Hazugság a drogmentes világ

„Közös felelősségünk a drogmentes világ”, ez a felirat fogadott minket múlt héten az ENSZ Kábítószerügyi Bizottsága (CND) éves bécsi ülésének (március 12-16) bejáratánál, az iráni delegáció kiállításán. Az üzenet az ENSZ 1998-as Általános Közgyűlésének jelszavát visszhangozta: „Egy drogmentes világ – meg tudjuk csinálni!”.

Akkoriban az ENSZ tagállamok azt a célt tűzték ki maguk elé, hogy tíz év alatt megszüntetik vagy jelentősen csökkentik az illegális drogfogyasztást a világon. A célokat nem sikerült megvalósítani és a szlogen azóta erősen megkopott, de egyes harmadik világbeli országok, köztük Irán, amelyek a drogellenes világnapot nyilvános kivégzésekkel szokták megünnepelni, még mindig hisznek benne. Nem riasztja vissza őket az a tény sem, hogy a nemzetközi drogtilalmi rendszer idén már a 100. évfordulóját ünnepelte, de valójában egy arasszal sem került közelebb a drogmentes világ megteremtéséhez, sőt, a problémák csak súlyosbodni látszanak.

Egy évszázaddal ezelőtt, 1912-ben, Hágában gyűltek össze a világ vezető hatalmainak képviselői, hogy elfogadják az ópium-kereskedelem korlátozásáról szó első nemzetközi egyezményt (olvasd a Drogriporter összefoglalóját!). A megállapodást az amerikai diplomácia hozta tető alá, mivel ezzel remélte növelni a saját befolyását a Távol-Keleten az olyan hagyományos gyarmatosító hatalmakkal szemben, mint például az Egyesült Királyság, ami a 19. században ágyúnaszádokkal kényszerítette Kínát, hogy vásárolja meg az Indiában termelt ópiumot. Az amerikaiak a 20. században először az alkoholtilalom, majd a szigorú drogpolitika fő propagandistáivá váltak a világon, jelentős szerepük volt abban, hogy az ENSZ tagállamok szinte száz százaléka aláírja a három nemzetközi kábítószer-ellenes egyezményt, és ennek eredményeként globálissá váljon a drogtilalom. Az amerikai narkodiplomáciát csak részben vezették filantróp elképzelések az emberiség jövőjéről: valójában saját szigorú drogpolitikájuk exportjával nemzetközi befolyások növekedését remélték.

Az általuk létrehozott drogkontroll rendszer azonban jelenleg válságát éli, így az ünneplés nem volt felhőtlen. Az ENSZ Kábítószer- és Bűnüldözési Irodájának (UNODC) igazgatója, Jurij Fedotov a konferenciát megnyitó beszédében elismerte, hogy a drogtilalom száz év alatt csupán részleges és ideiglenes sikereket ért el, az elmúlt években is nőtt az ópiumtermesztés, emellett egész régiókat taszít profitot termel a szervezett bűnözésnek. Csak hogy érzékeltessük, milyen jelentős problémáról van szó: az illegális drogbiznisz messze a legnagyobb illegális üzletág, az illegális emberkeskedelem éves forgalma csupán annak tizedét éri el! Fedotov azt is hangsúlyozta, hogy az eredeti szándékokkal ellentétben a drogpolitikák aránytalanul a büntetőjog irányába mozdultak el és a közegészségügyi szempontok háttérbe szorultak.

A drogtilalommal kapcsolatos eddig szilárdnak tűnő nemzetközi konszenzus falán támadt repedéseket mutatja az is, hogy Evo Morales, Bolívia elnöke az 1961-es kábítószer-ellenes egyezményből való kilépést tervezi. Az egyezmény ugyanis azt a célt tűzte ki, hogy megsemmisíti a kokalevél fogyasztását Latin-Amerikában – azt a szokást, aminek évezredek óta vallási jelentősége van az őslakók számára, és védelme immár az új bolíviai alkotmányba is bekerült.

A CND nyitóülésén Morales személyesen is megjelent, hogy rábeszélje a tagállamok képviselőit, ne akadályozzák Bolíviát abban, hogy kilépjen az egyezményből, majd a kokalevélre vonatkozó részek kivételéve újra aláírja azt. Továbbra sem kívánja ugyanis legálissá tenni a kokalevélből készülő kokaint, csupán magát a növényt és az abból készült alacsony hatóanyagtartalmú árukat, amelyek élettani hatásukban kevésbé különböznek a teától vagy kávétól. Beszéde üdítő színfoltot jelentett a legtöbbször merőben protokolláris felszólalások között: különféle kokatermékeket vett elő és mutatott fel a pulpituson, kokateát, kokaüdítőt. A delegáltakat azzal a történettel szórakoztatta, hogy saját gyomorrontását is kokalevéllel sikerült kezelnie az éjszaka közepén, amikor más gyógyszerhez nem fért hozzá. Pár éve az amerikaiak még megakadályozták volna a téma felvetését is – most viszont komoly esély van arra, hogy Bolívia hamarosan legális koka-exportőrré válik.

