Mindennapos pokolba érkezik Dzsudzsák

Június 7-én háza előtt agyonlőtték Makszud Szagyikov teológust, mahacskalai főiskolai rektort. Az ismert és népszerű közéleti személyiség megállt a háza előtt autójával, fia kiszállt, beszaladt egy boltba, ekkor nyitottak tüzet fegyveresek. A támadás során meghalt a rektor unokaöccse is, aki egyes hírek szerint testőreként dolgozott. A nyomozók szerint Szagyikovot szélsőségesek végezték ki. Sokak szemét szúrta, hogy élesen bírálta a vahhábizmus térnyerését Dagesztánban. Magomedszalam Magomedov, a köztársaság elnöke az egész dagesztáni társadalom elleni támadásnak nevezte a történteket.

A fegyverropogás koránt sem ritka a köztársaságban. Gyakorlatilag minden nap meggyilkolnak valakit. Hol banditák, hol rendfenntartók halnak meg a sorozatos összecsapásokban. Csak Szagyikov halála óta Mahacskalában előbb szerdán agyonlőttek egy szolgálatból hazatérő rendőrtisztet, majd pénteken likvidáltak három feltételezett terroristát. Egyiküket, Kamil Magomedovot a meghiúsult újévi moszkvai terrorakciók szervezésében való részvétel miatt körözték.

Az emberrablások is mindennaposak, és virágzik a korrupció – ezek is jellemzik Dagesztánt és Mahacskalát. A helyzet az utóbbi években lényegében rosszabb, mint Csecsenföldön, illetve Groznijban, ahol a kemény kézzel uralkodó Ramzan Kadirov viszonylagos rendet teremtett, és rengeteget javított a közbiztonságon. A Dagesztáni Köztársaság viszont puskaporos hordó. Elemzők már évek óta attól tartanak, bármikor hatalmasat robbanhat a feszültség. Vannak, akik úgy vélik, ebben az esetben durvább konfliktus alakulhat ki, mint akár az első, akár a második csecsen háború idején.

A fél Magyarország nagyságú Dagesztánt keletről a Kaszpi-tenger, nyugatról Csecsenföld és Grúzia határolja. A bizonytalan helyzetet a szeparatista törekvések mellett az iszlám radikalizmus, az etnikai sokszínűség, a korrupció és a klánharcok is táplálják.

A csecsen–dagesztáni határon mindig is nagy volt az átjárás, az 1990-es évek elején a háború dúlta szomszédos köztársaságból többször is átterjedt a konfliktus. 1995–1996-ban, a csecsen lázadók és az orosz biztonsági erők első háborúja alatt a hadurak több száz túszt ejtettek, rengeteg embert megöltek dagesztáni városokban.

Ahogy a felkelés egyre inkább iszlamizálódott, az 1990-es évek végén Dagesztánban is megerősödtek a radikális, a vahhábizmushoz köthető erők. 1999-ben iszlamisták kikiáltották függetlenségüket Dagesztán és Csecsenföld egyes részein, és fegyverbe szólították a muszlimokat Oroszország ellen. A Dagesztánba érkező csecsen fegyveresek véres összecsapásokat vívtak az odavezényelt orosz biztonsági erőkkel, míg végül néhány hét alatt mérséklődött a konfliktus.

De azóta sem ültek el a harcok. Rendszeresen támadják a helyi rendőröket és az orosz katonákat. 2002-ben egy orosz katonai parádé közepén robbantottak Kaszpijszkban, de közfürdő és vasútállomás is volt már a lázadók célpontjai között. 2009-ben megölték a mahacskalai rendőrfőkapitányt, tavaly orvlövész végzett a belügyminiszterrel.

Az orosz biztonsági erők is rendszeresen indítanak akciókat a lázadók és a Dagesztánban bujkáló csecsen hadurak ellen. A kisebb vezérek likvidálása után 2010 augusztusában jelentették be, hogy megölték a márciusi, 39 halálos áldozatot követelő moszkvai metrórobbantások kitervelőjét, Magomedali Vagabovot.

A problémák másik gyökere, hogy Dagesztán az Orosz Föderáció legsokszínűbb területe. A harmincnál is több etnikumhoz tartozó lakosság sok nyelven is beszél, habár a hivatalos az orosz. Az oroszok a lakosság alig 5 százalékát teszik ki. A legtöbben, több mint húsz százalék, avarok, de sokan vannak a darginok, a lezgek és a kumikok.

A politikát is átszövő klánharcokra jó példát jelent, hogy a Dmitrij Medvegyev orosz elnök által 2010 februárjában Dagesztán elnökévé kinevezett, dargin Magomedszalam Magomedov keményen bírálta az őt
megelőző, az avar népességhez tartozó Muhu Alijev kormányzatát, amiért nem tudott lecsapni a kiterjedt korrupcióra és a bűnbandákra.

Sok előrelépést az országot 1987 és 2006 között még az államtanács élén vezető Magomedali Magomedov fiától sem lehet várni. A politikai életet és a 103 fős törvényhozást túlságosan is átszövi a korrupció, virágzik az olaj- és a kaviármaffia, miközben a lakosság nagy része szegénységben él.

A Memorial jogvédő szervezet 2011. tavaszi jelentése szerint Magomedov egyéves regnálása alatt semmilyen téren nem lehetett előrelépést regisztrálni Dagesztánban. A szervezet szerint ugyanakkor nem a szeparatizmus jelent veszélyeket a köztársaságban, hanem az iszlám két ága, a szufik és a szalafiták közötti ellentétek. Utóbbiak, akiket tévesen tartanak vahhábitáknak, nem fogadják el a világi hatalmat semmilyen téren.

A radikálisok már nem bujkálnak az erdőkben, állapítja meg a Memorial, hozzátéve: az erdő Dagesztánban rég a városokba költözött. A föld alatti mozgalmakban ott vannak a rendfenntartók gyermekei is. 2010 augusztusában meggyilkolták Junusz Hulatajev főnyomozót. A tettes a rendőrtiszt 18 éves fia, Hadzsimurad volt, aki nem bírta elviselni, hogy apja a hatalom embere.

Magomedszalam Magomedov egyébként lelkes futballszurkoló. A mahacskalai stadiont ez ideig elkerülték a komolyabb konfliktusok.