A nagy európai tyúklépések vitája jön

Csütörtökön és pénteken először találkoznak június óta az EU tagállamok vezetői. Kemény szezon jön, mert novemberben és decemberben is összegyűlnek majd Brüsszelben, és szó van arról, hogy idén még az eurózóna tagállamainak vezetői külön is tanácskozzanak még egyszer. A folytonos tanácskozási kényszer jelzi, hogy baj van, és azt is, hogy a megoldási javaslatok erősen eltérnek egymástól.

A mostani csúcs az eredeti menetrend szerint a 2014-2020 közötti EU-s költségvetésről szólt volna, azonban ezt novemberre tolták. Helyette az EU jövőjének tervezgetése lesz a téma. Azért iktatták be ezt a mostani külön csúcsot, mert a költségvetési vita olyan éles, hogy félő volt, sem idő, sem energia nem maradna a tervezgetésre. Márpedig a brüsszeli intézmények vezetői nagyon komolyan gondolják, hogy el kell kezdeni az Európai Egyesült Államok összerakását.

Partvonalról kiabálunk

Mivel az ezzel kapcsolatos összes forgatókönyv csak az eurót használó tagállamokat érintené, ezért most kevésbé lesz fontos, hogy mit gondolnak a zónán kívüliek, így például a magyarok. Az eurót nem használók jelenlétét azonban több fontos körülmény is indokolja: egyrészt Nagy-Britannián és Dánián kívül az összes tagállam vállalta, hogy mindenképpen bevezeti majd egyszer az eurót. Tehát a most elfogadandó tervek valamikor a most kint lévők sorsát is meghatározhatják. Másrészről ha a zónatagok elkezdik felépíteni az EU2-t, vagy Belső-EU-t, akkor valahogy definiálni kell a kívül rekedtek szerepét is az új helyzetben.

A magyar álláspont ennek megfelelően eléggé kettős. Egyrészt Orbán Viktor rendszeresen jelzi, hogy az euró bevezetésével azért sem érdemes sietni, mert éppen most alakul át a zóna szabályrendszere, így még az sem biztos, hogy a kötelezően vállalt csatlakozási kényszer egyáltalán érvényes maradhat-e. Ráadásul a kívül maradás a lemaradt és eladósodott tagállamoknak a magyar kormány értelmezése szerint versenyelőnyt jelent, például adóharmonizációról Budapest hallani sem akar. A sokkal rövidebb távon reális bankunióval szemben is sok fenntartása van Budapestnek. A magyar kormány nem akar újabb elemeket feladni szuverenitásából a közös megoldások oltárán, vagyis a zóna és a zónán kívüliek még határozottabb szétválása elfogadható Budapestnek.

Viszont a kimaradás az új intézményekből hosszabb távon azt is előre vetítheti, hogy az EU lényegében kettészakad, és már megint várakozni kell majd hosszú éveket, hogy felvegyenek valahova, ahol a fontos dolgok eldőlnek. Ez stratégiai szempontból nem jó, bő egy éve még a magyar kormány éppen ezért ragaszkodott ahhoz, hogy ne szervezzenek ki a 27-es körből fontos ügyeket.

A zónán kívüliek így most lavírozni kénytelenek, hogy a partvonalon maradva minél több dologba beleszólhassanak, de közben a brüsszeli póráz se szoruljon túlságosan a nyakukra. Orbán dolga ezen a csúcson tehát e két szempont közti ideális közepút képviselete lesz.

A fő téma a bankunió lesz

A csúcson alapvetően azt vitatják meg, hogyan fejezze be munkáját a föderációs terven dolgozó csapat. Ezt négyen vezetik: Herman Van Rompuy tanácsi elnök, José Manuel Barroso bizottsági elnöki, Mario Draghi az Európai Központi Bank elnöke és Jean-Claude Juncker, az Eurogroup (az eurót használó országok pénzügyminisztereinek tanácsa) elnöke (és egyben luxemburgi miniszterelnök). A decemberi csúcsra kell végleges tervet leadniuk. Az eddigi javaslataikról, illetve a párhuzamosan futó tervezgetésekről korábbi cikkünkben már részletesen beszámoltunk, így most csak az azóta felmerült dolgokról lesz szó.

