Ez lett a kettős flört vége

Négy és félmilliárd dollár. Legalább ennyivel kell jövőre kevesebbet fizetnie Ukrajnának az orosz gázért azután, hogy kedden megállapodott Moszkvában az orosz és az ukrán elnök. Eszerint a Gazprom jövőre az idei 405 dollár helyett 268 dollárért adja az ukrán Naftogaz Ukraininek a földgázt, jelentősen könnyítve ezzel az ukrán költségvetés terhein. Emellett 15 milliárd dollármyi ukrán államkötvény vásárlására tett ígéretet Vlagyimir Putyin orosz elnök.

A 30 százalékos csökkentéssel együtt 20 milliárd dolláros csomag hírére azonban nem széledtek szét az ukrán kormány ellen csaknem egy hónapja Kijevben tüntető ellenzékiek. Sőt, kedd este újabb nagy tüntetést hívtak össze a Függetlenség térre, hogy tiltakozzanak Viktor Janukovics politikája ellen, amely letéríti Ukrajnát az európai integráció útjáról.

A tiltakozók – és az őket összefogó három parlamenti párt, a Vitalij Klicsko vezette UDAR, a nacionalista Szvoboda és a bebörtönzött Julija Timosenko exkormányfő mögött álló Batykivscsina – attól tartanak, hogy a kedvezményekért az ukrán elnök komoly árat fizetett.

Drága lehet az olcsó gáz

Egyelőre nem tudni, mit vállalt az ukrán kormány, de a gyanú szerint Kijev arra készül, hogy átadja az irányítást az orosz félnek az országon át futó földgázvezetékek felett, egy közösen létrehozott konzorciumon keresztül. Ezen kívül az is elképzelhető, hogy Ukrajna mégis belép majd a Moszkva által vezetett orosz-kazah-belarusz vámszövetségbe, ami végül kizárja annak lehetőségét, hogy Kijev aláírja Brüsszellel az EU-s társulási szerződést.

Fotó: Sergei Karpukhin

Ez – többéves halasztás után – a Keleti Partnerség vilniusi csúcsán történt volna meg november végén, ám egy héttel az aláírás előtt az ukrán kormány visszatáncolt. Emiatt tüntetések kezdődtek Kijev szívében, amit először tűrt, majd támadott rendőreivel az ukrán vezetés, ám a százezres tiltakozás láttán egy időre meghátrált, hogy aztán óvatos tili-toliba kezdjen az utcán, és még óvatosabb tárgyalásokba az ellenzékiekkel szervezett kerekasztalnál. A tárgyalás, ahogyan várható volt, érdemi eredményre nem vezetett: Janukovics nem menesztette Nyikolaj Azarov kormányát, nem írt ki új parlamenti és elnökválasztásokat, igaz, támogatta, hogy a tüntetések idején letartóztatott tucatnyi tiltakozót szabadon engedjék.)

Keleti flört, nyugati flört

A leegyszerűsített kép szerint az elmúlt tíz évben Julija Timosenko volt az európai integráció záloga, míg Janukovics a Moszkva-barát csoportokat képviselte a 45 milliós, harmadrészt oroszajúak lakta országban. (A 2002 és 2004 között kormányfősködő Janukovicsot 2004-ben a narancsos forradalom ütötte el az elnöki hatalomtól, hogy aztán az őt legyőző Viktor Juscsenko elnöksége idején, két Timosenko-kabinet között ismét kormányfő, majd a 2010-es választások nyomán mégis elnök lehessen.)

Fotó: AFP

Ukrajna kelet és nyugat közötti hintázása azonban nem egy-egy oldalhoz köthető. A kelet-ukrán politikai elit éppúgy tart Moszkva túlzó dominanciájától, mint a történelmileg kissé más pályát befutó – részben az Osztrák-Magyar Monarchiához, a két világháború között pedig Lengyelországhoz tartozó Nyugat-Ukrajna.

Az ukrán politikai elit lényegében mindig arra törekedett az elmúlt tíz évben, hogy kikerülje a növekvő olajárak révén lassan magára találó Oroszország nyomasztó gazdasági és politikai befolyását. Eközben azonban gazdaságilag és kulturálisan is túl közel álltak egymással ahhoz hogy – balti mintára – szakítsanak egymással.