A Fehér Házat képviselő amerikai drogcár, Gil Kerlikowske önkritikus beszédet mondott és elismerte országa felelősségét abban, hogy a világon a szigorú büntetőjogi beavatkozásokat propagálta, és ezáltal hozzájárult a börtönnépesség aránytalan felduzzadásához (az USA-ban a legmagasabb a börtönnépesség aránya az egész világon!). Az Obama-kormányzat szembefordult a drogellenes háború ideológiájával és a drogfogyasztást alapvetően egészségügyi kérdésként kezeli, és kezelést nyújt a bebörtönzéssel szemben. Mindamellett kemény szavakkal ítélte el azokat is, akik a drogok legalizációját sürgetik, ami szerinte nem ad választ a problémákra. Kerlikowske üzenete nem Moralesnek szólt, hanem azoknak a latin-amerikai kormányfőknek, akik egyre gyakrabban szólalnak fel az USA-ból importált drogpolitikával szemben, pedzegetve a legalizáció lehetőségét. Közéjük tartozik Juan Manuel Santos, Kolumbia elnöke, Otto Perez Molina, Guetemala új elnöke, de a legalizáció lehetőségét pedzegeti a több tízezer halálos áldozattal járó drogellenes háborúból kiábrándult mexikói elnök, Calderon is.

Latin-Amerika belefáradt abba, hogy az Egyesült Államok és Európa illegális drogfogyasztásának terheit viselje: a drogkartellek bevételeinek túlnyomó része a fejlett világba irányuló drogexportból származik, ez a piszkos pénz pedig korrumpálja az államot és a rendőrséget, növeli az erőszakos bűnözést és csökkenti a legális gazdasági fejlődés esélyeit. Az illegális drogkereskedelem miatt a világon a legmagasabb az emberölések aránya Közép-Amerikában! Az USA a felszínen még kitart a szigorú tiltás mellett, a kulisszák mögött azonban már látszanak annak jelei, hogy kihátrálnának a világ drogellenes csendőrének szerepéből. Ehhez nagyban hozzájárult a világgazdasági válság is, amelynek következtében egyre kevesebb segély csordogál a latin-amerikai kormányok kezébe a drogellenes háború folytatásához. Mert a folytatás irdatlan pénzbe kerül. Guetamala két elhárító helikopteréből az egyik éppen most zuhant le, és nincs pénz újat vásárolni – közben a drogkereskedők a legmodernebb technológiákkal vannak felszerelve és tengeralattjáró flottát építenek.

Van azonban egy olyan ország, ami továbbra is szemellenzősen kitart a szigorú drogtilalom mellett, és készen áll arra, hogy átvegye az USA-tól a világ drogrendőre címet: Oroszország. Viktor Ivanov, a Szövetségi Kábítószer-ellenőrzési Hivatal igazgatója már ma is egy olyan ügynökség élén áll, amely több embert foglalkoztat, mint a DEA, és nem veszítette el lelkesedését a drogellenes háborúban. Ivanov nemrégen Latin-Amerikában járt, és ahogy a pravdra.ru remek publicisztikája rámutat, egyáltalán nem udvariasságból. Az oroszok megpróbálják rábeszélni a latin-amerikaiakat, hogy támogassák globális tervüket a drogtermelés visszaszorítására. Az orosz drogcár az elmúlt években fáradthatatlanul lobbizott annak a Szivárvány-2 névre hallgató projektnek a népszerűsítése érdekében, amely kemény eszközökkel szorítaná vissza az ópium-termelést Afganisztánban, abban az országban, ahonnan a világ heroinkészletének több mint 90%-a származik. Ivanov szeret nagyban gondolkozni: éppúgy tisztában van vele, mint az amerikai diplomaták száz évvel ezelőtt, hogy a drogpolitika kiváló terep arra, hogy egy ország érvényesítse birodalmi igényeit. Most, amikor az USA lelkesedése lankadni látszik a drogellenes háborúban, és a csapatok kivonását tervezik Afganisztánból, az oroszok minden lehetséges fórumon próbálják átvenni a vezető szerepet. Ivanov múlt heti felszólalásában nem is csinált titkot abból, hogy az illegális afgán ópiumgazdaság alternatíváját szerinte csak az orosz gázipar tudja biztosítani.

Az oroszok továbbra is elutasítják az ártalomcsökkentést – a tűcsere-programokat és a helyettesítő gyógyszeres kezelést, aminek a hatékonyságát már minden jelentős nemzetközi szervezet kulcsfontosságúnak tartja a betegségek és bűnözés megelőzésében. Februárban a kormány betiltotta az első és eddig egyedüli moszkvai szervezet, az Andrej Rilkov Alapítvány (ARF) honlapját, ami tűcserét szolgáltat az orosz fővárosban. Az indok: drogpropagandát folytattak, értsd, írni mertek arról, hogy Nyugaton gyógyszerekkel kezelik a heroinfüggőséget. Az orosz delegáció sajtókonferenciáján feltettük a kérdést Ivanovnak, hogy mivel magyarázza a tiltást – azt válaszolta, hogy az ARF illegális drogokat terjesztett! Ez persze egy újabb hazugság, mint ahogy az is, hogy ha még több pénzt költünk szigorú drogtörvények végrehajtására, egyszer majd drogmentessé válik a világ.