Jolán, Vid
11 °C
28 °C

Berlusconi è finito

2011.11.08. 20:38
Az olasz miniszterelnök többszörös politikai rekorder, az első, aki a háború óta egy teljes választási cikluson át megőrizte a miniszterelnöki posztot. Vagyona és óriási médiatámogatottsága sokáig megvédte a csalással és korrupcióval kapcsolatos eljárásoktól, szexbotrányai azonban kikezdték a népszerűségét. Bukását mégse ez, hanem az érdemi válságkezelés halogatása okozta.

Kilencmilliárd dollárra becsült vagyonával Silvio Berlusconi olasz miniszterelnök a világ egyik leggazdagabb embere. Egyben a második világháború óta szinte permanens politikai válsággal küzdő országban az első politikus, akit háromszor is miniszterelnökké választottak, és aki végigcsinált egy választási ciklust.

A konzervatív mágnás politikai karrierjét nem kis részben épp üzleti sikereinek köszönheti: sikeresen hitette el a választókkal, hogy a médiára, hirdetési cégekre, építőiparra, biztosítókra alapozott üzleti birodalmának menedzselése az ország vezetésére is alkalmassá teszi.

Kormányfőként azonban lassan reagált a 2008-as pénzügyi válságra, késlekedett a szükségessé vált megszorító intézkedések meghozatalával. A befektetői bizalom megingása miatt a kezelhetetlenség határára jutott, mintegy 1900 milliárd eurós olasz államadósság, a korrupciós ügyei miatt zajló ügyészségi vizsgálatok, a felelőssége firtatásának leállítására irányuló politikai és jogi manőverek, valamint folyamatos szexbotrányai mára a politikai alkalmasságába vetett bizalmat is megingatták.

A 75 éves, Milánóból származó politikus porszívóügynökként kezdte, majd miután jogi diplomát szerzett, szülővárosában építési vállalkozóként folytatta. 1971-ben Milánóban kábeltévé-társaságot alapított, ebből nőtt ki később az ország legnagyobb médiacsoportja, a Mediaset.

Berlusconi a befolyását jelentős részben épp az irányítása alá tartozó médiának köszönheti: Fininvest nevű holdingjához tartozik a három legnagyobb olasz kereskedelmi tévécsatorna, az Il Giornale napilap és a Mondadori, a vezető olasz kiadócsoport is. Kormányfőként az általa kinevezett vezetők révén uralma alá hajtotta a közszolgálati médiát, a RAI-t, és övé az AC Milan futballklub is.

Berlusconi 1993-ban alapította meg Forza Italiát (Hajrá Olaszország) és 2009-ben az Il Popolo della Libertá-t (A Szabadság Népe). Mindkét párt hangzatos szlogeneket – az egyéni és a vállalkozási szabadság kiterjesztését, a családok, az olasz és a keresztény hagyományok óvását, a gyengék védelmezését – hirdetett. Az ígéretek között utóbb egyre hangsúlyosabban szerepet kapott az olasz nép felszabadítása is a pénzügyi, igazságszolgáltatási és bürokratikus elnyomás alól is.

Hiába nyerte meg azonban az 1994-es választást, a koalíciós partnerekkel (az Északi Ligával és a Nemzeti Szövetséggel) való viták, majd az adócsalási ügye miatti vádemelés miatt hamar lemondásra kényszerült.

2001-ben ismét bizalmat kapott a választóktól, és megint korábbi koalíciós partnereivel alakított kormányt. 2006-ban ismét elvesztette a választást, de 2008-ban visszatért. Kormányzati erőfeszítéseit azonban mindinkább kikezdte, hogy utolsó megválasztása óta szinte havonta kellett bizalmi szavazást túlélnie.

Silvio Berlusconit rengetegszer vádolták sikkasztással, adócsalással, kettős könyveléssel, és a bírák megvesztegetésére tett kísérlettel. Ő azonban mindig tagadta a vádakat, magát az igazságügyi szervek politikai indíttatású bosszúhadjárata áldozatának nevezve. Jogerősen soha nem ítélték el semmiért.

Talán legnagyobb visszhangot kiváltó jogi manővere az volt, amikor egy 2010-es törvény részeként átmeneti mentességet szavaztatott meg magának és a kormány vezető minisztereinek a csalásokról szóló törvény szigorításának jogkövetkezményei alól. Az előbbi jogszabályt végül az olasz alkotmánybíróság megsemmisítette, ám e döntés büntetőjogi következményeivel az eltelt idő rövidsége miatt még nem kellett szembesülnie.

Legutolsó, nagy botrányt kavaró ügyei a magánéletével kapcsolatosak. A fiatal kora óta kicsapongó természetéről ismert Berlusconi 70 fölött sem képes leállni. Nőfaló természetét az olasz közvélemény még elnézte volna, miként a prostituáltakkal való hetyegést, és a feleségétől való különválást is.

Azt azonban már nem vették jó néven, hogy több, feltűnően csinos, ám a politikában kevéssé járatos hölgyet is európai parlamenti képviselőséghez juttatott. Az pedig egyértelműen túlment a tűréshatáron, amikor napvilágot láttak a vádak, melyek szerint legendás szardíniai és római bunga-bunga partijainak kiskorú résztvevője is volt, ráadásul az ügy kapcsán Berlusconit az igazságszolgáltatás akadályozása miatt hivatali visszaéléssel is megvádolták.