Hogy tapsolt el Berezovszkij 3 milliárd dollárt?

Egykor saját repülőgépe, sőt, légitársasága is volt, később már repülőjegyre is csak kölcsönből telt neki. A kilencvenes évek végén Borisz Berezovszkij hatalma csúcsán állt, 1997-ben becsült vagyona hárommilliárd dollár volt, politikai befolyása pedig még nagyobb: kezében tartotta a média javát, a politikai napilaptól a bulváron át a legnagyobb orosz televízióig, eközben ő volt a nemzetbiztonsági tanács helyettes vezetője, a Független Államok Közösségének végrehajtó titkára. Nagyban hozzájárult Borisz Jelcin elnök 1996-os újraválasztásához és Vlagyimir Putyin hatalomra juttatásához. Számtalan cég mellett érdekkörébe tartozott az Aeroflot légitársaság és a Szibnyefty olajvállalat.

Ám Putyinnal összekülönbözött, az új elnök hamar kicsúszott befolyása alól, így 2000 végétől már Nagy-Britanniában élt, ahol később politikai menedékjogot kapott. Befolyása, vagyona gyorsan olvadt. (Ebben nagy szerepet játszott felesége válópere és a Roman Abramovics ellen ötmilliárd dollárért indított sikertelen pere is.) 2013-ban egykori felesége házában érte a halál – valószínűleg öngyilkos lett.

Ingóságait, repülőgépét, Rolls-Royce-át, festményeit – például Andy Warhol Vörös Leninjét –, hajóit addigra már dobra verte – egy 50 méteres jacht már halála után két héttel került egy horvátországi vevőhöz legkevesebb 5 millió euróért –, 80 fős apparátusát rég szélnek eresztette.

Egyetlen testőre maradt, ő talált rá holttestére a fürdőszobában. Ismerői szerint az utolsó időben már 4-5 ezer fontokat kért kölcsön, hogy elutazzon valahova, vagy csak hogy megéljen.

Óránként ötmillió forint

De hová tűnt ennyi idő alatt a hárommilliárd dolláros vagyon? Ahhoz, hogy 15 év alatt feléljünk ekkora összeget, nagyon kell hajtanunk: óránként 24 300 dollártól (kb. 5,3 millió forinttól) kell megválnunk. Naponta tehát úgy 127 millió forintot kell elvernünk. Aki úgy gondolja, hogy ez egyszerű feladat, az olvassa el a Brewster's Millions című 1902-es regényt vagy nézze meg a számtalan filmes adaptáció egyikét, például a magyarul Szórd a pénzt és fuss! címen forgalmazott 1985-ös verziót Richard Pryorral a főszerepben.

Berezovszkij mindenesetre igyekezett: az egykor az üzletember érdekkörébe tartozó Kommerszant napilap írásában egy 30 millió dolláros francia kastélyt említ meg, további három 2-16 millió dollár közötti angliai ingatlan mellett. Ezenkívül 25 millió dollárért repülőt vásárolt, tizenöt millióért lakást vett, és ugyanennyiért irodát tartott fenn Londonban – írta már a Forbes orosz kiadása, megemlítve még egy 110 méteres jachtot is.

Emellett oligarcha 2004-ben még a brazil Corinthians futballklubra is költött 100 millió dollárt a Media Sports Investments (MSI) révén. Igaz, a cégben kérdéses volt Berezovszkij tulajdonaránya, abban állítólag részt vett Roman Abramovics, a 2008-ban elhunyt grúz milliárdos Badri Patarkacisvili és egy iráni üzletember is.

Tulajdon vagy befolyás

Az MSI példája is jól mutatja, hogy mennyire nehéz felbecsülni Berezovszkij vagyonát. A Forbes 1997-es, hárommilliárdra vonatkozó becslése sem konkrét papírokkal igazolható vagyonok összegzésén alapul, sokszor egyszerűen abból indultak ki, hogy befolyása révén milyen pénzforrások állhattak a rendelkezésére. Ebből következően a hatalomból kiesve azonnal zsugorodott a vagyona is, amelyet amúgy is igyekezett inkább informálisan, mint közvetlenül irányítani: amikor 2000 őszén az Aeroflot-vagyon elsikkasztásának vádjával per indult ellene, a hatóság zárolta Berezovszkij számláit, de csak egymillió dollárt talált rajtuk.

