Kína hét új fővezére

Hszi Csin-ping az úgynevezett „kishercegek” közé tartozik. Ezek az emberek korábbi vezető posztot betöltő káderek leszármazottai, akiket fiatal koruktól kezdve vezető állami pozíciók betöltésére neveltek. Hszi 1953-ban született jó családba, de amikor apja kegyvesztett lett, vidékre küldték dolgozni, amit manapság is előszeretettel emleget fel, hogy mutassa ő is a köznép tagja.

Pekingben tanult, 1974-ben lett a KKP tagja és több pozíciót is betöltött, állítólag Csiang Cö-min volt kínai államfő kegyeltje. Konszenzuskeresőnek tartják, akinek jó kapcsolatai vannak a hadsereggel, üzleti körökkel és a többi kisherceggel is, de tud kendőzetlenül kritikusan beszélni is. Magánéletéről keveset tudni, állítólag szereti a kosárlabdát és a hollywoodi háborús filmeket, amikre Amerikában szokhatott rá egy hosszabb iowai út alatt. Felesége, Peng Li-jüan ismert népdalénekes, aki mára felhagyott az énekléssel, nehogy botrányba keverje férjét.

Li Ko-csiang (Li Keqiang) a miniszterelnöki poszt várományosa kétkezi munkás volt egy vidéki kommunában, innen emelkedett pártfőtitkár-helyettesnek. A távozó Hu Csin-tao pártfogoltja, jogi végzettséget szerzett Pekingben. Henan tartományában kezdte KKP-s pályafutását 1998-ban. A társadalom kiszolgáltatottabb rétegeit támogatja, egyenletesebb növekedést, megengedhető egészségügyi ellátást és az élelmiszerbiztonság erősítését akarja.

Csang Tö-Csiang (Zhang Dejiang) miniszterelnök-helyettes, egyben Csungking város párttitkára abban a „kegyben” részesült, hogy két évet tanulhatott közgazdaságtant Észak-Koreában. A koreai kapcsolatok megtették hatásukat, a konzervatív tábor tagjának tartják. Keményen lépett fel újságírók és tüntetők ellen, mikor SARS vírusfertőzés tört ki az általa vezetett tartományban, akkor megpróbálta eltusolni a dolgot, és ellenzi, hogy üzletemberek is belépjenek a kommunista pártba.

Jü Cseng-seng (Yu Zhengsheng), Sanghaj első embere sokat szenvedett családja miatt. 1985-ben testvére disszidált az Egyesült Államokba, ami potenciálisan megbízhatatlanként bélyegezte meg. Karrierje mégse tört kerékbe, hála barátságának Teng Hsziao-ping korábbi kínai vezető fiával, és számos más politikai kapcsolatának. Katonai mérnöknek tanult, amikor utazik a lehető legkisebb kísérettel teszi azt, hogy közelebb lehessen az emberekhez.

Liu Jün-san (Liu Yunshan), a párt propagandaosztályának vezetője három évtizedig dolgozott Belső-Mongóliában. Később az állami hírügynökség újságírója lett, kommunikációs szakértő, majd a pártban altitkár. Régi vágású konzervatív, minden jel szerint fent fogja tartani az erős kínai cenzúrát, mert aggódik a kormányt az interneten kritizáló növekvő számú kínai miatt.

Vang Csi-san (Wang Qishan) miniszterelnök-helyettes jól ismert a nyugati vezetők számára, mert többször tárgyaltak vele gazdasági ügyekben. Henry Paulson amerikai pénzügyminiszter szerint „kegyetlen humorérzéke” van. Dinamikus és újító szellemű, magányos reformer a konzervatív többségű ÁB-ban.

Csang Kao-li (Zhang Gaoli), Tiencsin város párttitkára statisztikát és közgazdaságtant tanult, fiatal éveiben az olajiparban dolgozott. Sokat dolgozott Tiencsin felvirágoztatásán, de mivel eddig alacsonyabb pozíciókat töltött be, még annyit se tudni magánéletéről és politikai elképzeléseiről, mint a többi vezetőéről.