Gyárfás
16 °C
29 °C

Nem Fico, hanem a közöny az ellenfelem

2014.03.12. 00:49
Szlovákia köztársasági elnököt választ, a kétkörös választáson a tuti befutónak Robert Ficót, mostani miniszterelnököt jósolják. A március 15-ei első fordulónak az a nagy kérdése, hogy ki lehet az ellenfele a másodikban. Az ország fennállása óta, több mint húsz éven át a magyar közösség mindig egy-egy szlovák politikus mögé sorolt be, most először azonban lesz önálló magyar elnökjelölt: a Magyar Közösség Pártja (MKP) Bárdos Gyulát indítja.

Még sosem volt magyar államfőjelöltje Szlovákiának. Miért kellett idáig várni?

Végre meg kell mutatni, hogy mi is itt vagyunk, és nem vagyunk másodrangú polgárok. Én voltam az egyik kezdeményezője még anno az egységes Magyar Koalíció Pártja idején, hogy induljon a párt legnépszerűbb politikusa, Bugár Béla. Az elnökségben szerettük volna, de ő nem vállalta. Biztosra veszem, hogy megváltozott volna a többség viszonya, és más megítélés alá estünk volna mi, magyarok, ha mertük volna ezt vállalni. Most jutottunk el ide, de ehhez kellett a jobboldal felaprózódása, tétlenkedése, hogy egy pártból hárman is indulnak.

Milyen megítélést befolyásolhatna ez a magyarokról a szlovákokban?

Én komolyan szeretném, ha a magyarság megítélése más lenne, hogy jobban értsenek bennünket, hogy ne féljenek tőlünk. Lássák, hogy mi, akik itt voltunk 1989 óta, mindig a jó oldalon álltunk. A meciarizmus megdöntése nélkülünk elképzelhetetlen lett volna, de az EU-csatlakozás, a schengeni övezet, a belépés a NATO-ba, és minden olyan pozitív folyamat mellett ott álltunk, amely az ország demokratikus úton haladását segítette.

Veterán politikus

Bárdos Gyula 55 éves, éppen a választás napján, március 15-én lesz az 56. születésnapja. Pályáját újságíróként kezdte, majd 1994-től nyolc éven át parlamenti képviselő, az utolsó négy évben frakcióvezető volt a Magyar Koalíció Pártjának színeiben. 2010 óta a párt Országos Tanácsának elnöke. A pártfunkciók mellett ő a Csemadok – Szlovákiai Magyar Társadalmi és Közművelődési Szövetség vezetője is. Ez fogja össze a szlovákiai magyar kulturális szervezeteket. A tizenhárom induló közül ő gyűjtötte össze a második legtöbb aláírást a jelöltséghez. A Focus felmérése szerint ugyanakkor Robert Fico kormányfő és Andrej Kiska független jelölt juthat legnagyobb eséllyel az elnökválasztás második fordulójába.

 A felsorolt pozitívumok viszont a felvidéki Jobbik-szimpatizánsoknak nem pozitívumnak számítanak...

Én nem beszélnék Jobbik-támogatókról, mert ilyen felmérés nincs. Mi gyűjtőpárt vagyunk, vannak baloldalhoz közel álló és kemény, és még keményebb jobboldali szavazóink is, akiket lehet úgy nevezni, ahogy említette, de nem ez a lényeg. A lényeg az, hogy nekünk nem lehet senkit kirekeszteni. Persze bizonyos kérdésekben meg kell húzni a határt, hogy meddig lehet elmenni. A tény, hogy van magyar államfőjelölt, az összefogást erősíti, amire itt óriási igény van. Március 15-e a nemzeti ünnepünk...

...és az Ön születésnapja is.

Plusz a születésnapom, 56 éves leszek, amiről eszembe jut az 56-os forradalom, 48-as forradalom. Sok a szimbólum és lehetőség. Szeretném, ha az emberek nem hagynák magukat félrevezetni a különböző kimutatásokkal, hogy nincs esély győzni. Nekem nem a 13 másik jelölt az ellenfelem, hanem a közöny. Itt kellene kicsit mozgósítani, és látni, hogy nem egy jelölt személyes ambícióiról van szó, hanem egy közösség jövőjéről. Ha sikeresek leszünk az első fordulóban, vagy ha véletlenül nem kerülnék be a másodikba, akkor sem veszik el a rám adott szavazat, mert azt a demokratát fogom támogatni, aki Ficóval szembe megy.

