Aláírják a még nagyobb szigort

Csütörtök estétől péntek délig ismét Brüsszelben tanácskoznak az EU-s tagállamok vezetői, és a legfontosabb téma megint az lesz, hogyan legyen Európa eladósodott, hanyatló-stagnáló kontinensből virágzó vidék.

A legfontosabb lépés ebben az ügyben a fiskális unióról szóló kormányközi szerződés aláírása lesz. Ez az a dokumentum, ami körül annyi bonyodalomba keveredett a magyar diplomácia decemberben: miközben az Európai Tanács titkársága és a francia elnök is úgy értette, hogy Orbán Viktor nemet mondott akkor az aláírására, néhány óra múlva Szijjártó Péter bejelentette, hogy csak időt kért a magyar miniszterelnök parlamenti egyeztetéshez. A parlament február 20-án megszavazta, hogy Orbán aláírjon, a Fidesz, a KDNP és az MSZP igennel szavazott, a Jobbik nemmel, az LMP pedig tartózkodott.

December óta komoly egyeztetések folytak a tervezetről, két fontos magyar igény merült fel ezzel kapcsolatban: az eurót nem használó országokra ne legyen kötelező, és adóharmonizációról szó se legyen róla. Az igények teljesültek.

A megállapodás legfontosabb eleme, hogy az eddigi legfeljebb 3 százalékról 0,5 százalékra csökkenti a tagállami költségvetések GDP-arányos megengedett hiányát. Sőt, kifejezetten előírja, hogy a költségvetéseknek nullszaldóban vagy pluszban kellene zárniuk. A terv onnan nézve utópisztikusnak tűnhet, hogy tavaly például csak két ország teljesítette ezt a 27-ből, Svédország és Észtország. Tovább erősíti a szerződés az adósság elleni tagállami küzdelem közös felügyeletét is. A túlzott deficiteljárás alatt állók az eddiginél is szigorúbb brüsszeli iránymutatásra számíthatnak, a túlköltekezők pénzbüntetései is szigorodnak.

A leginkább Németország által erőltetett megállapodástól azt remélik, hogy így többet nem lesznek olyan válságok az eurózónában, amelyek ahhoz vezetnek, hogy a túlköltekezők megrendítsék a közös pénz erejét, vagy hogy egymást kelljen kisegíteniük a tagállamoknak.

Vannak még csapdák

A szerződéssel azonban vannak fura problémák. Egyrészt Nagy-Britannia biztosan nem, Csehország pedig egyelőre nem írja alá. Ezért nem lehetett EU-s szerződés, hanem csak kormányközi, vagyis hiába EU-s tagállamok vesznek részt benne, nem lesz az EU-s jog része. És innentől kezdve a betartatása sem lesz egyszerű EU-s intézményekkel, még akkor sem, ha a szerződésben benne van, hogy a megállapodást megsértők elfogadják az Európai Bíróság, a bizottság és a tanács fennhatóságát is bizonyos ügyekben.

Ráadásul a mostani aláírás még nem jelenti a szerződés életbe lépését sem. Az aláíróknak még ratifikálniuk is kell majd. Ugyan sem Nagy-Britannia, sem Csehország nem tagja az eurózónának, így kimaradásuk nem nagy gond, de Írországban népszavazás lesz a szerződésről, ami viszont már zónatag. Még keményebb intő jel, hogy az áprilisi francia elnökválasztás esélyesebb jelöltje, a szocialista Francois Hollande már jelezte, hogy nem fogja ratifikálni a szerződést, mert ellenzi a megszorítások fetisizálását. Nem véletlen, hogy az eddigi megállapodás szerint az is elég, ha a 17 zónatagból legalább 12 ratifikálja majd. Ha ennyi se lesz, akkor bukik a projekt.

A jogi bizonytalanságot jelzi, hogy a magyar kormány például állásfoglalást kért az Alkotmánybíróságtól, hogy a ratifikációt majd kétharmaddal vagy feles többséggel kell-e elfogadni.

