Titkos metróalagutak a világban

Lehet sápítozni azon, hogy mennyibe került nekünk a négyes metró, és milyen elképesztően sokáig épült, de nem hunyhatunk szemet a tény felett, hogy ezt a vonalat legalább mi, hétköznapi emberek is használhatjuk. Sok város ugyanis szintén erőforrásokat nem kímélve húzott fel olyan metróvonalakat, amelyek kizárólag arra szolgálnak, hogy egy atomháború esetén az ország vezetői biztonságban vonulhassanak el egy bunkerbe, vagy hogy a kongresszusi képviselőknek ne kelljen sétálniuk az irodaházuk és a szenátus ülésterme között. Íme a világ legelképesztőbb titkos metróvonalai!

Moszkva

A leghírhedtebb titkos metróvonal minden bizonnyal a moszkvai Metro 2, avagy titkosszolgálati kódnevén a D6-os vonal. A Kremlt, a titkosszolgálat bázisát, egy repülőteret, több föld alatti bunkert és egy Moszkva melletti dácsát összekötő alagutakról rengeteg pletyka terjeng, és mivel hivatalosan még sosem ismerték el a vonal létezését, ezért csak tippelni lehet, hogy mi igaz és mi nem. Egy magukat „diggereknek”, azaz ásóknak nevező városvédő csapat évek óta próbálja feltárni a titkos alagútrendszert, de ez egyelőre csak részben sikerült nekik.

A Metro 2 a világ leghosszabb és legszebb metrójaként elhíresült moszkvai metróval párhuzamosan fut a föld alatt, és az összhosszúsága majdnem meg is egyezik a polgári metróéval. Egyes információk szerint a Metro 2 négy vonala 50–200 méter mélyen fut földben, ami nem semmi, tekintve, hogy a világ egyik legmélyebben fekvő metróállomása, a szintén moszkvai Park Pobedi 84 méter mélyen van.

A D6 Sztálin nagy projektje volt, mivel a szovjet vezető eléggé félt attól a hidegháború éveiben, hogy ki fog törni az atomháború, vagy valaki megpróbálja megölni őt. Az építkezés Sztálin halála után is folytatódott, és valószínűleg az amerikaiak előtt sem maradt teljesen rejtve. Egy 1991-es amerikai védelmi minisztériumi jelentésben például egészen részletes információk vannak a titkos alagutakról:

A szovjetek több föld alatti létesítmény építettek Moszkvában és a város mellett. Ezeket a létesítményeket mélyen futó metróvonalak kötik össze, így gyorsan és biztonságosan ki lehet menekíteni az ország vezetőit egy háború esetén. A hadsereg és az állam vezetői egyenesen az irodáikból juthatnak le titkos ajtókon keresztül az alagutakba, onnan pedig a 10 ezer ember befogadására alkalmas, a moszkvai egyetem alá épített bunkervárosba

 A titkos alagutakról egyébként egy Gorbacsov, Jelcin és Putyin alatt is dolgozó tanácsadó is beszélt már, illetve mintegy mellékesen egy beszélgetésben megemlítette Jelcin egy volt minisztere is.

Washington

Miközben Moszkvában javában épült egy komplett föld alatti város, Washingtonban a szenátorok kényelmi igényeit igyekeztek minél jobban kiszolgálni egy, a Fehér Házat, a Capitoliumot és a szenátori irodaházakat összekötő titkos föld alatti vasúttal. „A szenátormetróként” elhíresült vonalat 1909-ben kezdték el építeni, és a hatvanas években további két állomással bővült. A kis, nyitott tetejű kocsik 45 másodperc alatt tették meg a teljes távot a világ legrövidebb és legexluzívabb metróján. A kocsikban egyszerre 18 szenátor utazhatott.

Később a vonalat tovább bővítették, és most már az alsóházi képviselők irodájánál is megáll. A kocsikat is lecserélték, a régi faülések helyett kárpitozott üléseket kaptak, és tettek rájuk szélvédőt is.  A kis metróvonalon 2007-ben és 2009-ben is történt baleset, egyszer nem működött fék, egyszer pedig valamiért több képviselővel együtt beragadt a kocsi az alagútba. Az egyik szenátor akkor a Twitteren megfogadta, hogy inkább sétálni fog.