Így Kijev inkább csak flörtölt az EU-val – orosz kedvezmények megszerzésében bízva –, és flörtölt Moszkvával – nyugati támogatás és az euroatlanti integráció reményében. Igaz, a Nyugat is inkább csak flörtölt Kijevvel: épp annyi ígéretet tett Ukrajnának, amennyi ahhoz kellett, hogy túl nagy áldozatvállalás nélkül, de meg lehessen akadályozni Ukrajna és Oroszország egymásratalálását. 2009-ben például a NATO nem vállalta, hogy tagságot kínáljon fel Ukrajnának – és Grúziának – noha azt a magát európéernek tekintő akkori vezetés egyértelmű jelnek tekinthette volna.

Persze érthető, hogy a Nyugat sem az EU, sem a NATO kapuit nem tárta ki sietve a 45 milliós, ország előtt, nagy kockázatot és áldozatot vállalva – amire 2008 után különösen nem lett volna képes –, ráadásul úgy, hogy az azonnal rendkívül feszült helyzetet teremtett volna Brüsszel és Moszkva között. (Egyébként az EU nem is volt sosem egységes Ukrajna integrációs lehetőségeinek megítélésében. A közeledést főként Lengyelország és Svédország szorgalmazta.)

De Moszkva is csak flörtölt Kijevvel:hiába került kormányfőként hatalomra Janukovics, majd 2010-ben lett elnök, a Moszkva-barátnak kikiáltott politikus sem tudott olcsóbb földgázárat kialkudni, mint elődje. Sőt, mostanáig 15 milliárd dollár gáztartozást halmozott fel a Naftogaz Ukraini a Gazprommal szemben.

Fotó: Sergei Supinsky

Ugyanígy éveken át húzódott a társulási szerződés aláírása is, sokkal inkább az EU ódzkodása, mint Ukrajna fenntartásai miatt. Igaz, november végén Kijev húzta be a féket, arra hivatkozva, hogy a szerződéssel létrejövő szabadkereskedelmi zónával a jelenlegi feltételek mellett Kijev többet veszít mint nyer: egyrészt nagy terhet ró rá az európai szabványok meghonosításával szükségessé váló gazdasági modernizáció, másrészt sokat veszít Ukrajna azzal, hogy szűkebbre zárulnak előtte az orosz piac kapui. Ráadásul az ott munkát vállaló ukrán állampolgárok milliói is nehéz helyzetbe kerülhetnek, tovább mélyítve Urkajna gazdasági válságát.

Adj pénzt!

Erre azonban nem tudott érdemi választ adni az EU: Kijev előbb tíz évre 160 milliárd eurót kért, majd ezt lecsökkentette 20 milliárd euróra, ám ezt kedvező feltételek mellett és azonnal várta volna Brüsszeltől, ahol még ezt az igényt is túlzónak találták. Az EU jobb híján csupán azt ígérte, hogy a szerződés aláírása után közreműködik az IMF és Ukrajna közötti tárgyalásokon, és maga is kész valamekkora hitelt nyújtani.

Ez azonban nem tűnt elég meggyőzőnek a 2015 eleji újraválasztását tervező Janukovicsnak. Az ország valutatartalékai látványosan apadtak csaknem felére egy év alatt és rohamosan nő a GDP-hez viszonyított államadósság is, igaz, ez még csak 50 százalék körül jár.

A folyamat alapján az ország helyzete tarthatatlanná válna egy év múlva, így Janukovics helyzete is ellehetetlenülne, ezért mindenképpen szüksége volt a költségvetés tehermentesítésére. Két éven belül 15,3 milliárd dollárnyi adósságuk jár le, aminek a kifizetése kétséges. Ennek megfelelően egekbe szöktek az ukrán államkötvények hozamai. A tíz év múlva lejáró kötvények esetében ez elérte a 9,6 százalékot, miközben már a hat százalék feletti szint is befektetésre nem javasolt, bóvli kategóriát jelent.

