Putyin ravasz trükkel állt elő

A megegyezés ígéretének tűnt, de semmire sem vezetett Vlagyimir Putyin szerdai javaslata arról, hogy a Moszkva-barát kelet-ukrajnai szeparatisták halasszák el az általuk vasárnapra meghirdetett népszavazást Ukrajna föderalizálásáról, a későbbiekben lehetővé téve a terület teljes elszakadását.

Putyin kettő az egyben

A javaslatot ugyanis csütörtökön elutasította a luganszki és a donyecki önjelölt vezetés. A Donyecki Népköztársaság képviselői szerint semmi okuk a népszavazás elhalasztására és a Kijevvel való tárgyalásra, noha az orosz elnök épp azzal dobta be az ötletet, hogy az lehetőséget nyújt a két fél közötti párbeszédre.

Könnyen lehet azonban, hogy Putyin a beavatkozás lehetőségét lebegtető rossz rendőr után a javaslattal a jó rendőrt is eljátszotta. A felvetést azután jelentette be, hogy Moszkvában tárgyalt az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) vezetőjével – és egyben Svájc államfőjével – Didier Burkhalterrel, ami így a nyilatkozatnak olyan jelleget kölcsönzött, mintha nem hivatalosan nemzetközi megállapodásra jutott volna Moszkva és a kijevi vezetés mellett kiálló Nyugat.

Az orosz piacok pozitívan reagáltak a szerdai hírre, csütörtök reggelre 1,5 százalékos emelkedést is elért az RTSZ indexe, ám a kelet-ukrajnai elutasítással csütörtök délután már 0,3 százalékos esést mutatott az egy nappal korábbihoz képest.

Három matrjoska egy csapásra

A kelet-ukrajnai önjelölt hatalom már szerdán reagált a felvetésre, azzal, hogy kész megvitatni, de lépéseit nem egyezteti Moszkvával. Csütörtökön az elutasításkor is ez volt a fő motívum, ezt hangoztatta Szlovjanszk polgármestereként Vjacseszlav Ponomarjov is.

A Kreml ugyan nem kommentálta a donyeckiek elutasítását, de Putyin számára ez így is három ponton teremtett kedvező helyzetet. Ezzel ugyanis jelezhette, hogy:

• Moszkva kész a kompromisszumra;
• a Kremltől függetlenek a kelet-ukrán felkelők, így alaptalanok Kijev vádjai;
• és mivel a javaslatot Kijev is elutasította, az orosz vezetés most már az ukrán kormányra mutogathat, hogy nincs meg benne a rendezés őszinte szándéka.

Kijevnek azonban megvannak a maga érvei az elutasításra: az ukrán kormányfő szerint Moszkva részéről álságos felvetni egy olyan népszavazás elnapolását, amelyet egy illegitim helyi vezetés tűzött ki, Ukrajna törvényeinek semmibevételével. (Az ukrán jog eleve nem is ismeri el a regionális népszavazás intézményét, csak az országosat.)

Ha Donyeck és Luganszk megye népszavazástól való elállásának orosz javaslatát üdvözölve Kijev tárgyalást ajánlott volna a szeparatistáknak, akkor azzal közvetve elismerte volna őket és azt is, hogy a későbbiekben joguk van a népszavazás megtartására. Ráadásul a kijevi vezetés presztízsét is rombolta volna, hogy egy olyan javaslatot fogad el, amelynek kidolgozását nélküle végezték el, Moszkvában, az EBESZ-szel karöltve.

Az EBESZ egyébként csütörtökön rendezési útitervet juttatott el Moszkvába. Az orosz elnök szóvivője, Dmitrij Peszkov szerint a dokumentum tanulmányozására van szükség álláspontja kialakításához. Hasonlóan nyilatkozott a kijevi kormány is, konkrétumok nélkül megjegyezve, hogy a tervezetben visszaköszön több, az ukrán vezetés által is szorgalmazott lépés.

Marad a keménykedés

Így aztán Kijev egyelőre nem mondhatott mást, mint hogy folytatja a terrorelhárító akcióit Donyeck megyében, és, hogy Moszkva ne szemfényvesztő javaslatokkal álljon elő, hanem hagyjon fel a szeparatisták fegyveres támogatásával.

„69-szerre ünneplik az ukránok a felszabadulást Európa barna pestise alól. 69 év óta először azonban ezt háború közepette teszik.

Igaz, nem bejelentett, de igazi háború közepette, amelyet Oroszország vív Ukrajna ellen”

– mondta Arszenyij Jacenyuk.

Mivel azonban Brüsszel és Washington nem állt rögtön Putyin javaslata mellé és hivatalosan nem szólította fel Kijevet a terrorelhárító akció leállítására a tárgyalások megkezdése érdekében, egyelőre úgy tűnik, az orosz vezetés még nem szorította sarokba Kijevet. Hogy ez mégis megtörténhet, azt jelzi az amerikai külügyminiszter-helyettes csütörtöki nyilatkozata. A Kazahsztánban tárgyalt William Burns arra kérdésre, hogy milyen perspektívát kínál Putyin szerdai javaslata azt válaszolta: „Meglátjuk” – idézte a Reuters.