A nagy föderációs tervek közül részletekbe menő vita az egyetlen alaposabban kidolgozott, és már jövő évtől hatályba léptetni kívánt tervezetről lehet, a bankunióról. Ez a négyek dolgozatának az első üteme a négy nagy lépésből álló tervnek. (A második a költségvetési, a harmadik a gazdasági, a negyedik pedig a politikai unió.) A bankunió létrehozásáról a bizottság már előállt egy részletes javaslattal, azonban számos kérdésben nagyon komoly viták vannak a tagállamok között.

A közös európai bankfelügyeleti rendszert az Európai Központi Bank alá rendelnék. Arról azonban komoly viták vannak, hogy ez nem okozhat-e szerepzavart, vagyis a bankfelügyeleti és monetáris hatásköröket hogyan lehet a szervezeten belül szétválasztani. Idén év elején például éppen a mostani ötlettel előálló Európai Bizottság élesen támadta azt, hogy az új magyar alkotmány lehetőséget adott a magyar központi bank és a magyar bankfelügyelet (vagyis az MNB és a PSZÁF) egyesítésére. Most viszont éppen egy ilyen szerkezetre törekszenek európai szinten. Az EKB bankfelügyeletté emelését leginkább a britek ellenzik, de mivel ők nem zónatagok, ezért fenntartásaik aligha hatják meg a többieket.

Mikortól éljen?

Az EKB szerepfelfogásánál is élesebb kérdés, hogy az új felügyelet betétbiztosítási és szanálási rendszere hogyan működjék. A nem eladósodott és stabil bankrendszerrel bíró tagállamok ragaszkodnak ahhoz, hogy a közös felelősségvállalás csak a jövőben keletkező gondokat orvosolja. Németország, Hollandia és Finnország pénzügyminiszterei közös nyilatkozatot írtak erről szeptember végén. A bankrendszerük miatt aggódó eladósodott tagállamok viszont éppen azt akarják elérni, hogy minél könnyebben hozzáférhessenek közös forrásokhoz.

Mindkét oldal a júniusi csúcs következtetéseiből indul ki. Akkor a spanyolok és az olaszok (francia segítséggel) lényegében kizsarolták Angela Merkel német kancellártól, hogy az ESM nevű alapból közvetlenül is lehessen bajba került zónabeli bankokat kisegíteni. Ezt kötnék össze a rászorulók most a közös bankfelügyelettel.

Német értelmezés szerint a szöveg kifejezetten 2013-as indulásról szól, vagyis a korábbról keletkezett bankválságokat nem orvosolhatja. Más tagállamok szerint viszont ez a szöveg kifacsarása. Francois Hollande francia elnök a csúcsra készülve például azt üzente, hogy a németeknek eszükbe ne jusson blokkolni a júniusi megállapodást. Ha csak erről kellene vitatkozni, már ez is simán kitölthetné a mostani csúcs idejét, annyira távoliak az álláspontok.

Az eurókötvény okozta patthelyzet

További nagy problémát jelent, hogy a négyek tervének második pontjával (költségvetési unió) mennyire tudnak majd haladni. Itt ugyanis a brüsszeli vasszigort fájlalók azt akarják, hogy ha lemondanak szuverenitásuk e fontos szeletéről, akkor cserébe közös kötvények enyhítsék mindennapi szenvedéseiket, és az erről szóló ígéret egyértelműen szerepeljen a menetrendben. Ezzel a bizottság, és az eladósodottak szószólójává előlépett francia kormány is egyetért.

