Csata a nagy semmiért

A víz közepén néhány kő, amit folyamatosan fúj a szél – így is lehetne jellemezni a Falkland-szigeteket, ahol mostanában újra egymásnak feszültek a britek és az argentinok. Az egykori birodalom után ma már csak 14 brit tengerentúli terület van, amelyek ugyan nem képezik részét az Egyesült Királyságnak, de a szuverenitása alá tartoznak. Ilyen az Argentína partjaitól 483 kilométerre fekvő Falkland-szigetek is.

A Falkland-szigeteket 776 kisebb sziget mellett a két legnagyobb, Nyugat-Falkland és Kelet-Falkland alkotja. Utóbbin található a főváros, Stanley, ahol a lakosság nagy része él. A szigeteken kb. 3140-en laknak: a 2008-as népszámlálás szerint 61 százalék falkland-szigetekinek vallja magát, 29 százalék britnek, 2,6 százalék spanyolnak, 6,5 százalék pedig chileinek (vagy másnak). A Kincs, ami nincset idéző érdekesség, hogy a lakosság 0,6 százaléka, azaz 18 ember japán. A többség egyáltalán nem akarja, hogy Argentínához tartozzanak.

In my heart there’s a call for the isles far away
Where the wind from the Horn often wanders at play
Where the kelp moves and swells to the wind and the tide
And penguins troop down from the lonely hillside

A fenti négy sorral kezdődik a Falkland-szigetek nem hivatalos himnusza, a Song of the Falklands. Ez nagyjából le is festi, hogy mi található ott: semmi, és még az idő is pocsék.

A szigetek az alattuk lévő kőolajmező miatt fontosak, de a terület egyéb szempontból elég szerencsétlen: gyakorlatilag ahol nem sziklák, ott mocsaras síkságok borítják, amiket legelőként használnak, így termőföldje nincs is.

A Falkland-szigeteknek csak egy kikötője, de két repülőtere is van. A járatokat igény szerint szokták indítani, de – mivel Argentinában csak havi egyszer szállhatnak le – hetente indul egy repülőgép Santiago de Chilébe. A hagyomány szerint a Boot hillen (magyarul Csizmadombon) szokás hagyni egy pár cipőt, mielőtt valaki elhagyja a szigetet.

A helyiek leginkább halászatból és birkatenyésztésből élnek. A birkákat a gyapjúexport miatt tenyésztik, kb. 500 ezer van belőlük Kelet- és Nyugat-Falklandon. A turizmus csak nyáron jelentős, bár akkor sem változik sokat az időjárás, ami meglehetősen zord: az év felében esik, a hideg tengeri éghajlatot erős nyugati szelek erősítik, és ugyan ritkán szokott havazni, de bármelyik évszakban eshet hó. Általában ködös az idő és borús az ég.

A szárazföld élővilága sem kifejezetten színes. Az emberen kívül egyetlen emlős volt megtalálható a szigeten, a falklandi pamparóka, de azt a bundájáért a XIX. századra kiirtották. Említésre méltó, hogy öt pingvinfaj él a szigeteken – rengeteg megtalálható a Cigány-öbölben –, és itt honol a világ összes dolmányos albatroszának 60 százaléka.

A Falkland-szigeteknek van saját rádiója, valamint két hetilap küzd az olvasókért: a laponként csak öt cikket megjelentető Penguin News – ami egyébként a Tumblren is fent van – és a Teaberry Express.

Az anyaországhoz máig szorosan kötődnek. Bár saját pénznemük van, azt az angol fonthoz rögzítették. Egy kormányzóval az élen önálló törvényhozó testületük van, de formálisan II. Erzsébet az uralkodó. A területet az Egyesült Királyság hadserege védi; a Falkland-szigetek védelmi erejének címerén egyébként nem birka, hanem fóka van.

A Falkland-szigeteknél jobb adottságú földek is vannak, de úgy tűnik, hogy a briteknek pont megfelel.