Berezovszkij éveken át következetesen tagadta azt is, hogy köze lenne a Szibnyefty olajtársaság részvényeihez, sőt, az ezt állító Forbesszal szemben pert is nyert.

Aztán Berezovszkij 2010-ben mégis azért követelt ötmilliárd dollárt peres úton egykori patronáltjától, Roman Abramovicstól, mert az állítólag rákényszerítette őt a Szibnyefty és más érdekeltségek, például a Gazpromban lévő részesedései nyomott áron való eladására. Abramovics tagadta, hogy Berezovszkij valaha tulajdonos lett volna, azt azonban elismerte, hogy az akkor már külföldre menekült üzletember szeretett volna papíron is részesedést kapni a Szibnyeftyből. (A céget végül Abramovics 2005-ben 13,7 milliárd dollárért adta el az állami Gazpromnak.)

Berezovszkij el is vesztette a pert – többek között épp a Forbesszal kapcsolatos bírósági ügye miatt –, s ezzel egy közel százmillió dolláros perköltség is a nyakába szakadt. Viszont kényelmes betekintést nyújtott a nyilvánosság számára az orosz oligarchák vagyonodásának történetébe. Ennek legszebb példáját az alábbi abszurd párbeszéd adta Berezovszkij és az alperes Abramovics ügyvédje között: "– Tehát megállapodott Borisz Jelcinnel: ön támogatja az elnököt a televíziós csatornáján keresztül, cserébe ő olyan pozíciót biztosít önnek, amely révén sok pénzhez juthat a cégekből? – Igen, így volt. – Ez ön szerint korrupció? –Semmiképpen sem".

Maga Abramovics is elismerte a perben, hogy az 1995-ben létrehozott Szibnyefty működtetéséhez szüksége volt Berezovszkij politikai-gazdasági befolyására. Ezért rendszeresen juttatott pénzt egykori "mentorának". Hol milliókat, hol tízmilliókat. A Chelsea-t birtokló orosz milliárdos szerint szabadságát egy utolsó, másfélmilliárd dolláros összeg átutalásával szerezte meg.

A befolyás és a tulajdon közötti határokat Berezovszkij mindig is összemosta. Ez derült ki élete utolsó interjújában is, amelyet stílszerűen ismét a Forbesnak adott. (Az anyag háttérbeszélgetésnek indult, a lap csak azért vette rá magát a publikálásra, mert a találkozó csak néhány órával előzte meg Berezovszkij halálát.) A beszélgetésből, melynek során az üzletember azt is megvallotta, hogy értelmetlennek érzi életét, kiderült, hogy pénzügyeit lényegében üzlettársa és jóbarátja, a már említett Badri Patarkacisvili intézte, anélkül, hogy közös ügyleteik felosztását papíron is rendezték volna. A jól működő informális konstrukciót Patarkacisvili váratlan, 2008-as halála húzta keresztül. 2,1 milliárd dollárra becsült vagyonának felére igényt tartott Berezovszkij, ám a grúz üzletember családja rövid bizonytalankodás után nemet mondott. Végül peren kívül 60 millió dollárban egyezett ki, ám a család az összeget állítólag rögtön Berezovszkij hitelezőinek utalta át.

Ráadásul erre az időre esett – 16 év különélés után – Berezovszkij második feleségének válópere. Galina Besarovának 200 millió fontot ítélt meg a londoni bíróság. Ezután nem sokkal az összesen hatgyermekes Berezovszkij harmadik, már csupán élettársi kapcsolata is véget ért. Idén év elején Jelena Gorbunova szintén csaknem kétszázmillió fontos igénnyel állt elő, végén megállt ötmilliónál. Patarkacisvili halálával elzárultak a pénzcsapok: míg korábban Berezovszkij csak odaszólt, hogy adjon pénzt egy-egy újabb politikai projektre – az 50-100 millió dollárt az ukrajnai ellenzéki mozgalomra, orosz sajtótermékek támogatására, a kirgiz tulipános forradalomra – most hirtelen ingatlanokat és részvényeket kellett eladnia.