Berlin

Úgy tűnik, ahhoz, hogy egy városban igazán menő titkos bunker- és metróhálózat legyen, az kell, hogy valamikor a történelem során egy paranoid tömeggyilkos irányítsa az országot. 

A Berlin alatti alagútrendszer megépítését a náci vezetés találta ki a harmincas években, de a nagyra törő tervekkel nem jutottak messzire, mivel kitört a második világháború, és hirtelen sokkal fontosabb lett bunkereket építeni a föld alá. A nácik nemcsak egy vasútvonalat vittek volna le a föld alá, hanem két autóutat is át akartak vezetni a város alatt.

Az építkezés 1938-ban kezdődött, és a háború előtt a metrónak csak egy 200 méter hosszú, 6,8 méter széles részét sikerült megépíteni, 16 méterrel a földfelszín alatt.

Berlin kettéosztása után nem a félkész náci vonal volt az egyetlen használaton kívüli. A várossal együtt ugyanis a tömegközlekedési rendszert is kettévágták. Sok metró csak a falig járt, és onnan visszafordult, de volt három olyan járat is, amely Nyugatról átment Kelet-Berlinbe is, ahol azonban nem állt meg, csak lelassított az állomásokon. Ezek az állomások "szellemmegállókként" vonultak be köztudatba.

A szellemmegállókat elég durván őrizték: a peronokat szögesdróttal vették körbe, nehogy a vonat elé vesse magát egy szökni készülő ember, és még egy elektromos kerítést is felhúztak elrettentésnek. Ha valaki áttört volna egy védelmi vonalon, rögtön megszólalt a sziréna. A bejáratokról egyébként levettek minden jelzést, a lépcsőket befalazták, és minden lejáratot eltorlaszoltak, az ablakok mögül pedig rendőrök figyelték az egész környéket.

London

Londonban nem a háborús paranoia, hanem a praktikum miatt építettek ki a bonyolult metrórendszerrel párhuzamosan egy másik, sokak által nem ismert alagutat.

A postavasút egy nagyon keskeny alagútban futott, vezető nélküli kicsi kocsikkal, és a levélválogató postákat kötötte össze egymással. 1927-től 2003-ig működött. A vasút ötlete 1911-ben merült fel először, mivel a felszíni forgalom jelentős késéseket okozott a levelek és csomagok kézbesítésében. Az építkezés pár évvel később kezdődött, de az I. világháború miatt félbeszakadt.

A fővonal 21 méterrel van a föld alatt, átmérője 2,7 méter, és összesen 10,5 kilométer hosszú. Először 1927-ben, a karácsonyi küldemények szállítására használták. A postavasutat 2003-ig használták, és azért zárták be, mert sokkal drágább volt az üzemeltetése, mintha a felszínen szállították volna a leveleket. London önkormányzata azt tervezi, hogy a vonalat néhány év múlva megnyitja a turisták számára.

New York

New Yorkban elég sok használaton kívüli és sosem használt metróalagút van, ezek közül az egyik legérdekesebb a brooklyini Atlantic Avenue alatt húzódó alagút, amelyben állítólag Abraham Lincoln gyilkosa, John Wilkes Booth elrejtette a naplója egyes lapjait.

Az alagutat egy újságíró, Bob Diamond fedezte fel még a nyolcvanas években, amikor Wilkes Booth naplóját kereste, amit egyébként azóta sem talált meg.  A legrégebbi metróalagútnak tartott járatról sok legenda kering, Diamond például biztos benne, hogy valahol az alagútban egy oldalára dőlt gőzös fekszik.

De a kidőlt gőzös még csak nem is a legrejtélyesebb dolog az alagútban, ahol 1916-ban egyes beszámolók szerint bombagyáros német katonákat keresett a titkosszolgálat. Diamond szerint Lincoln gyilkosának a járatban elrejtett naplóbejegyzéseiből az is kiderülhet, ki bérelte fel az elnök megölésére.