Mentőövre tehát szüksége van Ukrajnának, és azt most Moszkva dobta oda Janukovicsnak, bár a megállapodás részleteit nem tudni. Annyi bizonyos csak, hogy az új gázár 2014-től érvényes és a hitellel együtt levegőhöz juthat az elnök, mandátuma utolsó évében. Janukovics újraválasztása azonban most már Moszkvának is biztosan szívügye lesz, hiszen ha az ellenzék nyer, akkor ismét az EU felé lendülne ki az ukrán inga.

Hiába ukrán, ha bóvli

Bár az elnöki akarat minden bizonnyal elég lesz Oroszországban, a jelenlegi szabályok szerint Putyin ajánlata törvénytelen: az elnök ugyanis abból a százmilliárd dolláros Nemzeti Jóléti Alapból (FNB) ajánlotta fel a 15 milliárd dolláros befektetést, amelynek szabályzata – sok más befektetési alapjához hasonlóan – tiltja, hogy bóvli kategóriájú kötvényt vásároljanak. Az orosz pénzügyminisztérium honlapja szerint külföldön csak a Fitch-Ratings klasszifikációja szerinti AA-, vagy a Standard and Poor's minősítése szerinti Aa3 vagy a Moody's skálája alapján Baa3 minősítésű kötvényekbe lehet fektetni.

Igaz, a pénzügyminiszter, Anton Sziluanov közölte: a kormány hamarosan jogot kap arra, hogy eseti döntéseket is hozzon a befektetésekről.

Janukovics rövid távon biztosan nyert: elérte az eddigi legfontosabb követelését, a 2009-es Timosenko és Putyin által aláírt gázszerződés módosítását. (A bíróság szerint Timosenko hatáskörét túllépve írta alá a szerződést, nagy kárt okozva az ukrán gazdaságnak, ezért kapta tavaly hét éves börtönbüntetését. Brüsszel szerint azonban csak politikai bosszúból juttatta rács mögé Janukovics legfontosabb riválisát.) Ráadásul úgy, hogy egyelőre nem kellett nyíltan megvallania, hogy milyen kötelezettséget vállalt.

Mi lesz a Déli Áramlattal?

Az ukrajnai fejlemények akár a Gazprom legnagyobb volumenű projektjének sorsát is befolyásolhatja. A Fekete-tenger alatt futó, a Balkánon és Magyarországon át Észak-Olaszországot elérő gázvezeték terve a 2006-os ukrán-orosz gázháború idején merült fel, miután Ukrajna néhány napra ellehetetlenítette az Oroszországból az EU-ba tartó gáz tranzitját. Mivel az orosz gáz 70 százaléka ezen a vonalon haladt Moszkva úgy döntött, épít egy Ukrajnát elkerülő vonalat.

Fotó: Mikhail Mordasov

A 16 milliárd eurósra becsült, évi 60 milliárd köbméter kapacitásúra becsült projektet – amelynek tenger alatti részét felerészt a Gazprom, 20 százalékban az olasz ENI, 15-15 százalékban a francia EDF Group és a német Witnershall finanszírozná – eddig is sokan politikai projektnek tekintették, vitatva a vezeték gazdasági hasznát.

A munkálatok vontatottan indultak meg, egyelőre Szerbiában és Bulgáriában, valamint Oroszországban a Fekete-tenger felé vezető szárazföldi szakaszon. (A szárazföldi részeken az érintett országokkal közös vállalatokat hozott létre a Gazprom, 50 százalékos tulajdonhányaddal. A kivétel szerbia, ahol a házigazdának csak 49 százalék jutott.) A múlt héten a Gazprom elnöke, Alekszej Miller is Magyarországon járt, hogy Orbán Viktorral tető alá hozzák a megállapodást. A szerződés szerint a vezeték pontos nyomvonalának megtervezésének és a projekthez kapcsolódó környezeti hatástanulmánynak kell elkészülnie 2014 első negyedében.

A 229 kilométeres szakasznak 2017-re kellene elkészülnie, ám korántsem biztos, hogy minderre szükség lesz, ha Kijev valóban átadja az irányítást a gáztranzitot biztosító, a Déli Áramlat tervezett kapacitását két és félszeresen meghaladó hálózata felett.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!