Azzal vádoltak, hogy Soros György, a magyarok meg a zsidók fizetnek

Az egyik posztodat, mely a szlovák történelemkreálásról szólt, nemrég magyarra is lefordították. Miért vetted elő ezt a témát és hogyan reagáltak a szlovák olvasók?

Sajnos Szlovákiában vissza-visszatérő jelenség a szlovákok szerepének felnagyítása, sokszor túlmenve a történelmi hitelességen, miközben elnyomnak bármilyen idegen elemet. Az a szöveg, mely az írásom apropója volt, a miniszterelnökünk egyik erős nacionalista hátterű tanácsadójától ered – érdekes módon egy volt kommunistáról van szó, aki állítólag együttműködött a kommunista titkosrendőrséggel is –, és aki gyakran Fico beszédeit is írja.

Samuel Marec

Tehát az egyik ilyen beszéd után, melyben a miniszterelnökünk megint nekiment a kisebbségeknek, úgy éreztem, ideje megírnom azt, ami már egyébként is régóta a fejemben volt. Rendkívül jól fogadták az írást és sokan osztották a véleményemet, aminek nagyon örültem. Persze akadtak páran, akik azzal vádoltak, hogy Soros György, a magyarok meg a zsidók fizetnek, vagy hogy egyszerűen nem vagyok eléggé szlovák. De az ilyesmi elkerülhetetlen.

Milyen sztereotípia él egy átlag szlovák fejében a magyarokról?

A magyarok a negatív sztereotípia szerint agresszívak, terjeszkedni akarnak, azt remélik, hogy a Felvidék egyszer újra magyar lesz. A szlovákokat elnyomó, megkínzó, megkorbácsoló magyar nemesről szóló legenda is mélyen él egyesekben. Azt hiszem, ehhez nagyban hozzájárul a két nyelv közötti hatalmas távolság. Hozzá vagyunk szokva, hogy különböző mértékben, de valamennyire értünk mindenkit, aki körülöttünk él: a cseheket, a lengyeleket, az ukránokat, az oroszokat, a szerbeket és a horvátokat. A magyarokat viszont nem. Talán emiatt is alakult ki az az érzés, hogy ti idegenek vagytok.

Mit gondolsz, hogyan nézhet ez ki fordítva?

Csak tippelni tudok, milyen negatív kép élhet a magyarokban rólunk. Valószínűleg olyasmi, hogy a szlovák egy tanulatlan, kultúra és történelem nélküli paraszt, aki irigyli Magyarország nagyságát.

Egész jó. Viszont ha cigányok kerülnek a képbe, szlovák és magyar szélsőségesek rögtön félreteszik az ellentéteiket. Mekkora problémát jelent Szlovákiában a rasszizmus?

Igen, ha cigányokról meg zsidókról van szó, a szélsőségesek mindkét oldalon jól együtt tudnak működni, hiszen közös bennük a gyűlölködés. Bár nem olyan látványosan, mint Magyarországon, de a rasszizmus növekedése valódi probléma Szlovákiában, különösen a cigányellenességé. És nem csak a szélsőségesek, a szélesebb lakosság körében is. Bár voltak tüntetések és felvonulások, de nem került sor olyan erőszakos eseményekre, mint Magyarországon. A szélsőjobb pedig mostanság úgymond civilizáltabb próbál lenni – kiérzed a cigányellenességet és az antiszemitizmust a szavaik mögül, de ezek nincsenek nyíltan kimondva. Ehelyett arról beszélnek, hogy harcolni kell a közrendért meg azok ellen, akik „antiszociálisak″. Ez elfogadhatóvá és vonzóvá teszi őket a közvélemény előtt.

Úgy tűnik, Ján Slota végre végleg kihullott a szlovák politikai életből. Mekkora volt az ő valódi befolyása?

