Vérző szívvel nyúlt az olaszok zsebébe

Silvio Berlusconi megítélése legalábbis ellentmondásos. Bár a világ közvéleménye leginkább futóbolondként tartotta számon, az olaszok háromszor is miniszterelnöknek választották. Hogy milyen ember volt, arról most beszéljen ő maga.

A nagy helyzetértékelő

„Vérzik a szívünk. Ez a kormány mindig is azzal dicsekedett, hogy nem nyúlkált az olaszok zsebében, de most változott a világ. A legnagyobb globális kihívással állunk szemben” – nyilatkozta 2011. augusztus 13-án, a megszorító lépések bejelentésekor. Négy napja mégis azt állította, hogy Olaszországban minden rendben van. „Az olasz élet egy gazdag ország élete. A fogyasztás szintje nem csökken, repülőre nehéz helyet foglalni, az éttermek pedig tele vannak” – mondta.

Az erkölcs maga

„Ha megkérdeznék a nőket, hogy szexelnének-e velem, 30 százalékuk igent mondana, a 70 százalékuk meg visszakérdezne, hogy már megint?” – mondta a bungabunga-botrány csúcspontján, 2011. áprilisában. „Szerencsétlenségemre még sosem voltam igazán vad partin” – mondta ugyanerről a témáról egy évvel korábban.

Idén júliusban viszont már arról beszélt, „nem vagyok szent, ezt mindannyian tudják". A vádat, hogy fizetett prostituáltakkal bulizik, a következő nyilatkozattal próbálta elütni: „sosem értettem, mi kielégítő abban, ha kihagyott a hódítás élvezetét”.

A csábítás mestere

„Sokkal jobb szép lányokért rajongani, mint melegnek lenni” – próbálta rövidre zárni a bungabunga témát tavaly novemberben.

A nők. Berlusconi sosem tagadta, mit érez irántuk. 2010 szeptemberében egy ifjúsági gyűlésen részt vevő lányoknak javasolta, hogy házasodjanak idős, gazdag férfiakkal. „A nők sorban állnak nálam, az a hír járja, hogy én tudom, hogy kell csinálni” – mondta.

Az igazság bajnoka

Ha volt két dolog, amit Berlusconi még a fiatalkorú prostituáltaknál is jobban szeretett, az saját mártíromságának hirdetése, és hogy E/3-ban beszéljen önmagáról. „Még szerencse, hogy van Silvio, különben már mind ezeknek a baloldali uraknak a kezében lennénk” – élt egyszerre mindkettőnek az olasz bíróságokról nyilatkozva, miután az alkotmánybíróság megsemmisítette azt a törvényt, amivel önmagának adott volna mentességet a bírósági eljárások alól.

Az olasz bíróságot 2008 júniusában rákos daganathoz hasonlította. A maffiavádakkal bíróság elé állított és azóta el is ítélt volt miniszterelnök, Giulio Andreotti ügyében eljáró bírókat „kétszeresen is bolondnak" nevezte. „Egyrészt politikailag bolondok, másrészt amúgy is bolondok” – mondta.

A történész

„Mussolini sosem ölt meg senkit, csak vakációzni küldte az embereket külföldi száműzetésbe” – jelentette ki a fasiszta diktátorról. Más, elejtett nyilatkozatai alapján sem állt távol tőle a Duce világképe. 2001. szeptember 11-e után például a nyugati világ „felsőbbrendűségéről" beszélt, illetve arról, hogy „a Nyugat továbbra is embereket fog meghódítani, még ha ez összeütközéshez is vezet egy másik civilizációval, az Iszlámmal". A nemzetközi kritikára a szokásos, „kiragadták a szövegkörnyezetből" érvet hozta fel.

Barack Obama bőrszíne is problémákat okozott neki. „Fiatal, csinos és napbarnította” – jellemezte az éppen megválasztott amerikai elnököt még 2008-ban. „Isten mentsen az idiótáktól. Hogyan lehet egy ilyen csodás bókot sértésnek érteni” – értetlenkedett a kritikák hallatán. Egy év múlva még fokozni is tudta a poént, 2009 szeptemberében Michelle Obamával is találkozott. „Ó, Barack Obama! Nem is fogják elhinni, de valószínűleg együtt járnak napozni, mert a neje is szép barna” – mondta ekkor.