További Külföld cikkek
- Merényletet terveztek Ferenc pápa ellen, részleteket közölt az egyházfő
- Az egész világ Oroszországra figyel, érkezhet a megtorlás a moszkvai merényletre
- Uniós eljárás indul a TikTok ellen a romániai választásokba történő „beavatkozás” miatt
- Újra Waltonék lettek a leggazdagabb család a világon
- Az amerikai elnökválasztás megmutatta, hogy a hagyományos újságírásnak végleg befellegzett
Rendkívüli ülést tartott szombaton a Szerb Haladó Párt (SNS), amelynek vezetője közölte: „itt az ideje, hogy a választók véleményt mondjanak a kormánypárt eddigi munkájáról.” Aleksandar Vucsics – aki egyben első kormányfő-helyettes is – elmondta: javaslatát vasárnap terjeszti az SNS elnöksége elé. A Reuters szerint a választásokra akár március 16-án sor kerülhet.
Radikálisokkal az EU-ba
A 2012-es májusi elnök- és parlamenti választáson nagy meglepetésre vereséget szenvedtek a kormánypárti demokraták és Borisz Tadics államfő is. Helyére – a 3,7 millió választó mellett alig 50 ezres szavazattöbblettel – az egykori radikális nacionalista Tomiszlav Nikolics lépett, miközben a legnagyobb parlamenti párttá az általa alapított Szerb Haladó Párt (SNS) vált. Nikolics azután hozta létre az SNS-t, hogy szakított a háborús bűnösként Hágában ítéletére váró Vojiszlav Seselj Szerb Radikális Pártjával (SRS), amely mára kiszorult a parlamentből.
Ám elsőre meglepő módon az elmúlt két évben a Szlobodan Milosevics köpönyegéből előbújt radikálisok vezetésével Szerbia sokkal gyorsabban haladt az EU-integráció felé vezető úton, mint ahogyan azt akár az egy évtizeden át irányító demokratáktól lehetett volna várni.
Alaposabban megvizsgálva azonban logikus, hogy ez nem is történhetett másképp: a demokraták lépéseit ugyanis ellenzékből kénytelen volt támadni az SNS ahhoz, hogy a felszínen maradjon. Hatalomra jutva azonban már sokkal konstruktívabb lehetett Brüsszellel, mivel azt az ellenzékbe szorult demokraták már nem támadhatták olyan nemzeti retorikai alapállásból, mint ahogyan azt tehette Nikolics.Igaz, a politikus a váltásra fokozatosan készítette fel választóit, a radikális retorikától fokozatosan mozdult el a Brüsszellel való konstruktív nyilatkozatok felé.A nehezét Tadicsék intézték
A neheze már lement, a java még hátravolt
Kétségtelen, hogy a legnagyobb akadályt az EU-tagság felé vezető út megkezdése elől a Demokrata Párt (DS) vezette kormányok hárították el, kiadva a jugoszláviai háború szerb háborús bűnöseit kiadva Hágának. Radovan Karadzsics 2008-ban, Ratko Mladics 2011 májusában, majd két hónappal később az utolsó keresett személy, a horvátországi szerbek vezetőjeként működött Goran Hadzsics is a nemzetközi törvényszék elé került.
2012 márciusában Szerbia így hivatalosan is tagjelölti státuszt kapott. Ez azonban nem jelentette, hogy a nem sokkal később hatalomra jutott Nikolicsnak már nem maradt feladata a tárgyalások megkezdésére. Arra ugyanis Szerbia tavalyig nem kapott időpontot, miután nem rendezte Koszovóhoz fűződő viszonyát.
Nagy-Szerbia helyett még kisebb
Nikolicsnak – és Ivica Dacsics személyében kormányfőt adó kisebbik koalíciós partner szocialistáknak – ehhez át kellett lépniük saját árnyékukon és lényegében elfogadtatni választóikkal Koszovó elszakadását. Hivatalosan a függetlenség elismerését nem kellett kimondania Belgrádnak, de az albánok lakta egykori szerb tartománnyal való megállapodások lényegében ezt jelentik. Ez különösen annak az 50 ezer szerbnek fájt, akik egy tömbben élnek Észak-Koszovóban, lényegében elszakadva Koszovótól, és akik abban bíztak, hogy legalább ez a terület csatlakozhat Szerbiához. (Az 1,8 milliós tartományban további 70 ezer szerb él, kisebb enklávékban.)
A szerb vezetés azonban belátta, hogy az 50 ezer, úttorlaszokkal, tiltakozó, a koszovói választásokat bojkottáló szerb kérésének megfelelően a területi revízióért kiállva elveszíthetné az EU-tagság esélyét miközben a határok módosítását sem érhetné el.
Újabb felhatalmazás kell
Az EU külügyi és biztonságpolitikai főbiztosa, Catherine Ashton közvetítésével Nikolics és Dacsics több fordulón át tárgyalt Brüsszelben a koszovói vezetéssel. jelenlétében a koszovói vezetéssel, amelynek eredményeképp Szerbia végül megkapta a zöld jelzést az EU -tagságról szóló tárgyalások megkezdéséhez.
A héten a tárgyalások hivatalosan is megkezdődtek, ám a kormány világosan látja, hogy a szükséges reformok olyan áldozatokat követelnek, amelyek miatt a kormány könnyen népszerűségét veszti.
A felmérések szerint továbbra is az SNS a legnépszerűbb párt, így az előrehozott választásokon jó eséllyel tovább erősödhetne. A megmérettetést azonban ellenzi a Szocialista Párt, amely élén Dacsics kormányfővel, csak veszíthet jelenlegi pozíciójából. A választásokon minden bizonnyal az SNS-t vezető Vucsics szerezhetné meg a miniszterelnöki posztot.
Szombaton lemondott a kormány gazdasági minisztere, tiltakozva az ellen, hogy a gazdasági reformot, a munkavállalói piac liberalizálását a szakszervezetek ellenállása miatt nem tudja megvalósítani. A 36 éves Szasa Radulovics távozása is jelzi, hogy a kormány csak újabb négy éves felhatalmazás birtokában mer belevágni a reformokba, amelynek révén 2020-ra az EU 29. tagjává válhat, a tavaly belépett Horvátország után.