Mondták, itten nem lehet bebukni

2012 áprilisában jártunk Limában, Peru fővárosában, hogy filmet készítsünk az ott raboskodó magyar drogfutárokról. Hat férfi ült egy Lima melletti, sivatagi börtönben. Mindannyian súlyos anyagi gondok elől menekülve vállalkoztak valamilyen külföldi munkára. Egy részük hamar rájött, hogy mire vállalkozik, de volt köztük, aki nem tudta, hogy drogfutárnak szegődött. Közös azonban történetükben, hogy rászedték őket: megbízóik fokozatosan, hazugságok és fenyegetések sorával keverték őket bele a drogcsempészetbe, ráadásul mint kiderült, eleve csalinak használták őket.

Peruban megtudtuk, hogy ez tipikus módszer: kétségbeesett európaiakat vesznek rá néhány kiló kokain csempészésére, és a maffia előre szól a rendőröknek, hogy futár indul. Ez a bűnözők amolyan védelmi szolgáltatása a perui hatóságok felé: adnak nekik apró sikerélményeket, javítják a statisztikájukat, hogy cserébe a nagyobb üzleteiket viszonylag szabadon intézhessék. És ezeket a feláldozott futárokat gyakran becsapják a rendőrségen, bíróságon is, pénzt kicsalva tőlük, amiért aztán semmit sem kapnak cserébe.

Az interjúk elkészítésében egy Limában élő magyar nő, Körömi Mária volt segítségünkre. Marcsi, ahogy mindenki nevezi, évek óta a kinti európai és észak-amerikai rabok segítésével foglalkozik. Elsősorban női raboknak segít, akik szerinte még kiszolgáltatottabbak: sokukat zsarolással vagy szerelem ígéretével csalták lépre. Marcsi legfontosabb társa ebben a munkában Socrates Grillo Bockos, egy ügyvéd, aki a polgárháború áldozatainak segítése után átállt a külföldi kiszolgáltatott rabok gyámolítására.

Marcsi és Socrates segítségével megismertük a rendkívül korrupt és kegyetlen perui világot, amiben a magukra hagyott, csempészetbe keveredett külföldiek teljesen kiszolgáltatottak. Legtöbbször még szabadulásuk után is segítségre szorulnak.

Legalább tucatnyi magyar került már drogcsempészetért börtönbe Peruba, de több százan ülnek jelenleg is hollandok és spanyolok, és egyre nő a kelet-európaiak száma. Mindenki, akivel csak kint beszéltünk, a lelkünkre kötötte, hogy otthon mondjuk el: senki se vállaljon nagy pénzzel kecsegtető, de gyanúsan titokzatos munkát Dél-Amerikában.

Filmünk szereplőinek helyzete tavasz óta nem sokat változott. A hat magyar rab most is ugyanabban a börtönben van. Gyuri már három éve ül, a szokásjog szerint már megkaphatta volna az elnöki kegyelmet, de papírjai elvesztek, ügye lassan halad. Mihály és Attila kedvezménnyel szabadulhatna, de ehhez le kellene tenniük egy bizonyos összeget. Ennek összeszedésére most van remény, mert többen is felajánlották az Index olvasói közül a segítségüket, a héten részletekben közölt film végén olvasható felhívásunk hatására. Krisztián sem tért még haza, de most talán esély nyílik az ő támogatására is. Köszönjük, a kintiek nevében.