Az orosz védelmi rendszerek beüzemelésére is időt nyerhettek

2013.09.23. 21:08

Belpolitikai megfontolások, a nagyhatalmiság igénye és évtizedek óta élő hagyományok is vezérelték a fontosabb országokat a szíriai konfliktus kezelésében, hangzott el a Magyar Külügyi Intézetben Szíria és a nagyhatalmak címmel rendezett konferencián.

Obama már elnöki hagyatékára is gondolhatott

Az egyik napról a másikra változó helyzetre reagált a washingtoni vezetés. Balogh István tudományos munkatárs szerint az Egyesült Államoknak nem volt jól megfogalmazott stratégiája Szíria ügyében. Előbb úgy tűnt, Obama a kongresszus nélkül dönt a beavatkozásról, majd a törvényhozáshoz fordult és felhatalmazást kért, végül pedig a szavazás elhalasztását kérte. Az elnök megpróbálhatta átruházni a felelősséget a kongresszusra, de ezzel már eleve gyengének mutatkozott. Ráadásul személyes politikai hitelességét veszélyezteti, hogy eredetileg megígérte a beavatkozást.

Balogh szerint valójában sem személyesen Obama, sem pedig legfontosabb tanácsadói nem támogatnák a beavatkozást, ugyanakkor az események olyan fordulatot vettek, amiből az elnök nem maradhatott ki. Viszont nem látszott, mi lenne a megfelelő válasz a kialakult helyzetben, ezért Obamának kapóra jött az orosz javaslat a vegyi fegyverek leszereléséről.

A szíriai ellenzék radikálisai miatt az Egyesült Államoknak az a stratégiai érdeke, hogy egyik oldal se győzzön. Ennek megfelel az ellenzék változó intenzitású támogatása, ugyanakkor egy ilyen álláspontot nem lehet morálisan felvállalni, ezért nincs is hivatalosan kimondott stratégia a kérdésben. A szakértő szerint Obama döntéseinél annak is fontos szerepe van, hogy már elnöki hagyatékát is előkészíti. Ezért is tartózkodik az olyan döntésektől, amik nem hoznak rövid távú eredményeket.

A nagyhatalmiság igénye

Az oroszok álláspontja is fokozatosan alakult: előbb tagadták, hogy vegyi támadás történt volna augusztus 21-én Damaszkusz közelében, majd az ellenzéket vádolták a támadással, végül megpróbálták univerzializálni a problémát, vagyis azt hangoztatták, hogy mind a kormányerőknek, mind az ellenzéknek lehet vegyi fegyvere. Moszkva érvelése másrészt arra épült, hogy a felkelők között radikális dzsihádisták is vannak, így felmerül a kérdés, mi jönne Bassár el-Aszad bukása után.

Az oroszok motivációi részben a nagyhatalmiság igényéből következnek, nem akarják, hogy a világot érintő döntéseket nélkülük hozzák meg. Ha ez ugyanis megtörténik, akkor közel kerülhetnek ahhoz, hogy nemcsak nélkülük, hanem akár egyenesen Oroszország ellenére szülessenek döntések. Oroszország most azonban mind imidzs és presztízs szempontjából kedvezően került ki az elmúlt hetek történéseiből, ráadásul sikerült időt is nyernie, mondta Rácz András tudományos főmunkatárs.

Aszad minden szempontból közelibb szövetségesük, mint amilyen például Moammer Kadhafi líbiai vezető volt, Oroszország pedig azt közvetítheti, hogy képes megvédeni szövetségeseit, akik számíthatnak Moszkvára. Még ha csak időt nyertek is, azt akár az oroszok által szállított védelmi rendszerek felkészítésére is felhasználhatják Szíriában, ezek beüzemelése ugyanis akár fél-egy évig is eltarthat. A háttérben pedig az is egy lehetséges szempont lehet, hogy az orosz vezetés örül annak, ha a 2014-es szocsi téli olimpia alatt a szíriai konfliktus leköti a radikális iszlamistákat.