Ön az első magyar köztársaságielnök-jelölt, de annak ellenére, hogy szinte a rendszerváltás óta jelen van a politikában, eddig nem vállalt nagyobb szerepet.

Nem akartam. Nem akartam pártelnök sem lenni, pedig volt rám jelölés többször is, államtitkári posztra is felmerült több helyen a nevem. Nagyon örültem annak, hogy a párt parlamenti frakcióját vezethetem Pozsonyban, meggyőződésem szerint itt dőlnek el a legfontosabb kérdések.

A Magyar Közösség Pártja decemberben állt elő azzal, hogy önálló köztársaságielnök-jelöltet indít. Akkor már javában folyt a kampány. Amikor megszületett a döntés, mindenki készpénznek vette, hogy a párt elnöke, Berényi József lesz a jelölt. Volt erről szó a párton belül?

Én nem tudok róla, hogy Berényi köztársasági elnök szeretne lenni. Ahhoz, hogy a pártunk, amely most – ideiglenesen – parlamenten kívüli párt, jelöljön valakit, kellett az is, hogy Robert Fico a megyei választások előtt Nagyszombaton azt mondja: „nem lehet magyar a megyeelnök”. Ha Berényi az őszi megyei választásokon nem kapta volna meg azt az erős támogatottságot, amelyet megkapott, akkor komikus lett volna, ha önálló államfőjelölttel indul a párt.

A felvidékiek közül sokan kritikusan nézik, hogy nincs egy egységes jobboldali jelölt, mint öt éve Iveta Radičová, akit akkor a magyar pártok is támogattak.

A mostani elnökválasztás azért is más, mint öt éve, mert akkor a jobboldalnak ott volt Iveta Radičová, aki mögé felsorakoztunk. Most a jobboldalnak sok jelöltje van, de az egyik gyengébb, mint a másik. Így az a vád sem érhet, hogy jelöltségemmel felmorzsolódnak a jobboldali szavazatok. Itt egyértelmű, hogy lesz második forduló. A párton belül csak az én nevem merült föl. Amikor engem megszólítottak, hogy vállalom-e a jelöltséget, nagyon meglepődtem, időt kértem és gondolkodtam.

Olyan elnökre van szükségünk, aki nem hallgat, amikor Malina Hedviget kiűzik az országból, vagy akkor, amikor Dunaszerdahelyen a DAC-szurkolókat verik csak azért, mert magyarok. A DAC-szurkolók megveretése tulajdonképpen az itteni magyarok megveretése volt. A mostani elnök alszik, és ez is eredményezte azt, hogy Besztercebányán Marián Kotleba megyeelnök lett. Mondhatjuk, hogy elég nagy a baj az országban.

A közelmúltban nagy visszhangot kapott az a fotó, amelyen a magyar nagykövet és Kotleba kezet nyújtva pózol, majd közös sajtóhírt adtak ki a „az egyre növekedő cigánybűnözésről, melyet alapvető problémaként látnak mindketten.” Ön viszont azt nyilatkozta, hogy még kezet sem rázna vele...

Igen, én nem hívnám meg. De a magyar nagykövet felkereste az összes megyei elnököt, köztük Kotlebát is. Én biztos, hogy nem pózoltam volna vele a fotósok előtt. Én nem fogok parolázni, mi más értékeket vallunk. De megértem a nagykövet úr lépését, mert egyértelmű, hogy neki a határmenti együttműködés jegyében fel kell venni az összes megyei elnökkel a kapcsolatot, ezért nem bírálom őt. Marián Kotlebát soha nem hívnám sehová, és nem tárgyalnék vele, ahogy az olyan személyekkel sem, akik valamilyen extrémista kijelentést tettek a múltban.

Ha a választásokon magas lesz a felvidéki magyarok részvételi aránya, és ezáltal jó eredményt ér el, akkor akár újrapozicionálhatja magát párton belül is. Milyen tervei vannak?

Meggyőződésem, ez a választás más lesz, mint a többi, és én nagyon örülök, hogy részese lehetek. Pont ezért jelöltek, mert nem vagyok megosztó. Nemcsak az MKP jelöltje vagyok, hanem polgári jelölt is. Tudatosítom, hogy nem leszek köztársasági elnök, nem vagyok a biztos befutók között, de a „futottak még” kategóriába sem tartozom. Nekem nincsenek pártelnöki ambícióim. Az összefogást tartom a legfontosabbnak.

