Amerikai-kínai vetélkedés Délkelet-Ázsiáért

"Amerika sehol másutt nem tudja egyértelműbben megmutatni, hogy eltökélte magát a Délkelet-Ázsiában erősödő kínai befolyás visszaszorítására" - idézte helyi elemzők véleményét a Frankfurter Allgemeine Zeitung jakartai tudósítója.

Burma (újabban Mianmar) nemzetközileg csaknem teljesen elszigetelődött azóta, hogy az 1962-es puccs nyomán a hadsereg vette át a hatalmat. Kivételt - Thaiföld, India és Szingapúr mellett - elsősorban Kína képezett, amely "pragmatikusan" viszonyult a katonai juntához. A népköztársasággal folytatott élénk kereskedelem, valamint a Burmában eszközölt kínai beruházások segítettek enyhíteni a gazdasági elzárkózás következményeit. Ennek súlyos ára volt: Burma gyakorlatilag Kína hátsó udvarává vált.

A határ menti térségben a gazdaság nagy része kínai kézben van. Burma nagyvárosaiban erősödött a kínai befolyás. A régi királyi székhelyen, Mandalajban ma csaknem minden harmadik lakos kínai gyökerekkel rendelkezik. Peking jelentős segítséget nyújtott az új főváros, Najpjido felépítéséhez, a Bengáli-öbölben pedig hatalmas mélytengeri kikötőt épített. Az ország egész területén duzzasztógátakat tervezett és épített, ezek túlnyomórészt kínai szükségleteket elégítenek ki.

A kínai befolyással szembeni elégedetlenség nőttön nőtt, s idén nyáron nyíltan felszínre tört. A tiltakozás a Mjitszone-gát építése ellen irányult. A 3 milliárd euróba kerülő projekt nemcsak kulturális szempontból érzékeny területen valósulna meg, de egyúttal több ezer kacsin (burmai nemzeti kisebbség) kitelepítését is elkerülhetetlenné tenné. Ráadásul megváltoztatná az Irravadi folyó szintjét. A duzzasztógát megépítése a dél-kínai Jünnan tartomány vízellátását javítaná. Thein Szein elnök augusztusban leállíttatta az építkezést, első ízben adva látható jelét Pekinggel szembeni önállóságának.

Nyilvánvalóan az így támadt résbe szeretne benyomulni az Egyesült Államok - vélte a FAZ tudósítója. Washington Burmához való közeledése azoknak a lépéseknek a sorába illeszkedik, amelyeknek az éle Kína erősödő befolyása ellen irányul. A novemberben Hawaii szigetén rendezett Ázsiai-Csendes-óceáni Gazdasági Fórumon (APEC) Barack Obama elnök új, Kína nélküli szabadkereskedelmi övezet létrehozását szorgalmazta. Pár nappal később Julia Gillard ausztrál miniszterelnökkel közösen bejelentette, hogy Amerika 2500 tengerészgyalogost telepít Darwinba, az ausztrál Északi terület székvárosába.

A közlésre Peking ingerült kommentárokkal és nyilatkozatokkal reagált. A Hszinhua hírügynökség "elhamarkodottnak és kockázatosnak" nevezte a lépést. Si Jin-hung (Shi Yinhong), a pekingi Népi Egyetem intézetigazgatója a Global Times (GT) című angol nyelvű napilapnak adott nyilatkozatában úgy vélte, hogy a lényegében jelképes lépés Kína feltartóztatását szolgálja. Az Egyesült Államok már rendelkezik katonai támaszpontokkal Dél-Koreában és Japánban, de "a látszólag felesleges ausztráliai jelenléttel közelebb kerül a Dél-kínai-tengerhez, valószínű terjeszkedésének céljához" - mutatott rá a szakértő.

November 19-én a Bali szigetén tartott kelet-ázsiai csúcsértekezleten Obama nyíltan kesztyűt dobott Pekingnek. Bár a kínai kormányfő ellenezte, hogy vitát nyissanak a hazáját több ASEAN-tagállammal szembeállító területi nézeteltérésekről, az amerikai elnök leszögezte: a kérdést igenis meg kell vitatni. A tanácskozás végén csaknem minden jelen lévő állam- és kormányfő Obama álláspontjára helyezkedett.

Jóllehet Washington nem használja a feltartóztatás szót, Obama új csendes-óceáni politikájának nyilván ez a célja. A térségben sokan meglepődve, egyesek nyugtalanul reagálnak az amerikai nyomulásra. Paul Keating korábbi ausztrál kormányfő, akinek hazai tekintélye Helmut Schmidt németországi autoritásával vetekszik, a múlt héten "kíméletlennek" minősítette Obama politikáját. Ausztrália nem kerülhet két front közé - érvelt Keating.

Hugh White, az Australian National University professzora szerint "egyértelmű, hogy Washington szembeszegül az ázsiai dominanciáját megkérdőjelező kínai kihívással, s ennek során minden hatalmi eszközt felhasznál. Ez a legbecsvágyóbb új stratégiai doktrína azóta, hogy Truman elnök idején Amerika célul tűzte ki a Szovjetunió feltartóztatását".

Délkelet-Ázsiában számos kommentátor nyilvánított véleményt Obama látogatásai után. Sokan adtak hangot a törékeny ázsiai egyensúlyra vonatkozó aggályaiknak. A canberrai professzor mindenkinél szárazabban fogalmazta meg a kockázatokat. White szerint Obama doktrínája nem átgondolt, veszélyes, és van egy súlyos hibája. Sikerre csak akkor vezethet, ha Kína hagyja magát megfélemlíteni, vagy pedig gazdaságilag vagy politikailag összeomlik. Mivel mind a kettő valószínűtlen, a feltartóztatási stratégia óhatatlanul konfliktushoz fog vezetni - jósolja White. Utóbbi további károkat okozna a nemzetközi gazdaságnak, legrosszabb esetben pedig háborúba torkollna, amelynek gyújtópontjában Tajvan állna.

Bizarr ötlettel állt elő Paul V. Kane, a Harvard Kennedy School kutatója a The New York Timesban. Szerinte Amerikának fel kellene ajánlani Pekingnek, hogy beszünteti a katonai együttműködést Tajvannal, s nem állja útját a sziget és a népköztársaság egyesülésének. Cserébe Kína engedje el Washington 1,14 billió dolláros adósságát.