Csakhogy a gazdagok ezt nem akarják. Jó eséllyel berlini nyomásra a jövőre tartandó németországi választásokig minden hivatalosan jóváhagyott EU-s dokumentumból ki fog maradni az eurókötvény kifejezés, és ezzel patthelyzet alakulhat ki.

Zónaköltségvetés

Október 12-én derült ki, hogy van egy egészen új elem is a négyek tervében. Arról szól, hogy legyen saját költségvetése az eurózónának. Ez egy olyan alapot jelentene, amelyből a megszorításokra kényszerítettek szociális és munkaerőpiaci problémáit orvosolhatnák. Valamennyire arról is szólhat a terv, hogy ha közös kötvénykibocsátásról most még nem is lehet beszélni, azért lenne hova nyúlni, hogy a szenvedő eladósodottak a közösből költhessenek munkahelyteremtésre. A tervet Franciaország és Németország is nagyon támogatja.

Csakhogy a zóna költségvetésének részletei (mennyi pénz legyen benne, hogyan lehessen hozzáférni, és ki tegye bele a pénzt) egyelőre tisztázatlanok. A zónán kívüli, jellemzően keleti országok viszont erősen aggódhatnak, mert az eddigi 27-eknek szóló közös költségvetés legnagyobb kedvezményezettei a kohéziós pénzeken keresztül éppen ők voltak. A terv mögül nem nehéz azt érezni, hogy a gazdagok a zónán kívüliek felzárkóztatása helyett szívesebben költenének a zónán belüiek életben tartására, és így a közös pénz erősítésére. Éppen ezért a csúcs végkövetkeztetéseinek tervezete már most ígér garanciát  a zónán kívülieknek, jelenleg ebben a formában: „Az ilyen mechanizmusokat külön az euróövezetre alkalmaznák, miközben biztosítanák a szükséges konvergenciát azokkal a tagállamokkal, amelyek a jövőben csatlakoznak majd az euróhoz. Ezeknek a mechanizmusoknak a végiggondolása különválik és független lesz a következő többéves pénzügyi keretről folyó tárgyalásoktól.” (A Bruxinfo fordításában , a teljes szöveg angolul innen tölthető le).

Erről nyilván komoly viták lesznek, hiszen közben a nettó befizetők már így is vágnának az EU költségvetésén, így aligha akarnak még egy újabb befizetési kötelezettséget vállalni. Ráadásul ha az EU-nak két költségvetése lesz (egy 27-es és egy 17-es körre vonatkozó) akkor pláne élesedik a kettéválása a szervezetnek.

Felmerült német javaslatra, hogy a tervezett európai tranzakciós adó legyen a fedezete ennek az alapnak. Csakhogy ezt az adót (ami a hasonló nevű magyar adóval ellentétben nem minden tranzakcióra, hanem csak a pénzintézetek közti ügyletekre és a származékos piaci ügyletekre vonatkozna) csak 11 tagállam akarja egyelőre. A zónatagok közül három ellenzi (Írország, Hollandia és Ciprus), a részleteket itt lehet megnézni.

A költségvetések még szorosabb összehangolását segítheti Rompuynak az a javaslata is, hogy az EU-s intézményekkel a tagállamok köthessenek egyedi szerződéseket strukturális reformok végigvitelére. Vagyis ha Brüsszel előírja például az országspecifikus ajánlásában, hogy X ország tegye hatékonyabbá mondjuk az egészségügyi rendszerét, akkor a terv teljesítésére esetleg kaphasson anyagi segítséget, az előírt recept teljesítésének feltételével. Ez egy Európai Valutaalap, egyfajta kontinentális IMF felállításának előkészítésére is utalhat. Vagy a zóna költségvetésének működését is kijelölheti.

A csúcs péntek délelőtt fejeződik be. A politikusok feladata most csak az iránymutatás, végleges szabályozásokról most nem döntenek, de a kontinens jövőjének meghatározása miatt a tét igen nagy. A csúcs eseményeit magyarul az eurologus blogon is lehet követni.