Nem úgy alakulnak a dolgok Maliban

Két hete, hogy Franciaország beavatkozott a Mali polgárháborúba, de máris borulni látszanak az eredeti tervek. Franciaország január 11-én küldött intervenciós csapatokat az afrikai országba, ahol az északi, iszlamista lázadók már a főváros lerohanására készültek. Az eredeti tervek szerint a franciák megvédték volna Bamakót és az ország déli harmadát az iszlamisták további térhódításától, de ez már az első két hétben átalakult azzá, hogy visszafoglalják az ország középső vidékén a Niger-parti nagyvárosokat.

És ugyan ebben értek el sikereket, de azok is felemásra sikeredtek. Konnát például csak tíz napig tartó bombázás után sikerült visszafoglalniuk, ahogy a francia intervenció kezdete után három nappal elesett Diabalyba is csak hétfőn érkezett meg a francia menetoszlop.

Ennél is nagyobb problémát jelenthet a továbblépés, írja a Washington Post. Hiába foglalták vissza a városokat, ha a környező, négy-öt magyarországnyi vidék ellenőrzésére egyszerűen nincs elég emberük. És a jelen állás szerint egy ideig még nem is lesz.

Az eredeti tervek szerint a franciáknak csak kiegészítő feladataik lettek volna, a harcot a környező afrikai országok által felajánlott katonákra bízták volna. De a hét végéig a tervezett háromezer afrikai katonából csak ezer érkezett meg az országba, és a franciák nyugati szövetségesei által felajánlott kiképzők is csak papíron léteznek.

De nemcsak a logisztikai kérdések okoznak nehézségeket, hanem az ideálisnál sokkal összetettebb mali politikai helyzet is. Távolról ugyan egyértelműnek látszik a helyzet: az ország északi részét uralmuk alá hajtó iszlamisták harcolnak a kormánnyal. Az iszlamista lázadás gyökere azonban az északi, sivatagos részen élő touaregek évtizedes elnyomása a hadsereget és a politikát uraló feketék részéről. Így lehet az, hogy míg a franciák a kormányerőket támogatják az ország visszaszerzésében, azok az országból érkező független beszámolók szerint sorra attrocitásokat követnek el a visszafoglalt területeken.

A franciák, tanulva az amerikaiak évtizedes iraki és afganisztáni tapasztalataiból, határozott céljuknak nevezték a civil lakosság védelmét is. De egy polgárháborúban nehéz eldönteni, hogy ki civil, ki lázadó, ki bűnös és ki áldozat. „Egy külföldinek nehéz eldöntenie, ki segíti az iszlamistákat és ki nem” – nyilatkozta erről a Post tudósítójának Diabaly közelében egy 82 éves törzsi vezető.

A nehézségek hatására ráadásul már Franciaországban is megbomlani látszik a háború korábban egyhangú támogatottsága. Bár a legfrissebb közvélemény-kutatás szerint a franciáknak még mindig 65-75 százaléka ért egyett Francois Hollande államfő döntésével, a Figaro publicistája, Yves Threard már Afganisztánt emlegette és azon sajnálkozott, hogy "csapataink annyira magányosnak tűnnek a terroristák elleni harcukban".

A francia ellenzék nemrégiben megválasztott vezére, Jean-Francois Cope pedig már a Nemzetgyűlésben bírálta a háború menetét. És van is mit bírálni. Mert bár a franciák láthatóan tanultak az amerikaiak több hibájából is, így például eleve nemzetközi felhatalmazással és egyéves mandátummal szálltak harcba, de a legfontosabb részletet nem tisztázták. Nincs kilépési stratégiájuk, sőt, egyelőre azt sem tudni, mit tekintenének győzelemnek a harcokban.