresti nagykövetét kérették be a román külügybe.
Hogy miért okozott megdöbbenést Bukarestben a brüsszeli székely képviseleti iroda ügye, az könnyen belátható. Röviden: a románokban páni félelem él minden autonómiával, illetve autonómiaköveteléssel kapcsolatban, ami érthető, hiszen 1918 előtt a Magyarországtól végül elcsatolt Erdély románsága is előbb autonómiakövetelésekkel állt elő, és csak később vetette fel a Kárpátokon túli Romániával való egyesülést. Az autonómia jelenlegi irracionalitását jellemzi, hogy még az RMDSZ sem köti politikai alkukhoz a kérdést, bár beszélnek róla, mint egy távoli jövőbe vesző kívánatos célról.
A képviseleti iroda különben a Magyar Régiók Házában nyílt meg, ami a románok szemszögéből újabb problémát vet fel. Székelyföld nem önálló közigazgatási egység Romániában, területe lefedi szinte a teljes, 90 százalékos magyarságú Hargita és Kovászna megyét – az irodát jogilag Kovászna és Hargita megyék önkormányzatai hozták létre és tartják fenn –, valamint Maros megye egy részét. A kezdeményezéshez a Maros megyei tanács is csatlakozott. Bukarestben úgy gondolják: minden ügy, amiben a székely megyék közösen lépnek fel, gyengíti a központi államhatalmat és a Székelyföldön élő románságot, akik saját hazájukban vannak kisebbségben.
1952-től különben a kommunista internacionalizmus jegyében létezett az autonóm Székelyföld, Magyar Autonóm Tartomány néven, de az 1967-ben hatalomra került Nicolae Ceausescu egy tollvonással megszüntette.
De miért is lángolt fel újra a hisztéria a kolozsvári Mátyás-szobor körül, miközben a szélsőségesen magyarellenes Gheorghe Funar kolozsvári polgármester 2004-es bukása, valamint a Mátyás-szobor közös román–magyar restaurálása után a közvélemény joggal hihette: nem térnek vissza a kilencvenes évek elejére emlékeztető, a szimbólumokról folytatott, rosszízű etnikai veszekedések.
A táblaügy középpontjában egy régi magyar–román vita áll: román vagy magyar volt-e Mátyás király? A kérdésnek semmi jelentősége nincs, hiszen a középkorban nem az etnikai hovatartozás, hanem a rendi eredet volt a döntő, ezt a kérdést a 19. században azonosságtudatát kereső román értelmiség kapta fel.
Az 1902-es szoboravatás a magyarság nagy ünnepe volt, az erdélyi románok érzékenységét azonban már akkor sértette a szoborcsoport egy motívuma: a Mátyás előtt hódoló moldvai zászló. (Ebben a románoknak speciel igazuk volt, mint majd látjuk néhány bekezdéssel később.) Kolozsvár első világháború utáni elvesztése után a szoborról eltávolították a magyar címert, 1932-ben pedig kikerült a talapzatra az a bizonyos, a mostani viharokat okozó tábla.
A szöveg szerzője Nicolae Iorga történész-politikus volt, az ő arcképe díszíti az egylejes bankjegyet. Iorga a dákoromán kontinuitáselmélet híve volt, a románság szerinte nemcsak Róma, hanem Bizánc leszármazottjának is vallhatja magát. Mellesleg azt is állította, hogy a székelyek elmagyarosított románok – de most ennél jobban nem érdemes belemenni Iorga munkásságába, nézzük inkább a tábla általa megfogalmazott szövegét: „A csatában győzedelmes volt, csak saját nemzetétől szenvedett vereséget Baiánál, mikor a győzhetetlen Moldva ellen indult.”
Tény: Mátyás csakugyan vereséget szenvedett III. István moldvai fejedelemtől 1467-ben a moldvabányai csatában, ezzel viszont a hódoló moldvai zászló – amit nem távolítottak el – ellentmondásba került a tábla szövegével.
Észak-Erdély visszafoglalása után a magyarok a táblát eltávolították, majd 1945-ben a szimbolikus politizálás veszélyeire ráérző és azt csírájában elfojtani akaró szovjet hatóságok a szobor talapzatának Mátyás király feliratát a semleges Mathias rexre cserélték.
A bronztábla csak 1992-ben, Funar kezdeményezésére került vissza a Mátyás-szobor talapzatára. A helyi magyarok tiltakozásul körbe-körbesétáltak a téren, a katonaság készültségben volt, autóikból román népzene szólt. Még túl közel volt az 1990-es, több halálos áldozattal járó marosvásárhelyi román–magyar etnikai konfliktus. Funar a táblavatáson így nyilatkozott: „Senki másban és semmiféle más jelképben nem találnak inkább egymásra a románok és magyarok, mint Mátyáséban, és talán semmiféle másképp nem illusztrálja jobban a közénk telepedett ellentmondások mesterséges dimenzióját. A Iorga-felirat őszinte felhívás a megértésre, így kell fogadni és értelmezni.”
Funar a táblát törvénytelenül helyezte ki, de ott volt a szobor 2009-ben kezdődött felújításáig, amit magyar és román állami pénzből, magyar és román cégek bevonásával végeztek el. A tábla most ismét törvénytelenül került ki, mivel a feliratot nem hagyta jóvá az országos műemlékvédelmi bizottság.
Az ügy annál inkább meglepő, mert a közel 20 százalékos magyarságú Kolozsvárt 2009 óta a legnagyobb kormánypárt képviselője, a demokrata liberális Sorin Apostu vezeti, akinek elődje párttársa, Emil Boc volt – ma Románia miniszterelnöke, aki a felirat kihelyezése ellen tiltakozó RMDSZ-szel koalícióban kormányozza Romániát.
„A kolozsvári önkormányzat nem hajlandó eltávolítani a bronztáblát a Mátyás-szoborcsoport elől” – mondta Apostu a konfliktusról, és kitart amellett, hogy a döntés törvényes, a felújítási tervben szerepelteket hajtják végre.