Keserves alkudozás vár Törökországra

Törökország politikai fordulóponthoz érkezett, a vasárnapi választás után mindenképpen paradigmaváltásra kell számítani, ugyanakkor egyelőre még nem látszik, mi jöhet a kemalista rendszer után, mondta Tarik Demirkan újságíró, a Turkinfo főszerkesztője a török parlamenti választásról és következményeiről Quo vadis Törökország? címmel tartott budapesti beszélgetésen.

Nagyot nyertek

A 2002 óta hatalmon lévő Igazság és Fejlődés Pártja (AKP) a szavazatok 49,9 százalékát megszerezve 325 képviselővel lesz jelen az 550 fős parlamentben, így zsinórban harmadik ciklusában irányíthatja az országot.

Recep Tayyip Erdogan miniszterelnök kampánymenedzsere a török lapokban többek között arra vezette vissza a győzelmet, hogy a miniszterelnök jól tudta tematizálni a kampányt. Kifelé kemény vezető képét mutatta, emellett igyekezett társadalomból kiszoruló rétegeket is megszólítani és javítani életkörülményeiken. Az is fontos volt, hogy konzervatív pártként 55 százalékot értek el a nők között, és a fiatalokat is sokkal hatékonyabban tudták megszólítani, mint ellenfeleik.

Ehhez képest a legnagyobb ellenzéki párt, a Köztársasági Néppárt (CHP) 135 képviselőt szerzett, míg a nacionalista, a választás előtt szexbotrány miatt magyarázkodó Nemzeti Akciópárt (MHP) 54 képviselővel került be a parlamentbe. Tarik szerint a CHP rossz tempóban, megkésve próbálta lekövetni Erdogan kampányát, ráadásul túl magasra tették a lécet, amihez képest pedig nem értek el rossz eredményt. Ugyanakkor elvesztették az északi partvidéket, és Isztambulban is elfogyott az előnyük.

De nem eleget

A választási rendszer sajátosságai miatt azonban az AKP magabiztos győzelme ellenére messze elmaradt a korlátlan alkotmányozáshoz szükséges kétharmados többségtől, de a 330 fős többségtől is, amellyel népszavazásra bocsáthatta volna saját alkotmánytervezetét.

A jelenlegi alkotmányt a hatalmat puccsal megszerző katonai rezsim szövegezte 1982-ben. Az AKP szintén egy esetleges puccstól tartva 2010-ig csak mérsékelten próbálkozott az alkotmánymódosítás kérdésével, de a 2010 szeptemberében megtartott népszavazáson a választók 58 százaléka támogatta alkotmánymódosításaikat, amelyekkel a bíróságok és a hadsereg befolyásán is szűkítettek.

Abban az összes nagy párt egyetért, hogy az alkotmányt egy új, polgári dokumentumra kell cserélni, de sokan az előző évi, sikeres alkotmánymódosítások ellenére is attól tartanak, hogy az AKP és az elnöki rendszer álmát dédelgető Erdogan csak bebetonozná magát a hatalomba.

Erdogan a kétharmados többségtől messze elmaradó választási eredmény ellenére kampányígéretének megfelelően keresztülvinné az alkotmánymódosítást, és ehhez tárgyalna az ellenzékkel. Előfordulhat, hogy a CHP-t vezető Kemal Kilicdaroglu belemenne egy kompromisszumos megoldásba, azonban az AKP-nak várhatóan a választás nagy nyerteseivel, a függetlenekkel kell leginkább egyezkednie.

A kurdokkal számolni kell

A főként a kurd Béke és Demokrácia (BDP) párt által támogatott, de függetlenként indult jelöltek összesen 6,6 százalékot értek el, közülük 35-en bekerültek a törvényhozásba – hatan a börtönből ülnek át a parlamentbe. A kurdok jogi lehetőségeinek bővítése is komoly strukturális változtatásokat igényelne, jelenleg úgy tűnik, hogy elsősorban önkormányzati szinten kaphatnak nagyobb autonómiát.

