Iszonyatos a vérontás Dél-Szudánban
További Külföld cikkek
- Börtönbüntetésre ítéltek egy gyilkosságra felbérelt svéd tinédzsert Dániában
- Halálos fenyegetést kapott a Paraméter szerkesztősége
- Nyilvánosan megöléssel fenyegette az alelnök a Fülöp-szigeteki elnököt, most mindent tagad
- Fellélegezhet a Közel-Kelet, szerdától életbe léphet a tűzszünet Izrael és a Hezbollah között
- Földbe állhat az orosz hadigazdaság, Putyinra káosz várhat a háború után
Az eddig gondoltnál is sokkal, sokkal durvább állapotok lehetnek Dél-Szudánban. Elképzelhető, hogy már több 10 ezer polgári áldozata van az etnikai vérontásnak. A brutális mészárlás mára jóval messzebb jutott, mint amire akár egy hete is számítottak a nemzetközi szakértők.
Daniel Howden egészen rémisztő állapotokról számolt be Jubából. A Guardian újságírója az egyik első olyan nyugati riporter, aki bejutott a a 2011-ben önállóvá váló Dél-Szudán fővárosába, amióta december közepén egyre véresebbé vált az ellentét a világ egyik legszegényebb országának két legnagyobb etnikai csoportja, a dinkák és a nuerek között.
Az erőszak a Salva Kiir államfő elleni állítólagos puccskísérletet követően harapódzott el. Mára az események olyan szintre jutottak, hogy az etnikai konfliktus, de még a polgárháború fogalma sem írja le pontosan az állapotokat. Már több, mint 30 ezer menekült van az ENSZ-bázisokon, miközben tankok rombolják le a nuerek lakóövezeteit, és szisztematikusan öldösik le az összefogdosott embereket.
Howden találkozott egy fiatal nuer fiúval, Simonnal, akit kizárólag nemzetisége miatt dobtak be egy rendőrségi cellába. Aki nem tud válaszolni a többségi nyelven feltett hivatalos kérdésekre, közvetlen életveszélybe kerülhet. Ez történt Simonnal is, foghelyén összesen 252-en voltak. Az egyenruhások idővel kimentek az épületből, és az ablakon keresztül kezdtek lőni az összefogosottak tömegére. A mészárlás megszakításokkal két napon keresztül tartott, ha mozgást láttak, újra töltöttek. Simon egyike volt annak a tizenkettőnek, akiknek az oszladozó holttestek alatt sikerült túlélnie a tömeggyilkosságot.
Más nuerek is azt mondják, szinte mindenki elveszítette valakijét az elmúlt napokban. A leszámolások a fővárosban kezdődtek, de mára több vidéki körzet is vérben fürdik. A nuer ellenzéki csapatok Riek Machar volt alelnök vezetésével vesznek részt a harcokban, vasárnap egy teljes tankcsata tört ki az olajban gazdag nyugati országrészben.
Az állami hadsereg harckocsijai egyszerű nuer lakóházakat is lerombolnak. Egy 28 éves férfi arról számolt be, hogy egy, a házukba behajtó tank keresztültiport az egyéves unokahúgán. „A férfiak még kiszaladtak, de a nők és a gyerekek mind meghaltak” – mondta. A gyerekeket általában sem kímélik: egy túlélő arról számolt be, hogy 14-15 éves fiúkat fogdosnak össze az egyenruhások, hátrakötözik a kezüket és kivégzik őket.
A harcoknak már többezer, de az is lehet, hogy több tízezer halálos áldozata van a civilek között. A hivatalos adatok ugyan csak 500 halottról szólnak, de valójában egyetlen kórházban is van ennyi holttest ezekben a napokban - írja a Guardian újságírója. A hivatalos szervek a gyilkosságokat magányos bűnözőknek tulajdonítják, de a szemtanúk a „tigrisek”, vagyis az elnöki őrség rendszeres kegyetlenkedéseiről beszélnek.
A katonák állítólag fegyvereket és egyenruhát osztanak ki a dinka fiúk között, a belőlük alkotott milíciák hivatalos helyről kapnak bátorítást a népirtásra. Az éjszakai kijárási tilalmat a hadsereg többek között arra használja, hogy minél inkább eltüntesse a nappal elkövetett gyilkosságok nyomait. A holttesteket bulldózerekkel tömegsírokba ömlesztik, vagy a Nílusba hajigálják.
Idáig 20 ezren zsúfolódtak össze az ENSZ helyi bázisára, további 14 ezren vannak az ország más részein lévő menekülttáborokban. Itt sem érezheti azonban senki magát teljesen biztonságban. Naponta látják, hogy húznak el a külföldi állampolgárokat evakuáló repülőjáratok az országból. Mint az egyik menekült mondta a Guardian riporterének: „A történelemből tudjuk, hogy az ENSZ hogy hagyta ott az embereket Ruandában” – mondta. „Feltették a helikopterekre a saját embereiket, és akiket otthagytak, meghaltak”.