A diktatúra után nem bízom a hadseregben

Ez a puccs átkozottul népszerű – írod Facebookon, kifogásolva, hogy az egyiptomiak üdvözlik a hadsereg hatalomátvételét. És a Tahrír térről érkező felvételek alapján valóban úgy tűnik, hogy átkozottul népszerű. Szerinted mi a baj ezzel?

A baj az, hogy a katonai szervezetek igazából soha nem az emberek mellett álltak. Nem az egyiptomiak miatt, hanem csakis azért hajtják végre ezt a puccsot, hogy a saját érdeküknek megfelelően tudják irányítani az átmenetet. Ugyanúgy, ahogy a január 25-e mozgalommal [a 2011-es, Mubarak bukásához vezető forradalommal] is ezt egyszer már megtették. A hadsereg soha nem mondott le a hatalmáról és most sem fog. Nem lenne szabad, hogy a hadsereg legyen az az intézmény, amelyik meghatározza a mostani helyzetet követő menetrendet. A forradalmi erőknek kellene ezt megtenniük. Veszélyes precedenst jelent, hogy a katonaság eltávolít egy megválasztott elnököt, és ennek a jövőre nézve súlyos következményei lesznek.

De miért lehet népszerű ez a puccs?

Mert Murszi uralma valóban nem váltotta be az egyiptomi emberek reményeit. Az elnök képtelennek bizonyult meghozni a szükséges és elkerülhetetlen reformokat, azokba hatékonyan bevonni az embereket, valamint a kritikus időkben valódi vezetőként fellépni. A politikája nem enyhítette az egyiptomiak mindennapi szenvedéseit, sőt csak tovább fokozta azt. Nem csupán a biztonsági szervek megreformálása nem sikerült neki, köztük a rendőri erőszak megállítása, de a növekvő árak, a folyamatos áramkimaradások és a súlyos üzemanyaghiány is a végsőkig feszítette az egyiptimiak türelmét.

És hogy lehet még mindig ennyire népszerű a hadsereg az emberek körében?

Ennek több oka is van. A hadsereg általában mindig is igyekezett egy pozitív képet mutatni magáról az emberek felé. Egyrészt hosszú ideig semmilyen negatív hír nem jelenhetett meg a katonaságról Egyiptomban, egészen addig, amíg a forradalom ezt a szabályozást meg nem változtatta. Másrészt a hadsereg a hatalmas médiagépezetet használta arra, hogy a nemzet védelmezőjeként festesse le magát.

Mit kell tudni a katonai puccsot vezénylő Abdel Fattah el-Szisszi tábornokról, ki ő és miért bíznak benne az egyiptomiak?

El-Szisszi egészen a forradalom utánig nem volt egy ismert figura, a katonai hírszerzést vezette. A médiában is keveset szerepelt, egészen addig, amíg az elmúlt időszakban színre nem lépett retorikájával, miszerint ő az, aki megvédi az államot és aki az egyszerű emberek oldalán áll. Azt hiszem, az egyiptomiak bizalma elsősőrban nem az ő személyének szól, hanem a jó katonatiszt imidzsének, melyet el-Szisszi megtestesít.

Mi következik most? Bízol abban, hogy a hadsereg valóban nem ragadja magához a hatalmat és és nem is manipulálja a választásokat, csak levezényli az átmenetet?

Nem bízom bennük, a véleményem pedig Egyiptom több évtizedes katonai diktatúrájának tapasztalatán alapul. A hadsereg meg akarja tartani politikai és gazdasági kiváltságait és bármit hajlandó megtenni ezért.

Röviden összefoglalnáld, milyen politikai erők állnak szemben egymással Egyiptomban?

A választásokat a Muszlim Testvériség nyerte meg, őket követte második helyen a szalafista an-Núr párt, mely a politikai Iszlám egy még radikálisabb verzióját képviselte. Míg a kezdetekben szövetségesek voltak, az an-Núr párt a Muszlim Testvériség bírálója lett, mert úgy érezték, hogy kihagyják őket a politikacsinálásból. A liberális és baloldali pártokat pedig még inkább kiszorították a döntéshozatalból. Ugyan hangos kritikusai voltak a Muszlim Testvériségnek, viszont nem voltak képesek rendesen megszervezni magukat, hogy valódi alternatívát jelentsenek az iszlámista csoportokhoz képest.

Mi most a legjobb és legrosszabb forgatókönyv?

A legjobb, hogy Murszi megbuktatása lehetőséget jelent a demokratikus reformra és sikerül egy olyan új alkotmányt írnunk, melyet mindenki magáénak érez és amely megfosztja a hadsereget a hatalmától és a politikában játszott szerepétől. Az ellenzéknek meg kellene ragadnia a lehetőséget, hogy újjászervezze magát és elérjen az emberekhez.

A legrosszabb forgatókönyv pedig, hogy a hadsereg elkezdi üldözni az iszlámista ideológiát vallókat és kizárja őket a politikai játékból. Ez azt jelentené, hogy a kör újrakezdődne: az iszlámisták megint marginalizálódnának, hogy aztán [az üldöztetés következményeként] újra megerősödjenek és befolyásos politikai szereplőkké váljanak. Ezen kívül a hadsereg ráadásul tovább korlátozhatja a szólás- és véleményszabadságot, valamint a gyülekezési szabadságot, hogy ezáltal is irányítani tudja, hogy milyen úton menjen tovább Egyiptom.

Milyen erőszakos cselekmények történtek?

Az elmúlt napokban főként a Kairói Egyetem környékén, valamint Kairó más kerületeiben is voltak összecsapások, melynek következtében több tucatnyian haltak meg és sok a sérült is. Sajnos több mint száz nőt ért csoportos szexuális támadás. A szexuális erőszak a forradalom kezdete óta növekszik. Ez a tüntetőkkel szembeni, az elmúlt években tapasztalt erőszaknak, valamint annak a következménye, hogy a kormányzat képtelen megvédeni a nőket ezektől a támadásoktól.