Az AKP számos eredményt ért el a kurd kérdésben, a kurd mozgalmak legálisan létezhetnek, van kurd nyelvű állami tévé, a kurd nyelvet lehet oktatni, mondta Tarik a beszélgetésen. Tárgyalások kezdődtek Abdullah Ödzsalannal, a Kurdisztáni Munkáspárt (PKK) több ezer ember meggyilkolásának vádjával bebörtönzött vezetőjével, és egyelőre két hónapja a gerillák sem indítanak támadásokat. Azonban június 16-án, csütörtökön lejár a megállapodás, utána új helyzet áll elő.

Tarik szerint azonban az iszlám színezetű, konzervatív tömegeket megmozgató és a választási kampány végére nacionalista hangot is megütő AKP már elment addig a végletig, ameddig szavazóbázisa engedné. Ezért kérdéses, hogy miről tudnak megállapodni a kurd képviselőkkel. Tarik szerint mindenképpen elképzelhető az alkotmány módosítása vagy lecserélése a négyéves ciklusban, de az AKP eredeti terveihez képest egy higított verzióra lehet számítani.

Lépniük kell, de iszlamizálódás nem várható

Dobrovits Mihály, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) tudományos munkatársa kiemelte, hogy a most következő ciklus azért is különleges lesz, mert Erdoganéknak még most kell komolyabb változtatásokat bevezetniük. Törökországban ugyanis a képviselőket is legfeljebb háromszor lehet egymás után megválasztani, utána legalább egy ciklust ki kell hagyniuk.

Ez pedig még akkor is érinteni fogja Erdogan több kulcsemberét, ha egyébként ő eléri, hogy harmadik, és egyben utolsó miniszterelnöki ciklusa után köztársasági elnökként folytathassa pályáját.

A szakértők szerint sokak félelmeivel ellentétben arra nem kell számítani, hogy Törökország klasszikus értelemben vett iszlám állam lesz, csak arra, hogy az iszlám érzés egyre inkább átszövi a társadalmat, ahogy már most is része a török kultúrának és identitásnak. Például a boltosok maguktól sem raknak ki alkoholt, vagy sok helyen nem helyeslik a dohányzást.

Dobrovits szerint több jel is arra mutat, hogy az AKP ugyan támogatja a további iszlamizálódást, a kormánypárt azonban igazából csak az iszlám szabályokhoz jobban alkalmazkodó, de világi köztársaságot akar. N. Rózsa Erzsébet, a Magyar Külügyi Intézet koordinációs igazgatója úgy vélte, hogy az oktatásban és a jogban sem láthatóak az iszlám jelentős erősödésének jelei.

Meddig tart ki a gazdaság?

Az AKP számíthat gazdasági eredményeire: 2010-ben 9 százalékos volt a növekedés, az ország már most is a világ 17. legnagyobb gazdasága, 2023-ra pedig már a 10.-ek akarnak lenni az exportorientált, liberális gazdaságpolitika segítségével. Az ország infrastruktúráját, oktatását és egészségügyét is emelkedő pályára állították, miközben az ország nemzetközi tekintélye is erősödött az AKP alatt.

Tarik azonban a sikersorozat lehetséges buktatói között említette a demokráciadeficitet – jelenleg is ötven újságíró ül börtönben -, valamint a gazdaság szárnyalásának esetleges megakadását. N. Rózsa Erzsébet úgy vélte, hogy az is törést hozhatna, ha az Európai Unió vagy Törökország közül az egyik nyíltan véget vetne az ország EU-tagsága körüli huzavonának. Erre ugyanakkor nem kell számítani, a folyamat várhatóan hosszan elhúzódik majd. Az EU-val lefagytak a tárgyalások, amit részben Törökország erős gazdasági pozíciói is indokolhatnak.

N. Rózsa Erzsébet szerint Törökország megerősítette pozícióját a térségben. Iránnal és Szíriával is javítottak a kapcsolatukon, és az arab forradalmak alatt is a nehezen meghatározható török modellre példaként tekintettek arab országokban. A szakértő szerint Törökország a percepciók szintjén sikeres politikát folytat, azonban egyszer majd bele fog ütközni a saját korlátaiba. Dobrovits úgy vélte, hogy a sokszor belpolitikai előnyszerzésre használt külpolitikai lépések később még visszaüthetnek.