Új európai országot hoz a válság?

2012.09.26. 20:35
Erőszakba torkollnak a megszorítás elleni tüntetések Spanyolországban, miközben a miniszterelnök az IMF miatt megbukott vezetők sorsát próbálja elkerülni. Katalóniában másfélmillióan álltak ki a függetlenség mellett, elnökük pedig felkarolta az ügyet. A válság felkorbácsolta a szeparatista érzelmeket, széteshet Spanyolország.

Hatvanan sérültek meg kedd este Madridban, amikor a megszorítások ellen tüntető tömeg összecsapott a rendőrséggel. A tüntetők körbevették a parlamentet, ekkor történtek az atrocitások. Bár mindössze néhány ezren voltak, ami, különösen spanyol mércével, nem nagy tömeg, az erőszak elszabadulása jelzi, egyre növekszik a feszültség az országban.

Nem az utcán dől el

Az ország sorsát leginkább meghatározó dolgok mégsem az utcán történnek most. Csütörtökön jelentik be az új költségvetés részleteit, mely újabb strukturális reformokat és kiadáscsökkentést hoz majd az eddig megszorítások után. Jöhet a nyugdíjak befagyasztása és a nyugdíjkorhatár emelése is. A Financial Times szerint az EU titkos tárgyalásokat folytat Luis de Guindos gazdasági miniszterrel arról, milyen megszorításokat kell még végrehajtani, hogy Spanyolország megkapja a teljes mentőcsomagot.

Mariano Rajoy miniszterelnök egyelőre nem ismerte el, hogy szükség lenne a mentőcsomagra, még akkor is, ha ez egyre inkább elkerülhetetlennek látszik. Igaz, júniusban még két héttel azelőtt is arról beszélt, nem kell bankmentő csomag, hogy a bankok végül mégis ilyet kaptak volna.

Portugál vagy olasz út?

Rajoy előtt ijesztő példák állnak - Írországban, Portugáliában és Görögországban is megbuktak a kormányok azok után, hogy a mentőcsomagok miatt megszorításokat vezettek be. Ahogy a Guardian jegyzete írja, Rajoy nem akar úgy megmaradni a spanyol történelemben, mint a vezető, aki aláírta Spanyolország megaláztatását. Nem akar arra a sorsra jutni, mint az indonéz Suharto elnök, aki leghíresebb fényképén az IMF vezetőjének árnyékában írja alá a papírt, melyben átadja az ország tényleges irányítását 1998-ban a szervezetnek.

Ugyanakkor a mentőcsomag halogatása sem tűnik sokkal vonzóbb alternatívának - Silvio Berlusocnit egy hasonló helyzetben váltották le Olaszország éléről és került a helyére egy volt Goldman Sachs-vezető.

A szomszédban megcsinálták

Arról, hogy a tervezett költségvetés mit kezdene Spanyolország legsúlyosabb gazdasági problémáival, nem sokat tudni. Pedig a tüntetők arra is választ várnak (az erőszak mellett ugyanis további békés tüntetések is zajlottak), hogyan segít a kormány a 25 százalékos munkanélküliségen vagy azon, hogy a legújabb adatok szerint már a spanyol háztartások 22 százaléka él a szegénységi küszöb alatt. A tüntetőknek ráadásul ott van a portugál példa.

A közelmúltban a portugál kormány 11-ről 18 százalékosra emelte volna a társadalombiztosítási hozzájárulást, a már meglévő megszorítások mellett. A tízmilliós országban 600 ezren mentek az utcára tüntetni, mire a portugál kormány kénytelen volt lemondani az emelésről.

Kampány a függetlenségről

Szeptemberben ennél is sokkal nagyobb tünetetés volt Spanyolországban, igaz, egészen más célból. Barcelonában másfélmillióan vonultak fel a katalán függetlenséget követelve. Ez ugyan nem új igény errefelé, megvalósulására mégis nagyobb az esély, mint az utóbbi időben bármikor.

Két évvel előrehozták a tartományi választásokat idén november 25-ére, Artur Mas katalán elnök szerint ugyanis új mandátum kell ahhoz, hogy kiírják az ügyről döntő népszavazást. A kampány fő témája így már egyértelműen a függetlenség lesz.

A szeparatista érzelmek különösen felerősödtek, miután a miniszterelnök visszautasította a katalánok igényét arra, hogy nagyobb pénzügyi függetlenségük legyen. Spanyolország leggazdagabb tartományában úgy érzik, pénzük túl nagy része megy el az ország szegényebb részeinek támogatására a központi költségvetésen keresztül, miközben maga Katalónia is el van már adósodva.

Már nem csak fantázia

Mivel a spanyol alkotmány alapján Katalónia nem kiálthatja ki önrendelkezését, reális esélye van annak, hogy új ország jöjjön létre Európában. Arra, hogy ez már nem csak fantázia, José Manuel Barroso kijelentése utal, aki szeptemberben arról beszélt, "minden létrejövő új országnak újra kell kérnie a felvételét az EU-ba".

Artur Mas erről azt mondta: “Európának fel kell készülnie arra, hogy ha túlságosan ragaszkodik merev szabályaihoz, nem tud alkalmazkodni a  változó világhoz.” A katalán elnök szerint "nem őrültek meg, nem akarnak kilépni az EU-ból és az eurózónából".

Tárgyalásokat kezd ugyanakkor Rajoy miniszterelnökkel arról, hogy a tartomány maga szedhesse be az adóit és annak egy részét utalja át a központi kormányzatnak - nem pedig fordítva, ahogy most történik.

A sor végére kerülhetnek

A spanyol kormány tagjai igyekeznek hűteni a kedélyeket. Soraya Sáenz de Santamaría miniszterelnök-helyettes szerint Mas újabb válságokat ad hozzá a már meglévő válsághoz. José Manuel Garcia-Margallo külügyminiszter szerint ha Katalónia kiválna, a sor végén találná magát az EU-belépésre váró országok között. Maga Rajoy pedig azt mondta, Katalónia súlyos deficittel és munkanélküliséggel küzd, ez nem a megfelelő pillanat arra, hogy felkavarja a dolgokat.

Mindezekkel szemben áll a katalán elnök kijelentése, aki szerint a milliós tömegtüntetés után nincs visszaút. Ennyi ember szavát már nem lehet figyelmen kívül hagyni.

Szerdán a katalán vezető bejelentette, hogy népszavazást akar a tartomány függetlenségéről. A referendumot a november 25-i választás után akarja megtartani, akkor is, ha abba a központi kormány nem egyezik bele. (Spanyolországban az alkotmány szerint csak országos népszavazást lehet tartani.) A legújabb közvéleménykutatások szerint többségben vannak a függetlenségpártiak Katalóniában.

A választásoknak a mostani katalán kormányfő a legnagyobb esélyese, ugyanakkor a győzelme, és az ezt követő népszavazáson a függetlenségipártiak többségi akarata nem jelentené Katalónia azonnali elszakadását. Maga Mas is óvatosan fogalmazott, amikor azt mondta, hogy nem törekszik arra, hogy Katalónia teljes egészében szakítson Spanyolországgal. A régiónak szerinte először ki kell építenie saját államszerkezetét, amely aztán szuverén módon dönthet arról, milyen szálakkal kötődjön Spanyolországhoz.