Chávez porrá zúzná ellenfelét

A trónkövetelésig jutott disznó – többek között ezzel a névvel is illette már a sértő megjegyzések terén igen bőkezű Hugo Chávez venezuelai elnök eddigi legvirulensebb ellenfelét, a 39 éves Henrique Capriles Radonskit. A vasárnapi elnökválasztásra készült közvélemény-kutatások híresen megbízhatatlanok, de a többségükben Capriles sokat ledolgozott hátrányából Chávez mögött, ezért szoros is lehet a szavazás.

Mindkét oldal nagyon készül a szavazásra, ezért azt sem tartják kizártnak, hogy akár 90 százalékos legyen a részvételi arány a 29 millió lakosú Venezuelában. Az első mérvadó eredmények hétfő reggelre várhatók, és bármelyikük győzzön is, minden bizonnyal rögtön utána elkezdődik a vita arról, hogy vajon elcsalták-e a választásokat az olajban gazdag országban.

Régóta ott volt a tűz közelében

Először lássuk, ki tudja ilyen szoros versenyre késztetni Chávezt. Az üzleti életben sikeres felmenőkkel rendelkező Capriles édesapja Curaçao szigetén született szefárd zsidó családba, azonban katolikus hitre tért, melyet a fia is követ. Anyja venezuelai, anyai nagyszülei azonban Lengyelországból és Oroszországból származó askenázi zsidók, akik a második világháború alatt hagyták el Európát. Gyökerei miatt számos támadás érte Caprilest az állam által uralt médiában, többek között azzal vádolták, hogy a cionizmus és a kapitalizmus ügynöke, melyek „a világban tapasztalható szegénység és az imperialista háborúk 90 százalékáért felelnek."

Capriles régóta aktív szereplője Venezuela politikai életének: 1998-ban a COPEI nevű keresztény-demokrata párt színeiben a legfiatalabb jelöltként került be a parlament alsóházába, melynek alelnöki tisztjét is betöltötte, egészen annak az 1999-es új alkotmánnyal történő feloszlatásáig. 2000-ben alapítója volt az Előbb Igazságot! nevű jobbközép pártnak, amely a vasárnapi elnökválasztásra is jelölte őt.

A 2002-es puccskísérlet idején Baruta város polgármestere volt, és a kubai nagykövetséget ért támadások visszaverésénél elkövetett mulasztásai miatt több bírósági eljárás indult ellene, 2004-ben börtönbe is került, majd 2007-ben amnesztiát kapott. 2008-tól kezdve Miranda államot kormányozta, ahol a posztért a Chávez lehetséges utódaként emlegetett Diosdado Cabelloval kellett megküzdenie.

2012-ben az összeférhetetlenségi szabályok értelmében lemondott pozíciójáról, hogy indulhasson az októberi elnökválasztáson. A több ellenzéki pártot és civil szervezetet tömörítő Demokratikus Egység Asztala (MUD) februári előválasztásán a szavazatok 64,2 százalékával választották hivatalos elnökjelöltté.

Capriles politikai előképének a brazil ex-elnök Lula da Silvát tartja, aki a szociális juttatások és a piacorientált gazdaságpolitika egy sajátos egyvelegét valósította meg. Iránta érzett szimpátiáját az sem csorbítja, hogy Lula a vasárnapi választáson Chávezt támogatja.

Aki Chávezzel húz ujjat, egy néppel húz ujjat

Hugo Chávez negyedszerre indul Venezuela elnöki címéért, ennek fényében talán nem meglepő, hogy a vele kapcsolatos médiafigyelem elsősorban nem politikai programjára, sokkal inkább a személyével kapcsolatos dilemmákra összpontosul. Ezek közül kiemelkedik a tavaly óta aggasztó egészségi állapota, amely számos találgatásra adott okot az elmúlt hónapokban.

A venezuelai elnök medencéjéből először 2011 júniusában távolítottak el egy rákos daganatot, idén februárban azonban ismét hasonló beavatkozáson kellett átesnie. A kubai gyógykezelések többször hangoztatott sikere ellenére Chávez április közepétől május végéig mindössze kétszer mutatkozott nyilvánosan, ezért többen abban is kételkedtek, hogy el tud indulni októberben. Ekkoriban keltek szárnyra az első találgatások a lehetséges utódok személyéről, melyek többsége az idén januárban a nemzetgyűlés elnökének kinevezett régi harcostársat, Diosdado Cabellót tartja a legesélyesebbnek, míg őt valószínűleg Henry Rangel Silva védelmi miniszter követhetné a sorban.