2009-ben az egységes magyar képviselet felaprózódott, aztán az MKP kétszer nem került be a parlamentbe. Másodszor csak azért nem sikerült, mert nagyon rövid volt az idő. Ha a kormánybukás egy évvel később jött volna, már biztos bejutó lett volna az MKP. De így nem sikerült elérni, hogy a megújuló és új szempontok szerint politizáló MKP megkapja a bizalmat. Most úgy érzem, hogy az emberek párthovatartozás nélkül is pozitívan veszik, hogy van magyar jelölt. Biztos vagyok benne, hogy el fognak menni szavazni, és nem csak azért fognak rám szavazni, mert én vagyok az egyetlen magyar jelölt. Ez a megmérettetés nem rólam szól, hanem rólunk, az egész közösségről. Lehet ez egyfajta magyar népszámlálás.

A „felvidéki” és „szlovákiai magyar” frázist is használja. Magyarországon még a kemény liberális körökben is a „felvidéki” szót használják, viszont a szlovákiai magyarok nagy része elutasítja ezt a megnevezést.

Azért használom mind a kettőt, mert tudom, hogy itt sokan így is, úgy is használják. Nem akarok megosztó lenni, most államfőjelöltként különösen fontos, hogy a választók megtalálják a mondandómban a maguknak elfogadhatót. „Felvidék” megítélése azért is más az itteni körökben, mert a velünk élő szlovákoknak ez azt jelenti, hogy mi el akarjuk szakítani ezt a részt, és továbbra is Magyarországhoz akarunk tartozni. Ugyanaz, mint az autonómia kifejezés. Nekünk teljesen mást jelent, mint a szlovákoknak. Mindkét formában használom, de a Felvidék jobban tetszik, a szívemhez ez van közelebb.

A kampánya alatt Orbán Viktor egyik sokat ismételt szlogenjét használta, a „Merjünk nagyok lenni” gyakran szerepelt a beszédeiben...

Nem tudok róla, hol szerepelt. Higgye el, hogy nem láttam én ezt sehol. Ez a szlogen a dátumra utal és arra, hogy merjünk végre nagyok, felnőttek lenni, mint az erdélyi és vajdasági magyarok, ahol teljesen megszokott dolog, hogy indul magyar jelölt, és ebből a közösség profitál. A legnagyobb magyar, Széchenyi István mondását alkalmaztam, és semmilyen információm nem volt arról, hogy valaki valahol már használta. A második óriásplakátunkon a „Mindnyájunknak el kell menni” mondatot idéztük a Kossuth-nótából. Ez a buzdítás, ez a mozgósítás. Ha valóban mindnyájan elmegyünk szavazni, akkor az eredmény megszületik, és nagyok lehetünk. Ha hallgatunk azokra, akik azt mondják, hogy nem érdemes, és felelőtlenség elindulni, akkor semmi sem változik.

A Híd párt is felelőtlenségnek nevezte a magyar jelölt indítását.

Ami felbőszített, az az volt, hogy többen így nyilatkoztak az önálló magyar államfő indításáról. Azt állították, hogy csak Pavol Hrušovskýnak (a Kereszténydemokraták (KDH) jelöltje, őt támogatta a Híd is, de nem kampányolt különösebben mellette. Az utóbbi időszakban, pont a fináléban egyre gyengül, szó volt róla, hogy vissza kellene lépnie, de ő hajthatatlan) van esélye bejutni, és csak ő győzheti le Ficót. Tessék megnézni, hol áll most Hrušovský.

A Híd úgy támogatta őt, hogy velünk nem is egyeztetett, annak ellenére, hogy a Szlovákiai Magyarok Kerekasztala nyilatkozatának részesei, vagyis többek közt azt is elfogadták, hogy fontos kérdésekben megkeressük egymást. Nem akarom velük szemben pozicionálni magamat, ezt tényként mondom. Utána született meg az a döntés, hogy önálló jelöltet indítunk. Én a közösségünkért indulok, nem pedig valaki ellen. Jelöltségem legfőbb célja, hogy erősítsük közösségünk tekintélyét, hogy nagyobb esélyünk legyen a felvidéki magyarsággal összefüggő kérdések megoldására. És számítok minden magyar szavazatra, valamint a többi kisebbség és a demokrata szlovákok támogatására.