Hogy a Szlovák Nemzeti Párt (SNS) kikerült a parlamentből, talán kevésbé szimbolikus ahhoz képest, hogy Slotát nemrég letartóztatták ittas vezetésért. Nem gondolom, hogy bármilyen súlyos büntetést kapna. De maga a tény, hogy lekapcsolták, mutatja azt, mennyit veszített a befolyásából. Hiszen nem is olyan régen ő egy rendkívül erős figura volt, különösen a saját szülővidékén. Túl későn történt meg, de legalább megtörtént. Ján Slota, aki a nacionalizmus legprimitívabb fajtáját képviselte, valóban eltűnni látszik a politikából.

Amikor Orbán Viktor kormányra került és különösen, mikor Fico is visszatért a hatalomba, sokan arra számítottak, hogy növekedni fog a két nemzet közötti feszültség. Ehelyett azt látjuk, hogy együtt néznek focimeccset és mosolyogva, a legnagyobb egyetértésben fotózkodnak, miközben a korábbi viszony jelentősen enyhült.

A tavalyi választásokon Fico földindulásszerű győzelmet aratott és 1989 óta először egyetlen párt alakíthatott kormányt. Néhány évvel ezelőtt, amikor jelentős feszültség volt a két nemzet között, Fico közösen kormányzott a nacionalistákkal és Vladimir Meciar pártjával, mely szerencsére azóta eltűnt. Ficonak akkor arra volt szüksége, hogy elhappolja a nacionalista szavazókat és ezért hagyta növekedni a feszültséget. Miután sikerrel járt – a nacionalisták kiestek a parlametből –, már nem szorul rá, hogy viszályt provokáljon, így most barátságos a viszonya Orbánnal. De általánosságban egyetértek azzal a gondolattal, hogy a két politikusnak szüksége van egymásra. A bal-jobb megosztottság ellenére mindkettejüknek van egy kis autoritárius stichje. Szerencsére Ficónak egy kicsit kevesebb.

A magyar kormány hívei gyakran hangoztatják, hogy az Európai Unió és Magyarország nyugati kritikusai olyasmiket is a szemünkre vetnek, amiket korábban ugyanők elnéztek Ficónak és Szlovákiának. Mennyire igaz, hogy Fico korábbi és mostani kormányának nem voltak súlyos konfliktusai az Unióval?

Fico odafigyel a külföldi megítélésére és végső soron Európa-párti. Leegyszerűsítve: Robert Fico és Orbán Viktor egyaránt populisták, de miközben Fico fő célja gazdaságilag az irányítása alatt tartani az országot – a pártja is leginkább egy gazdasági projekt –, addig Orbán megpróbálja azt társadalmilag is megváltoztatni. Megkísérli újradefiniálni, hogy mit jelentsen Magyarország a saját polgárainak. Úgy tűnik, egy egész filozófia van mögötte. Hogy eközben Orbán konfliktusba keveredik az Unióval, természetes. Robert Fico sohasem ment el idáig és soha nem is volt szándéka. Kerülte az ilyen konfliktusokat.

Pontosan mit jelent az, hogy Fico gazdaságilag az irányítása alatt akarja tartani az országot?

A Smerről sokan azt gondolják, valószínűleg helyesen, hogy egy gazdasági projekt. Robert Ficóban, a gazdag szlovák üzletemberben találták meg egyesek – nevezhetjük őket akár oligarcháknak is – az emberüket, aki egypárti kormányában most eldöntheti, hová áramoljanak a nagy pénzek. A nevek jól ismertek. Saját kormányának miniszterei között is akad pár igen tehetős figura, mint Róbert Kaliňák belügyminiszter vagy a pénzügyminiszter, Ján Počiatek. Más miniszterekről és képviselőkről pedig azt tartják, a párt jótevői helyezték őket pozícióikba. És persze megszámlálhatatlan hír szólt arról, hogy bizonyos cégek nyerik el a megbízásokat. Így helytállónak látszik az az elmélet, hogy a Smer valójában egy vállalkozás, melyet azért indítottak, hogy a részvényeseknek és azok gazdasági érdekeltségeinek jövedelmezzen.