A Forbes szerint tulajdonképpen egy kirgiz aranylelőhely megszerzésén és jó áron való eladásán kívül szinte egyetlen jövedelmező üzlet sem jött létre 2000 után Berezovszkij részvételével: hol modellügynökséget akart venni, de az előleggel eltűntek a csalók, hol ötmilliót adott egy kínainak, hogy találkozót hozzon össze az akkori kínai elnökkel, Csiang Cö-minnel, vagy költött 60 millió dollárt arra, hogy javítsa Alekszandr Lukasenko európai imidzsét, cserébe azért, hogy a belarusz elnök jó hátteret biztosítson a moszkvai kapcsolatokhoz. Sem ez, sem az Ukrajnára elszórt pénzek nem térültek meg és nem jött be Berezovszkijnak az a számítása sem, hogy a narancsos forradalom révén sikerül megváltoztatni az orosz politikai-társadalmi hangulatot, hogy így távolítsa el a hatalomból Putyint.

Berezovszkij ismerői szerint amilyen jól kombinált a matematikus végzettségű machinátor amikor intrikáról volt szó, olyan rosszul ítélte meg az embereket, ha üzletet kellett kötni velük. Igaz, valójában nem is az üzlet érdekelte, arra csak eszközként tekintett politikai céljaihoz. Ezek azonban 2000 után, Oroszországot elhagyva már irreálisak voltak, viszont drágák.

Nincstelen milliárdos

Tulajdonképpen nincs egyértelmű válasz arra, hogy maradt-e vagyona Berezovszkijnak. Volt még a tulajdonában eladatlan ingatlan, amit azonban vagy sikkasztási ügyekben vádat emelt orosz ügyészség vagy az élettárs pereskedése miatt zároltak. Ha pénzzé tehette volna, akkor a szintén zárolt, franciaországi Chateau de la Garoupe révén még tekintélyes összegre tehetett volna szert. Hogy mekkorára, az kérdés: a kastélyt Berezovszkij állítólag 22 millió dollárért vette 1997-ben, ennek ellenére a sajtóban többször megjelent, hogy az ingatlan ma 300 millió dollárt (más cikkek szerint eurót) ér. A becslés alapját az adja, hogy a szomszédban lévő kisebb kastélyt a grúz jóbarát, Badri Patarkacisvili állítólag 230 millió dollárért (vagy euróért) adta el 2006-ban az orosz top10-ben lévő Szulejman Kerimovnak.

Chateau de la Garopue nagyobb térképen való megjelenítése

A csillagászati összegek azonban lehet, hogy csak arra szolgáltak, hogy igazolják a kevésbé követhető vagyonok eredetét. 2006-ban Berezovszkijt néhány órára őrizetbe vették a brazil hatóságok, hogy igazolja, honnan származik a Corinthiansba szerződtetett futballsztárokra szánt pénz. Később nem is tért vissza Brazíliába.

Ám Berezovszkij ügyvédi tartozásai halála előtt már az 50 millió dollárt is elérték és nem fizette ki a válóper jelentős részét sem. (Feleségeinek és gyermekeinek azonban a válópereken keresztül így is milliós vagyont hagyott hátra, még ha csak részben tett is eleget a kifizetéseknek.) Számítások szerint halálakor 300 millió dollár személyes tartozása volt, amit még banki hitelek is tetéztek. A teljes összeget valószínűleg megmaradt ingatlanjai sem fedeztek volna, így a 68 évesen elhunyt oligarchának a jelek szerint sikerült Brewster mutatványa, és valóban megszabadult minden milliójától.