A fiskális unióról szóló szerződést péntek délelőtt írják majd alá az állam- és kormányfők.

Valamit tenni kéne a kilábalásért

Szó lesz rövidebb távú tervekről is, arról, hogyan legyen gazdasági növekedés, nagyobb versenyképesség és kevesebb munkanélküli Európában. A kilábalás rövid távú lehetőségeit taglaló tárgyalást Herman Van Rompuy tanácsi elnök sokkoló grafikonok mutogatásával vezeti majd be. Rompuy a tagállamok adósságáról, a kutatás-fejlesztésre szánt pénzekről, a munkát sújtó adókról és a szegénységi küszöb alatt élők létszámáról mutat majd be táblázatokat, minden esetben országonkénti sorrendeket állítva.

Rompuy maga is főszereplő lesz, elvben ezen a csúcson döntenek arról, hogy idén újabb két és fél évre ő legyen a tanács elnöke.

Szerbia vs. Románia

Nagyon úgy néz ki, hogy Szerbia sok év várakozás után végre megkapja a tagjelölti státust. Még akkor is, ha a héten az utolsó pillanatban úgy tűnt, hogy Románia megvétózza, hogy megkezdődjenek a csatlakozási tárgyalások Belgráddal. A románok a Szerbiában élő negyvenezres vlach kisebbség jogai miatt aggódva fenyegettek vétóval, ám Brüsszelben erős a meggyőződés, hogy valójában az uniós tagállamokat zsarolják egy másik ügy miatt.

Ugyanis már több mint egy éve az EU néhány nyugati tagállama nem engedi, hogy Románia és Bulgária csatlakozhassanak a schengeni övezethez. Vagyis továbbra is határellenőrzésen kell átesniük e két ország állampolgárainak, ha az EU-n belül utazgatnak, például a román-magyar határon is meg kell állni – szemben a szlovén, osztrák és szlovák határokkal.

Románia és Bulgária teljesítette az úgynevezett schengeni kritériumokat, megerősítették (jórészt EU-s pénzből) a nem EU-s országokkal közös határaikat, és minden jogi feltételnek eleget tettek. Vagyis a két ország kívülrekesztésének nem jogi-technikai okai vannak. Sokkal inkább a két ország megszégyenítéséről lehet szó, elsősorban az EU-s támogatások nagy léptékű szétlopása miatt.

A megoldás várhatóan az lesz, hogy Szerbia megkapja a tagjelölti státust, a románok és a bolgárok pedig ígéretet kapnak, hogy szeptemberben tényleg csatlakozhatnak a schengeni övezethez. Ez azt jelentené, hogy idén karácsonykor már megállás nélkül lehet majd utazni Magyarországról Erdélybe.

Persze hogy a helyzet még bonyolultabb legyen, a bolgár és román schengeni csatlakozást leginkább ellenző Hollandia ebbe csak úgy ment bele, hogy ha az Európai Bizottság jelentést készít arról, hogy a két ország hogyan áll a korrupció és szervezett bűnözés elleni küzdelemmel.

Görög ügy

A csúcs előtt az eurózóna pénzügyminiszterei átnézik, mi a helyzet a görög megszorításokkal. Ugyan Jean-Claude Juncker luxemburgi miniszterelnök-pénzügyminiszter a héten felvetette, hogy külön biztost kellene megbízni azzal, hogy felügyelje a görög gazdaságpolitikát, ezt Barroso bizottsági elnök visszautasította, és az is bizonyosnak látszik, hogy a görögök se kérnének egy brüsszeli kormányzóból.

Eredetileg úgy volt, hogy péntek délután az eurózóna tagállamainak vezető nem mennek még haza, hanem külön tárgyalnak a jelenleg 500 milliárd eurós, mentőcsomagokra szánt közös keret felemeléséről. Ez a tárgyalás azonban elmarad, mert Németország egyelőre nem akar emelni, és innentől a vitának már nincs értelme.