Törökország kész a háborúra

Az Emberi Jogok Szíriai Megfigyelő Központja (OSDH) szerint több szíriai katona meghalt csütörtökre virradóra a szíriai hadsereg egyik őrhelye ellen intézett török tüzérségi támadásban a határ közelében fekvő Tell-Abjad városa közelében. Törökország szerdán kezdte el bombázni a szír célpontokat, ami Recep Tayyip Erdogan török miniszterelnök szerint elfogadható válaszlépés volt a török civileket ért aznapi támadásra.

Közben csütörtök délelőtt a helyzetet súlyosbította, hogy a török parlament egy olyan törvény megvitatásába kezdett, amely felhatalmazná a fegyveres erőket, hogy Törökország határain kívül, ha kell, akár szíriai területen is katonai műveletet hajtsanak végre. Ugyanakkor a miniszterelnök-helyettes azt nyilatkozta az BBC-nek, hogy Ankara nem akar hadat üzenni Damaszkusznak, a parlamenti vita és a törvény megszavazása (320 igen a 129 nemmel szemben) elsősorban figyelmeztetés volt.

Ezt erősítette meg a török miniszterelnök is egy ankarai sajtótájékoztatón késő délután, amit az iráni első elnükhelyettessel tartott. Recep Erdogan szerint országa nem akar háborút kirobbantani Szíriával, és képes megvédeni területét és polgárait, de jobb, ha nem teszik próbára elszántságát. A parlament felhatalmazása a hadsereg külföldi bevetésére az elrettentést szolgálja - mondta a kormányfő.

Az elfogadott törvény szerint a török kormánynak lehetősége van, hogy csapatokat küldjön Szíriába, vagy légicsapásokat rendeljen el, és így torolja meg az országot ért támadást. A parlament a kormányra hagyná, hogy meghatározzák a beavatkozás mértékét, idejét és időtartamát is. A törvény egy évig lesz hatályban, utána meg kellene újítani.

Repülőgépek helyett falusiak

Törökország és Szíria között már hónapok óta feszült a viszony. A két állam kapcsolatai akkor romlottak meg, amikor Erdogan miniszterelnök a szíriai lázadások tavaly márciusi kezdetén felszólította Bassár el-Aszad szíriai elnököt, hogy kezdjen demokratikus reformokba. Azóta Ankara az Aszad-rezsim egyik legfontosabb bírálójává lépett elő.

Szíria viszont azzal vádolja Törökországot, hogy menedéket nyújt a szír lázadóknak, és fegyvereket is juttat nekik, amiket utána a szír hadsereg ellen használnak. Ankara tagadja, hogy felfegyverezné a dezertált szíriai katonákból alakult Szabad Szíriai Hadsereget, de számos ellenzéki csoport lelt menedékre a török–szír határ törökországi oldalán.

Az elmúlt hónapokban több határ menti lövöldözés, és a Törökországba menekülő szíriaiak áradata is rontott a kapcsolatokon. Becslések szerint már több mint 90 ezer szíriai menekült van török területen. Damaszkusz viszont úgy véli, hogy a szír lázadók a menekültek közül toborozzák harcosaik egy részét.

A legközelebb a háborúhoz a felek azonban nem a menekültek miatt kerültek. A konfliktus júniusban volt utoljára ilyen éles, egy Szíriában lelőtt török katonai repülőgép ügye miatt. Akkor sikerült elkerülni a fegyveres összecsapásokat, és úgy tűnik, hogy egyelőre a mostani ügy sem von maga után katonai beavatkozást.

Terelni a konfliktust

A törökök, némi módosítással, azt a taktikát választották, amit már nyáron is követtek. Fenyegető nyilatkozatokat tettek, de ugyanakkor igyekeznek az ENSZ-t és a NATO-t is bevonni a vita rendezésébe. A nemzetközi szervezetek helyzetbe hozása nem erősíti, hanem enyhíti a feszültséget. Törökország egyelőre nem háborút kezdett, hanem nagyrészt a nemzetközi diplomácia keretein belül tartotta a vitát, ami megfelel Szíriának is.

A NATO és az ENSZ Biztonsági Tanácsa már hónapok nem tud érdemben mit kezdeni a szíriai polgárháborúval. A BT-ben a vétójoggal rendelkező államoknak egységes álláspontot kellene kialakítania, de míg az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság és Franciaország rezsimváltást akar, eddig Oroszország és Kína elutasította például a légtérzárra vonatkozó határozatok megszavazását. Összességében az ENSZ-ben patthelyzet van, és ezen valószínűleg a szír támadás után összehívott ülés se fog változtatni.

A NATO-tagországok a szervezet alapítószerződésének 5. cikkelyére hivatkozva  – ez sorolja fel, milyen lehetőségek vannak egy tagországot ért támadás esetén – lényegében megkerülhetnék a BT-t, de mégis beláthatatlan következményekkel járhatna, ha ezt megtennék. Kína és Oroszország reakciója mellett nem látszik, hogy Aszad megdöntése után ki kerülne hatalomra Szíriában, és valószínűleg csapatokat is kellene küldeni az országba.

Mindent csak mértékkel

Törő Csaba, a Magyar Külügyi Intézet (MKI) tudományos főmunkatársa szerint a NATO-ban igazából senki sem akar háborút. Törökország részéről „Szíriában a nyílt konfrontáció jelentős erőket kötne le”, hiszen rendkívül hosszú a közös határ (nagyjából 900 km), ezért Ankara nem akarja rögtön elmélyíteni a konfliktust.

