Közeledik Kadhafi utolsó harca

Kadhafi utolsó vérig - írtuk a líbiai felkelés kezdetekor februárban, amikor még szó sem volt nemzetközivé szélesedő háborúról, sőt, a polgárháború is csak egy volt a lehetséges kimenetelek közül. Azóta eltelt fél év, az a bizonyos utolsó vér pedig mostanra közelebbi lehetőségnek tűnik, mint eddig bármikor.

A líbiai ellenállás egyszer már majdnem felmorzsolódott Kadhafi ellencsapásaival szemben. Március végére a kormányerők már Bengázit, a felkelők fő városát támadták, és ha nem érkezik meg a nemzetközi légi támogatás, valószínüleg el is fojtották volna a forradalmat.

Aztán lassan megfordultak a dolgok. A hangsúly a lassún van. Az ellenzéki erők kínkeservesen haladtak apránként előre, elsősorban azért, mert egyáltalán nem hivatásos, szervezett és képzett katonákról van szó. Az egyszerű emberek házilag összeeszkábált eszközökkel, innen-onnan szerzett fegyverekkel és saját maguk közül választott vezetőkkel indultak harcba egy reguláris hadsereg ellen, a NATO légicsapásainak támogatásával.

Az előrenyomulás pedig, még ha lassan is, azért mégiscsak tartott.  Mostanra odáig jutottak, hogy Kadhafi lényegében beszorult a fővárosba, Tripoliba. A legfontosabb várost a környéken, a Földközi-tenger partján fekvő, Tripolitól 50 kilométerre fekvő Zavíját nagyobb részben már a felkelők uralják. Bár a várost még folyamatosan támadják a kadhafisták, utánpótlási vonalnak már nem tudják használni a nyugati oldalon. Délről közben a Tripolitól nagyjából 80 kilométerre lévő Garján város felől közelítenek a lázadók, akik szerint augusztus végére akár már sor kerülhet a végső összecsapásra is.

Nézze a líbiai helyzetet nagyobb térképen

Kadhafi közben egy hétfő hajnalban sugárzott beszédében arra biztatta a líbiai népet, hogy "készüljön föl a harcra, és szabadítsa fel Líbiát a NATO és az árulók uralma alól". A beszédet telefonvonalon keresztül vették fel, és az állami televízió játszotta le. Műszaki minősége gyenge volt, többször érthetetlen.

A vezérhez hű erők elkeseredettségét az is mutatja, hogy ezen a héten a háború során először már Scud-rakétákat is kilőttek a felkelőkre. Az elsősorban terrorbombázásokra, megfélemlítésre használt rakéta ilyen esetekben nem túl hatékony, nem lehet pontosan célozni vele. Most sem sérült meg senki, mert a lövedékek a sivatagban csapódtak be. Mindez mégis jelezheti azt, amitől a lázadók tartanak, vagyis hogy ha Kadhafi el is bukik a végső összecsapásban, senkit sem kímél majd.

Egy esetleges utcai harc a fővárosban beláthatatlan következményekkel járhat. Nem tudjuk pontosan, a lakosság mekkora része áll Kadhafi mellett, és mennyien vannak az eddig rejtőzködő tripoli ellenzékiek, de egy ilyen harc sok áldozatot követelne mindkét oldalon, az így kialakuló kölcsönös sérelmek és a bosszúvágy pedig az ország jövőjét is súlyosan veszélyeztethetnék.

A lázadók ezért valószínűleg inkább arra játszanak, hogy az utánpótlási vonalak elvágásával megadásra kényszerítsék Kadhafit. David Hartwell Észak-Afrikával foglalkozó elemző szerint háromféle forgatókönyv képzelhető el ennek folytatásaként. Az egyik, hogy Kadhafi erőinek bizonyos részei, a helyzetet felismerve leteszik a fegyvert, vagy átállnak a lázadókhoz. Ez akár el is döntheti a háborút.

A másik - ami akár az első verzióval együtt is megvalósulhat - hogy Kadhafi gyengülését látva a fővárosi ellenzék is aktivizálja magát, és ott is felkelés indul az ezredes ellen. A Reutersnek nyilatkozó rejtőzködő tripoli ellenzékiek szerint csak az alkalmat várják, és vannak közöttük, akiknek már fegyvereik is vannak.

A harmadik lehetőség pedig az, ha maga Kadhafi teszi le a fegyvert. Bár a vezér bizarr előadásairól, őrületbe hajló beszédeiről híres, az őt jól ismerők szerint mindemellett nagyon is józanul gondolja végig a saját érdekeit. Ha úgy alakul, Kadhafi inkább megegyezik majd a lázadókkal, hogy családjával együtt szabadon távozhasson vagy belső száműzetésbe, vagy egy olyan országba, ami nem köteles kiadnia a Nemzetközi Büntetőbíróságnak.

Mindezek persze feltételezések, de ha már idáig merészkedtünk, akár arról is lehet találgatni, mi jöhet Kadhafi esetleges bukása után. A lehetőségek skálája itt is széles: az elképzelhető legjobb változat szerint a terror évtizedeit megelégelő líbiaiak közösen képesek lesznek a demokratikus átmenetre, új alkotmányt írnak, választásokat írnak ki, az olajtermelés újra rendben beindul és az ebből származó bevételek (békeidőben Líbia a világ olajtermelésének 2 százalékát adja) segítségével működni tud az új rendszer. Elviekben még a lázadók mellett álló iszlamista csoportok is elkötelezettek a demokratikus intézmények mellett.

Bőven vannak azonban aggasztó jelek. Például ha a Kadhafi-pártiakkal szembeni bosszúállás lesz a meghatározó (melyre az ellenzék egyes részei hajlamosnak mutatkoznak), vagy ha Kadhafi eltűnése után még inkább egymásnak esik a különféle klán-, vallási-, törzsi- és egyéb törésvonal mentén ezerfelé szabdalt líbiai társadalom, már sokkal kevésbé bíztató a kép. Vagy ha harcok indulnak az olajban gazdag területek birtoklásáért. Az olajjal egyébként is merülhetnek fel problémák. Becslések szerint legalább három év kell ahhoz, hogy újra visszaálljon a rendes termelési ütem. Mindezek akár egy újabb Irak képét is előrevetíthetik.

Ezek egyelőre csak találgatások, melyek megvalósulásához még sok tényezőnek kell teljesülnie. Az ország irányítása helyett egyelőre még a zavíjai háztetőkön lévő mesterlövészekkel küzdenek a lázadók. Kadhafinak pedig még lehet néhány trükk a zsebében. Az azonban látszik, hogy Líbia sorsa eldőlhet a közeljövőben.