Észak-Korea rálicitált a fenyegetéseire

Dennis Rodman, a balhés NBA-kosaras szívélyes látogatása után egy héttel megint felizzott a feszültség a Koreai-félszigeten, egymást érték az észak-koreai rezsim egyre súlyosabb fenyegetései. A bizalomépítő lépésekkel párhuzamosan Kim Dzsongun észak-koreai vezér a konfrontációt is erőlteti, úgy tűnik, minden eszközzel felszínen akarja tartani a konfliktus lehetőségét, hogy valamilyen fejleményt érjen el a koreai háború lezárásának júliusi 60. évfordulójára.

Egyelőre retorikai ütésváltás zajlik, miközben a fegyveres konfliktus senkinek sem érdeke, de a két Korea közti megnemtámadási szerződésnek és az 1953-as fegyverszünetnek is könnyen vége szakadhat, miközben folytatódik Dél-Korea és az Egyesült Államok megkezdett közös hadgyakorlata.

Beindultak a fenyegetések

Rodman és Kim Dzsongun észak-koreai vezér másfél hete még körbeudvarolták egymást az NBA-kosaras észak-koreai látogatásán, mosolyogva nézték meg együtt a Harlem Globetrotters bemutatóját egy phenjani sportcsarnokban, majd a kosárlabda-diplomaták azzal az üzenettel érkeztek haza, hogy az észak-koreai vezér nem akar háborút, de azt igen, hogy Barack Obama amerikai elnök felhívja telefonon

A héten azonban megint a fenyegetésekhez nyúlt az észak-koreai rezsim. A két Korea közti megszokott feszültség azután éleződött megint ki, hogy Észak-Korea tavaly decemberben műholdat állított pályára. amit a nyugati országok többek között tiltott ballisztikus rakétatesztként értékeltek. Az ENSZ Biztonsági Tanácsának (BT) Kína egyetértésével elfogadott elítélő határozatára válaszul Észak-Korea föld alatti atomrobbantást hajtott végre február 12-én.

A BT, megint Kína támogatásával csütörtökön fogadott el újabb szankciókat, amelyekkel tovább nehezítenék az észak-koreai ballisztikus rakéta- és nukleáris fegyverprogramok finanszírozását, valamint az ezekhez szükséges alapanyagok beszerzését. A közös dél-koreai-amerikai hadgyakorlatok mellett az újabb szankciókra válaszul az északi rezsim a héten kiterjedt hadgyakorlatba kezdett, megelőző atomcsapással és a koreai háborút lezáró 1953-as fegyverszünet felmondásával fenyegetett.

Azt is bejelentették, hogy hatályon kívül helyezik a Dél-Koreával kötött kétoldalú megnemtámadási egyezményt, és megszakítják a két ország között létesített forródrót kapcsolatot. A dél-koreai hadsereg is jelezte, hogy hadserege felkészült a válaszcsapásra abban az esetben, ha az északiak támadnának.

Bizalomépítés után konfrontáció

„Alapvetően kötélhúzásról van szó” – mondta Csoma Mózes, az ELTE Koreai Tanszékének vezető-helyettese. Ez már régóta tart, azonban új helyzetet jelent, hogy közeledik a koreai háború lezárásának 60. évfordulója júliusban, ezért próbálhatja felgyorsítani a folyamatot az északi rezsim. A megnemtámadási szerződés hétfőre ígért egyoldalú felmondása, illetve a tűzszünet felmondásával való fenyegetés Csoma szerint egyértelműen azt jelzi, hogy egy békeegyezményt „próbálnak meglehetősen sajátságos úton kizsarolni.”

Részben azért is fordulhattak most megint a konfrontáció felé, mert a Rodman-féle bizalomépítő lépésre nem érkezett egyértelmű reakció az amerikai fél részéről. „Az észak-koreai rezsim most minden létező eszközzel napirenden akarja tartani a Koreai-félsziget problémáját” – mondta Csoma Mózes. Új elemet jelent, hogy már nemcsak az először 2003-ban említett megelőző csapással, hanem megelőző atomcsapással is fenyegettek.