Törökország azonban demonstratív lépéseket tehet, amivel kimutatja, hogy semmilyen ellene elkövetett támadás nem marad megtorlás nélkül. Törő Csaba szerint ezek a katonai akciók célzottak, arányosak, és időben korlátozottak lesznek, mint a csütörtök hajnali tüzérségi támadás. Szerinte ez egy „mértéktartó„ válaszlépés volt, ami meg is szüntethette a Törökország elleni konkrét fenyegetést, például azt a tüzérségi állást, ahonnan átlőttek Szíriából. A török válasz annyiban eltért a nyári szír–török vitától, hogy akkor a törökök még a repülőgépük elvesztése miatt se lőttek vissza.

Törő szerint Törökország esetében a határokon átnyúló katonai akciók nem számítanak újdonságnak. Irak északi részén a kurd területek ellen többször is alkalmaztak légicsapásokat, és időnként katonákat is küldtek a szomszédos országba. Ha a katonai akciók ideiglenesek és korlátozottak, akkor a nagyhatalmak között hallgatólagosan elfogadott, hogy „a katonai műveletek kicsapnak a határon túlra". Ez megmagyarázza a török nyilatkozatokat, miszerint nem akarnak háborút, de azt is, hogy meg akarják teremteni maguknak a jogi lehetőséget, hogy tegyenek valamit, ha provokálják őket.

A most kilátásba helyezett, vagy éppen zajló török akciók bármikor leállíthatók, ezért alapvetően különböznek attól, mintha Törökország megszállná Szíria egy részét, vagy védelmi zónát hozna létre Szíriában. Törő úgy vélte, hogy ha egy helyről újra és újra támadás éri Törökországot, akkor előfordulhat átmeneti megszállás azon a területen, ami egyfajta eszkaláció lenne. Ez azonban a szakértő szerint súlyosabb fenyegetést, és másképp el nem hárítható veszélyt követelne meg, amiről most nincs szó.

Jól jellemzi a helyzetet, hogy a NATO-mechanizmust a törökök működésbe hozták, de szerdán csak konzultációt tartottak Brüsszelben. Ilyen esetben az érintett tagország tájékoztatást ad, hogy mi történt vele, hogyan reagált, és mire lehet esetleg szüksége a többi tagtól. A kollektív segítségnyújtás csak akkor lépne életbe, ha egy tagállam területét támadás éri, az a tag segítséget kér, és a többiek indokoltnak tartanák a kérést a megtámadott tag területi épségének védelméhez. Automatikus mechanizmus tehát nincsen.

Rossz szomszédság török átok

Hogy mégis ekkora felfordulást okozott egy egyszerű aknagránát, azt a szíriai helyzet bizonytalansága is indokolja. 18 hónapja tart a polgárháború, az áldozatok száma egyes becslések szerint 30 ezer felett jár, több százezer menekült hagyta el az országot, és Szírián belül is rengetegen váltak otthontalanná. A kormánycsapatok és a lázadók továbbra is napi rendszerességgel csapnak össze már a két legfontosabb városban, Damaszkuszban és Aleppóban is, a káosz pedig ideális táptalajnak bizonyult a szélsőségeseknek.

A legtöbb megfigyelő attól tart, hogy a szíriai válság átterjedhet a szomszédos országokra. Szíria etnikai és vallási szempontból nagyon megosztott, és a különböző csoportok közötti viszony folyamatosan romlott a polgárháború alatt. Különösen rosszak a kapcsolatok a többségi szunniták és a rezsimet támogató alaviták között. Sokan attól tartanak, hogy ezeket a problémákat Damaszkusz „exportálhatja” a határain túlra. Ebből a szempontból a leginkább veszélyeztetett szomszéd Libanon, ahol már voltak robbantások és lövöldözések is.

Ha Törökország a szerdai támadás miatt háborút indít, az az egyik legrosszabb forgatókönyv valóra váltása lett volna, de még így is marad bőven kockázat. Ankara évek óta kemény harcot folytat a Törökországban tevékenykedő kurd szeparatisták ellen. A Kurdisztáni Munkáspárt (PKK) fegyveresei állandóan támadják a török hadsereget, miközben a szíriai vezetés régóta szoros kapcsolatot ápol a PKK-val, és Szíria északi részén is sok kurd él.

Jordániában most viszonylag nyugodtak a kedélyek, de ez bármikor változhat. Rengeteg szíriai menekült van ott, akik ahogy telik az idő, egyre nagyobb terhet fognak jelenteni. Irakban is a Szíriából érkezettek miatt aggódnak, de nem a menekültektől tartanak, hanem az iraki síiták és szunniták közti vitákat adott esetben újra felerősíti iszlamista szélsőségesektől. És ott van természetesen Izrael is, ami a Golán-fennsíkon állomásoztat csapatokat.

Szíria bocsánatot kért

A körülmények miatt érthető, hogy különböző módon, de Oroszország, Franciaország, az Egyesült Királyság, az EU és az USA is mind elítélte a szíriai támadást és „megköszönték” Törökországnak, hogy nem ragadtatta el magát.

Egy szír miniszter is együttérzését fejezte ki a török áldozatok családtagja iránt, és Szíria bocsánatot kért, egyben vizsgálatot indított, hogy kiderítsék hogyan következett be a támadás. Szíriának tisztában kellett vele lennie, hogy egy ilyen akció komoly török válaszreakciókat fog kiváltani. Damaszkusz vagy tudatosan döntött egy számára fontos célpont kiiktatása mellett, vagy, ami sokkal valószínűbb, ebben az esetben tényleg véletlen baleset történt.