Moszkva tengeralattjárót ajánlott a tejért
A fizetési nehézségekkel küzdő Oroszországgal való barterkereskedelemből sokan húztak hasznot a kilencvenes években, leginkább persze a jó kapcsolatokkal rendelkező közvetítő cégek és az ügyleteket megszervező politikai klientúrák. A készpénzhiánnyal és sajátos elszámolási fegyelemmel működő posztszovjet gazdaságban, így bel- és külföldön egyaránt megpróbálták kiterjeszteni a KGST-időkben megszokott gyakorlatot, amikor teljesen normális volt, hogy áruért áruval fizettek.
A „tegyük össze, amink van” logika alapján a lehetséges kombinációk nem álltak meg az egyszerű lecsókonzervért kőolajat modellnél. A gazdasági reáliákban keleti mércével gyenge képzelőerővel rendelkező nyugatiak persze csak kapkodták a fejüket – ebből idéz fel egy 1993-as esetet egy most megjelenő új-zélandi könyv.
Akkoriban jelentős tejtúltermelés volt a világban. Új-Zéland, ahol kétszer annyi tehén és tízszer annyi birka van, mint ahány ember, többek között Oroszországban próbált piacot találni tejtermékeinek. Amikor az oroszok nem meglepő módon bejelentették, hogy fizetési gondjaik vannak, az óceániai ország miniszterelnöke Moszkvába utazott.
Az oroszok eredetileg a 100 millió dolláros tétel átütemezését akarták elérni, de Sohin miniszterelnök-helyettes egyszer csak új javaslattal élt: a tejért MIG-eket ajánlott fel, hozzátéve, hogy éppen nagyobb számban vannak feleslegessé vált tankjaik is. Amikor Jim Bolger új-zélandi miniszterelnök megpróbálta udvariasan elfogadtatni, hogy nem second hand harckocsikért jött, újabb ajánlat hangzott el.
Ekkor már egy jó állapotban megőrzött atom-tengeralattjárót kínáltak fel az atomenergia-mentességére közismerten büszke szigetországnak. Bolger ezt is visszautasította, aminek az lett a vége, hogy az oroszok több részletben az eredeti összeg nagyjából harmadát fizették ki, a többit meg simán leírták, cserébe viszont továbbra is szívesen vásároltak új-zélandi tejtermékeket.
„Végül is nem jártunk rosszul”, értékeli a fejleményeket a kelet-európai tempóhoz nem szokott új-zélandi politikus húsz év távlatából. „Most 30 millió dollárnál sokkal kevesebbért is vásárolhatsz MIG-eket, valaki Új-Zélandon mindössze 15 ezer dollárért vett egyet nem is olyan régen” – olvasható a Guardian könyvismertetőjében.