Észak-Korea azzal is tovább próbálja szítani a feszültséget, és magára irányítani a figyelmet, hogy felmondja a megnemtámadási szerződést, amivel ugyanakkor már korábban is fenyegetett. A szerződést még 1991-ben kötötte a két Korea, azonban a gyakorlatban valójában eddig sem tartották be minden passzusát, hiszen szerepelt benne például olyan kitétel is, hogy az egész Koreai-félsziget atomfegyvermentes.

A forródrót esetében nem tudni, mennyire volt élő kapcsolat, de felmondása inkább szimbolikus jelentőséggel bír. A forródrót felállításáról 2000-ben, az első Korea-közi csúcstalálkozón állapodtak meg, amikor Kim Dedzsung déli elnök ellátogatott északra. Az alapvető célja az volt, hogy akkor használják, ha a két ország közötti demilitarizált zónában történik valamilyen váratlan esemény. Ugyanakkor az elmúlt 13 évben szinte kizárólag a vitatott tengeri határvonalnál, a Sárga-tengeren robbant ki konfliktus a két ország között.

Nem érdekük a helyzet szélsőséges elfajulása

Nehéz megjósolni, meddig fajulhat a konfliktus, ha Észak-Korea a fenyegetéseknek megfelelően valóban felmondja hétfőn a forródrótot és a megnemtámadási szerződést, sőt, esetleg tényleg felmondja az 1953-as fegyverszünetet is. Nagy kérdés, hogy milyen lépés várható a belső és külső kihívások miatt is lefoglalt amerikai kormányzattól, amennyiben a Koreai-félsziget még hosszú hetekig előtérben marad.

„Soha nem lehet teljesen kizárni a fegyveres konfliktus lehetőségét egy ennyire militarizált térségben, de ez senkinek sem érdeke” – mondta a szakértő. Csoma Mózes szerint a retorikai eszköztárak viszont lényegében kimeríthetetlenek, ezért további fenyegetésekre bőven van esély. 1998-ban például volt már olyan nemzetvédelmi gyakorlat, amit a helyi retorika alapján a külvilág úgy értelmezett, hogy a rezsim hadiállapotot hirdetett.

Szerinte fontos kiemelni, hogy ebben a feszült helyzetben, amikor egymást érik a fenyegetések, sem érintették eddig az ütésváltásokkal az északi területen közösen működtetett keszongi ipari parkot, ahol nagyjából negyvenezer északi munkás dolgozik déli cégek alkalmazottjaként. Ez egy jó fokmérő lehet a helyzet súlyosságának megítéléséhez.

Ha nem is lehet feltétlenül hasonlítgatni, de Csoma Mózes szerint a mostaninál váratlanabb helyzetet teremtett például, amikor még Kim Dzsongil regnálásának idején, a 2002-ben Japán és Dél-Korea által közösen szervezett foci vébé idején tengeri összecsapás történt a Sárga-tenger térségében. Akkor a váratlanul kirobbantott konfliktussal próbálta a rezsim magára irányítani a világ figyelmét egy egyébként békülékenyebb időszakban.

Kína elsősorban a párbeszédben hisz

Az biztos, hogy az északi rezsimet csak az rengetné meg alapjaiban, ha a legnagyobb támogatójának számító Kína kihátrálna mögüle, erről ugyanakkor a pekingi vezetés által is támogatott szankciók mellett sincs szó. Csoma Mózes szerint kérdéses, hogy Kína mennyiben fogja valóban betartani a megszavazott szankciókat, ráadásul a pekingi érdekekkel teljesen ellentétes lenne, hogy leálljanak a kínai beruházások, ahogy az észak-koreai különleges gazdasági övezetekben is egyre nagyobb a kínai jelenlét.

A New York Times szerint Jang Csie-cse kínai külügyminiszter szombaton jelezte, nem kell alapvető változásként értelmezni Kína hozzáállásában, hogy támogatták a Biztonsági Tanácsban az újabb szankciókat. A külügyminiszter megismételte, hogy a párbeszéd, nem pedig a szankciók jelentik a legjobb megoldást arra, hogy eltérítsék Észak-Koreát a nukleáris tesztrobbantásoktól.