Figyelemre méltó ugyanakkor, hogy Robert Ficónak és pártjának ennek ellenére sikerült valahogy fenntartaniuk a harcias lakosságbarát és nagytőke-ellenes imidzsüket.

Épp rá akartam térni a magyar és a szlovák politikai élet hasonlóságaira, mert ezek szerint akad bőven. Például arra, hogy az államfő mindkét országban köznevetség tárgyává vált. Igaz, a mienk azóta belebukott egy plágiumügybe.

Szeretném azt mondani, hogy a politikai élet azonos a két országban, de nem az. Nem tudom például elképzelni, hogy a mi köztársasági elnökünk plágiumvádak miatt lemondjon. Ő ennél rosszabb dolgokat is tett és még mindig a helyén van, élvezve a nemzet többségének és a kormánypártnak a támogatását. Bár találni hasonlóságokat, az az érzésem, ugyanoda jutottunk el, de különböző utakon járva. Abból, amit tudok, Orbán hatalomra kerülésének más háttere volt, mint a második Fico-kormány megválasztásának.

Ez így van, de mind Orbán, mind Fico győzelméhez nagyban hozzájárultak az előző kormányok korrupciós ügyei. Hogyan változtatta meg a Gorilla-botrány a szlovák politikát? Most, hogy már eltelt egy kis idő, mennyire látszik tisztán, hogy miről is szólt, kik voltak benne és kik nem?

A Gorillának elképesztően nagy hatása volt a választásokra és a politika tájképére, ám ez mégis inkább egy szomorú történet.

Először is, Tom Nicholsonnak, egy Szlovákiában élő kanadai újságírónak kellett felderítenie. Rengetegen tudtak a dokumentumok létezéséről, de senki nem mert tenni semmit. Ugyanakkor továbbra is él az a gyanú, hogy az iratokat azért hozták nyilvánosságra, hogy zavart keltsenek és egy bizonyos pártot segítsenek.

Másodszor, számomra a Gorilla-botrány kimenetele is lehangoló. A botrány kirobbanását Szlovákia posztkommunista korszakának legnagyobb tüntetései kísérték, de azokat hamar huligánok zavarták meg. A tüntetések vezetői pedig képtelennek bizonyultak arra, hogy realisztikus követelésekkel álljanak elő és tárgyaljanak. Így a tüntetések pár hét alatt elhaltak, ami még nagyobb kiábrándultságot hozott. Azt, hogy korrupció van, mindannyian tudtuk, de annak a dokumentumokból kiderülő mértéke rengeteg embert sokkolt és felháborított. Ugyanakkor a demonstrációk elfajzottak és nem vezettek sehová, így most még nagyobb az apátia.

Harmadszor, a Gorilla-botrány szilánkjaira zúzta a szlovák jobboldalt és a választási katasztrófájukhoz vezetett, valamint direkt következménye lett, hogy a Smer egyedüli alakíthatott kormányt. Annak ellenére, hogy a dokumentumok szerint mindkét oldalról voltak érintett politikusok. Ráadásul a leiratok szerint Robert Fico személyesen járt és kólázott is az egyik konspirációs lakásban, ám valahogy mégis sikerült meggyőznie a választóit, hogy ez a jobboldal botránya. Fico majd' két évvel a dokumentumok kiszivárogtatása után még mindig nem hajlandó nyíltan válaszolni a kérdésre, hogy megfordult-e abban a lakásban. Az egyetlen előremutató fejlemény, hogy a „kólázni, kólát inni″ kifejezés gyökeret vert a nyelvünkben és a kultúránkban.

És mi a helyzet az előző rendszer titkosszolgálatával és az azzal együttműködő személyekkel?