A hasonló spekulációk elharapódzását elkerülendő azonban Chávez júliusra újra felvette a kesztyűt, és sajtótájékoztatón jelentette be gyógyulását, valamint az elnökválasztási kampány kezdetét. „Most van az, amikor akcióba lendülök” – mondta.

A nyár közepe óta tartó kampánynak azonban nem célja, hogy ismertesse a Chávez által képviselt neobolivarianizmus receptjét, hiszen azt a venezuelaiak már több mint egy évtizede jól ismerik. Vagyis: olajbevételekből finanszírozott bőkezű szociális programok a szavazóbázis gerincét jelentő szegényebb rétegekre fókuszálva, populista retorika, az elmaradhatatlan, akár 10 órás elnöki beszédekkel, USA-ellenesség a külpolitikában, valamint a latin-amerikai integráció szorgalmazása, különösen más neopopulista vezetőkkel szövetségben. Az „akcióba lendülés” tehát ebben az esetben sokkal inkább az ellenfél támadását jelenti, ezen a téren azonban meglehetősen vehemens a jelenlegi elnök.

Konfrontálódj, vagy menekülj!

Míg Európában nem minden napra jut egy ¿por qué no te callas?-botrány , Latin-Amerika olykor jóval érzelemtől fűtöttebb politikai kommunikációjában megszokottak a politikai ellenfelek egymást sértő, olykor durva megjegyzései. Ettől függetlenül valószínűleg ebben a régióban sem sok vezető tesz túl Hugo Chávez személyeskedő verbális támadásain, amiben szemlátomást nem partner a konfrontációt szándékosan kerülő, higgadt retorikát folytató Capriles.

A következő idézetből nehéz eldönteni, hogy ez Cháveznek voltaképpen előnyös, vagy őszintén dühíti, hogy nem talált emberére a heves szócsatákban: „Ennek a hülyének azt tanácsolják, hogy ne konfrontálódjon velem. Ez lehetetlen lesz, te szerencsétlen, mert most Chávezzel van dolgod, úgyhogy konfrontálódnod kell, vagy futva menekülnöd! Chávezzel ötletekkel és érvekkel konfrontálódhat az ember. És amikor azt mondom, hogy Chávezzel, egyben azt is mondom, hogy egy néppel”.

Ezen felül Chávez megígérte, hogy „porrá fogja zúzni" ellenfelét a választáson, és minden lehetséges alkalmat megragad, hogy szembe kerüljön vele. Utóbbi ígéretnek némiképp ellentmond, hogy júniusban visszautasította egy elnökválasztási vita lehetőségét, mondván, „szégyellné, ha egy ilyen senkivel kéne összemérnie magát”.

Capriles egy interjúban leszögezte, hogy nem kíván a fenti „megfélemlítő, fenyegető” megjegyzésekkel foglalkozni, inkább megpróbál a programjára összpontosítani, amely a munka, lakhatás, biztonság, oktatás és egészségügy témaköreit érinti. A fiatal jelölt azonban minden ezirányú törekvése ellenére sem tud teljes mértékben mentesülni a támadások következményeitől: bár Chávez márciusi fenyegetőzése, miszerint merényletet terveznek ellene, nem izgatta fel különösebben, az előző vasárnapi barinas-i kampányrendezvényen lelőtt két ellenzéki aktivista felett már ő sem hunyhat szemet. Chávez ígéretet tett az elkövetők bíróság elé állítására.

Kilátások

Mivel a venezuelai közvélemény-kutatások híresen megbízhatatlanok, óvatlanság lenne ezek alapján bármilyen következtetést levonni a választás várható eredményére nézve. Az intézetek többsége vagy kormányzati befolyás alatt áll, vagy ellenzéki üzleti körök irányítják őket, ezért mindkét oldalon erős túlzások és jelentős eltérések jellemzőek az adatokban.

A számok összevetéséből két tendencia rajzolódik ki. Egyrészt, a kifejezetten elkötelezett ellenzéki intézetek méréseitől eltekintve Chávez minden felmérésben vezet 10-15 százalékponttal. Másrészt, a különbség a két jelölt között tavasz óta valamelyest csökkent, és bár ez még mindig nem az ellenzéki jelölt győzelmét vetítené előre, a mérések pontatlanságát és elfogultságát figyelembe véve akár születhet meglepő eredmény most vasárnap.