A kanapé párt dönthet Egyiptom sorsáról

Egyiptomban újra tömegek tüntetnek a Tahrir téren, és két napja folynak az összecsapások a kormányerők és a tüntetők közt. A nyári eseményekhez hasonló helyzet ellenére most kevésbé egyértelmű az egyiptomiak viszonya a tüntetésekhez, mint volt az Mubarak idején. A diktátor eltávolításának vágya egy zászló alá terelte Egyiptom szinte minden ellenzékijét, nem volt kérdés, hogy együtt küzdjenek a fennálló rendszer ellen. A közelmúltban kezdődő, és a katonai vezetés távozását, választásokat, és az egykori vezetők teljes lecserélését követelő megmozdulások azonban már megosztották az országot.

Legyenek választások, ne legyenek, vagy később legyenek

A megmozdulások központja, a Tahrir tér ránézésre jelenleg is a forradalmat jelképezi. Tömegek vannak a kairói téren, aktivisták szemetet szednek, és a transzparensek hirdetik követeléseiket: a katonai vezetés távozását, és a civil kormány felállítását.

A BBC riportja azonban rámutat, hogy már a választások kérdése is megosztja a tömegeket. Míg korábban egyértelmű volt, hogy ez a cél, most sokan elbizonytalanodtak, hogy a véres összecsapások közepette valóban lebonyolítható-e hiteles szavazás. Egyesek a választások elhalasztása, mások azonnali kiírása mellett szállnak síkra.

Tömegek a kanapén

A tér liberális és szekurális tüntetőinek számát felülmúlják a kormányoldal és a Muszlim Testvériség rejtett szövetségének tagjai. A Muszlim Testvériség nyilatkozataiban a téren tüntetőkkel szimpatizál, maga azonban távol marad a megmozdulástól. Mint a legnagyobb ellenzéki csoportosulásnak, nem érdeke ugyanis, hogy bármi megzavarja terjeszkedését.

A Muszlim Testvériség támogatói, vagy egyszerűen csak az otthon maradók a kanapé pártjának nevezik magukat, mivel nem vonulnak utcára, ugyanakkor határozott politikai elképzelésekkel rendelkeznek. A BBC idéz egy rádiós betelefonálós műsort, amelynek egyik megszólalója elmondja: bár ő nem látszik a tévében, mivel a kanapé párt tagja, de politikai véleménye igenis számít.

A katonai vezetés a BBC elemzése szerint úgy véli, hogy a kanapé párt tagjai az ő oldalukon állnak, és a lakosság többségével a hátuk mögött megvédelmezhetik kritizált alkotmányukat.