Régen volt ilyen a briteknél

Nagy-Britanniában számos kérdést felvetett a szíriai helyzet kezelése. Korábban a végrehajtó hatalomé, a kormányé volt a döntés háború kérdésében, azonban a törvényhozás egyre nagyobb befolyást kaphat a jövőben. Gálik Zoltán tudományos főmunkatárs szerint 158 éve, a krími háború óta nem fordult elő, hogy a parlament leszavazza háború kérdésében a miniszterelnököt. David Cameron azonban stratégiai hibát vétett, saját pártján belül sem volt meg a kellő támogatottsága, ez pedig hosszabb távon is kihathat politikai jövőjére. Az is egy fontos kérdés, fenntartható-e az eddigi különleges kapcsolat az Egyesült Államokkal.

A franciák az elsők között reagáltak a szíriai eseményekre, már Nicolas Sarkozy elnöksége alatt is gyors, kemény lépéseket szerettek volna látni a szíriai konfliktusra válaszul. A franciák nemcsak közvetítőként, hanem az eseményeket kézben tartó hatalomként próbáltak fellépni, ugyanakkor az Európai Unió inkább a szankciók irányába mozdult el, ami részben korlátozta is a francia vezetés mozgásterét.

Fejérdy Gergely tudományos főmunkatárs szerint a franciák mind a brit parlament beavatkozást leszavazó döntésével, mind Obama kongresszushoz fordulásával nagy pofont kaptak, hiszen nem tudnak, és nem is akarnak egyedül lépni. François Hollande-ot a belpolitikai helyzet is a külpolitika felé mozdíthatta el: a rekordmélységbe zuhant népszerűségének lökést adott a vegyi támadás után mutatott eltökéltsége, azonban múlt hétre már a korábbinál is alacsonyabb szintre esett vissza.

Németország már Líbia esetében is semleges álláspontot képviselt, és most is ez volt a helyzet. Kiss J. László egyetemi tanár elmondta, hogy a II. világháború utáni helyzetben Németországban pacifista kultúra alakult ki, a biztonságpolitikai problémák kezelésében lényegében nincs a katonai akció lehetősége az asztalon. Ez egy pártokon felüli alapelv, egy esetleges katonai beavatkozás támogatása választások idején – vasárnap nagy többséggel nyert Angela Merkel pártja – pedig politikai öngyilkossággal érne fel bármelyik párt esetében.

Szíria esetében megkerülhetetlen regionális hatalom Irán, mondta N. Rózsa Erzsébet, a Magyar Külügyi Intézet tudományos igazgatója. Iránnak és az Egyesült Államoknak közös érdekeik is vannak Szíria ügyében: például, hogy ne kerüljenek radikális iszlamisták hatalomra, valamint a vegyi fegyverek leszerelésében is egyetérthetnek. N. Rózsa szerint nem kizárt, hogy Szíria lehet Irán ütőkártyája az Egyesült Államok és Irán közeledésében, ami eddig szimbolikus gesztusokban merült ki, például Obama újévi üdvözletet küldött az iráni népnek.

Nehezen véghezvihető leszerelés

Törő Csaba tudományos főmunkatárs arról beszélt, hogy még nem volt példa a történelemben arra, hogy egy tomboló polgárháború közepette próbálkozzanak meg a vegyi fegyverek számos kérdést felvető leszerelésével, senki sem tudja majd ellenőrizni, hogy valóban bevallották-e az összes ilyen eszközt.

De még ha sikerülne is végleg megakadályozni a vegyi fegyverek bevetését, akkor is csak a konfliktus egyik tüneti, felszíni kezeléséről beszélhetnénk, miközben ballisztikus rakétákkal, fürtös bombákkal is lőttek lakónegyedeket. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa ráadásul a térségben kialakult súlyos humanitárius válságra sem tudott reagálni, pedig kétmillióan menekültek át a környező országokba.