Az iratok nagy részét nyilvánosságra hozzák, de túl sok van, ami elkallódott. A nagyobb nevek közül többről is tudható, hogy a titkosrendőrségnek dolgoztak, és rendkívül szomorú, hogy ennek ellenére továbbra is nagy befolyással rendelkeznek. A legjobb példa Juraj Široký, a kommunista titkosszolgálat volt ügynöke, aki elképesztő karriert futott be. Hatalmas gazdasági birodalommal rendelkezik és Fico pártja, a Smer pénzügyi támogatójaként tartják számon. Évekig a Szlovák Jégkorong Szövetséget vezette elnökként – a jéghoki fontos, komoly sport Szlovákiában –, és számtalan botrányos üzlet kapcsán felmerült a neve. Mindezt annak ellenére, hogy jól dokumentált tény, hogy még a saját anyját is feljelentette a titkosrendőrségnél, amiért az tartotta a kapcsolatot a külföldön élő nagybátyjával. Egy normális országban ezek után soha többé nem mehetne ki az utcára.

Egy másik jó példa Drahoslav Machala, aki a miniszterelnöknek ír beszédeket. Ő az, akit már korábban említettem. Miközben a titkosszolgálati múlt jó eséllyel megakadályozza, hogy valaki a politikai életben érvényesülhessen, az üzleti életre ez nem igaz, sőt. Úgy tűnik, az ilyen személyeknek még előnyt is jelentenek a múltból örökölt kapcsolataik.

Miért nem képes a szlovák jobboldali ellenzék magára találni és Fico komoly ellenfelévé válni?

Az első problémájuk a megosztottság. Korábban hagyományosan három vagy négy párt állt szemben Ficóval és Meciarral. Most szinte nem is telik egy úgy egy hónap, hogy ne jelentenék be egy új párt, egy új platform vagy egy új kezdeményezés megalakulását. Olyan, mintha az ellenzéki oldalon mindenki egy saját pártra vágyna, ez pedig csak tovább növeli a zűrzavart. Ráadásul minden erőfeszítésük az együttműködésre kirakatszerűnek és működésképtelennek tűnik. Több mint egy év alatt alig tudtak előállni bármivel is, amiben valóban hinni tudnál.

Erre se mondanám, hogy ismeretlen jelenség...

Ráadásul továbbra is óriási mértékű a kiábrándultság a szavazóik körében. 2010-ben Fico veresége igazi meglepetés volt, és csupán azért kerülhetett rá sor, mert rengeteg embernek felfordult a gyomra attól, ahogyan Slotával és Meciarral vezették ezt az országot. Összefogtak, hogy legyőzzék őt, és talán még azok is elmentek szavazni, akik normális esetben nem szoktak. Mégis, miközben nagy remények kísérték az új kormány megalakulását, az rengeteg belharc és alig másfél év után már fel is bomlott. Az emberek kiábrándultak, sőt megundorodtak, hiszen úgy érezhették, hogy a reményeik szertefoszlanak. A felhatalmazást, melyet azért adtak a koalíciónak, hogy az civilizált módon kormányozza Szlovákiát, azok egyszerűen eltékozolták. Ez az érzés pedig máig él, sajnos.

Harmadrészt azután, hogy a jobboldal annyi éven keresztül volt kormányon és megreformálta Szlovákiát, talán természetes módon, de elfáradtak, kimerültek. Nem szabad elfelejteni, hogy Vladimir Meciar uralma alatt Szlovákiára egy fekete lyukként volt szokás tekinteni, és a jobboldali pártok voltak azok, akik bevezették azokat a reformokat, melyeknek köszönhetően az OECD, a NATO, az EU, a schengeni övezet és az eurózóna tagjai lettünk. Vagyis mindig elő tudtak állni egy vízióval, hogy mi az a következő cél, amit el kell érnünk. De most, hogy minden lehetséges szervezetnek a tagjai lettünk, nehezen tudnak egy még újabb víziót adni nekünk. Mindezek miatt az ellenzék továbbra is szét van forgácsolódva, Fico pedig totálisan uralja az országot.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!