Gáz, háború

Miközben Kijev a Krím elvesztése után a keleti területek önállósodását igyekszik megakadályozni a terrorelhárítás nevében folytatott, Szlovjanszkban, Kramatorszkban és Mariupolban zajló katonai akciójával, addig egy másik fronton is küzdenie kell Moszkvával a gazdasági összeomlást egyelőre kölcsönökkel elkerülő országnak.

A Gazprom ugyanis már 11 milliárd dolláros tartozást ró fel Ukrajnának, amely a földgázimportból halmozódott fel. Ebből lejárt tartozás 3,5 milliárd. Kijev ugyan csökkentette az orosz importot – 2006-ban még 50, tavaly már csak 18 milliárd köbmétert vásárolt –, ám a Gazprom által megszabott áremelkedés miatt a költség jóval kisebb mértékben csökkent. Moszkva idén áprilistól már 485 dollárt kérne a gáz ezer köbméteréért a korábbi 280 helyett. (Bár Moszkva tagadja, hogy politikai alapon emelte volna meg az árat, tény, hogy ez drágább, mint amennyiért a távolabb fekvő Németország vagy Magyarország kap földgázt. Igaz, Moszkvát akkor is a gázfegyver bevetésével vádolták meg, amikor, még Viktor Janukovics elnöksége alatt a korábbinál is olcsóbb gázárat kínált fel Ukrajnának arra az esetre, ha csatlakozik a Moszkva vezette Vámszövetséghez.)

Kijev kész volna tartozását „akár tíz napon belül rendezni” – amennyiben Moszkva visszatér a korábbi, 280 dolláros árhoz.

Az ukrán fél azt is követeli, hogy térjenek vissza az utólagos fizetéshez, amiről a Gazprom a 2009-es szerződésre hivatkozva átállt az előfizetésre. A Naftogaz Ukraininak így május 16-ig kellene kifizetnie a júniusi földgáz árát, de a cég csütörtökön jelezte, hogy ennek nem tud eleget tenni a 485 dolláros áron.

Kijev mindenkinek a foglya

„Arra persze nincsen lehetőség, hogy a két ügyet a kijevi vezetés nyíltan összekösse. Ha engedne keleten, cserébe az olcsóbb gázért, azzal még ingatagabbá tenné helyzetét” – jelentette ki Vlagyimir Lanovoj. Janukovics elődjének, Viktor Juscsenkónak korábbi gazdasági tanácsadója szerint egy ilyen lépés azonnal egy újabb Majdanhoz vezetne, immár az új vezetés ellen. „A tér most is terepe néhány száz tüntetőnek, nagyon könnyű lenne újra utcára vinni a vezetésben csalódott embereket” – vélte Lanovoj, aki szerint ez nem elsősorban a Jobb Szektor szélsőségeseit, hanem az ukrán társadalom széles köreit jelenti, diákoktól nyugdíjasokon át a vállalkozókig.

A kijevi, mérsékelteket és szélsőséges nacionalistákat is magába foglaló hatalomnak nem csak a külső – orosz –, belső – kelet-ukrajnai – ellenállással kell megküzdenie, hanem azzal is, hogy el ne veszítse egyre bizonytalanabb fővárosi és nyugat-ukrajnai támogatottságát.

„Sajnos nem szakértők kerültek a kormányba, hanem a Majdan hősei, olyanok akik észrevétették magukat a tüntetéseken” – mondta Lanavoj, utalva a belügyminiszteri poszttól szakmailag távol álló mérnökre, Arszen Avakovra, vagy a Majdan egyik parancsnokára, Sztepan Kubivra. Az 52 éves politikus február vége óta az Ukrán Nemzeti Bank elnöke. Igaz, a lvovi férfi matematikus és közgazdász végzettsége nem áll annyira távol posztjától, bár pénzügyi intézményben nincs gyakorlata. „Aggasztóan megindult a pénznyomtatás, pedig el kell kerülni, hogy beszakadjon a hrivnya árfolyama" – hívta fel a figyelmet a gazdasági szakember.

Az IMF kölcsönével pillantanyi lélegzetvételhez jutott az ukrán költségvetés is, ám a gazdaság borotvaélen táncol. Az infláció decemberhez képest hét százalékos, év végéig a kormány 14 százalékot vár, az azonban ezzel a tempóval sokkal több is lehet. A GDP csökkenését a kormány korábban 3, most már 5 százalékosra prognosztizálja. A 400 milliárd hrivnyás – 34 milliárd dolláros – költségvetés hiánya az első negyedévben 7 milliárd hrivnya. Pozitívumban van viszont a külkereskedelmi mutató, bár mivel ez az export – elsősorban az orosz földgáz felhasználásának – csökkenéséből adódik, valójában csak rövidtávon jelent könnyebbséget, hiszen lényegében a gazdaság gyengeségéről is árulkodik.

Az ukrán csőd senkinek sem jó

Valójában azonban Moszkvának is van félnivalója, ha túlfeszíti a húrt Kijevvel a gázügyben. Ha nem sikerül megállapodni a földgáz áráról, akkor idővel elveszítheti az alternatív forrásokat kereső ukrán piacot, amely már most Németországból szerez be – igaz, orosz eredetű, de olcsóbb – földgázt, és ösztönzi az országot arra, hogy komolyan elgondolkodjon a palagáz kitermelésén. (Más kérdés, hogy a reményteli palagázmezők épp a legforróbb harcok helyszínén vannak, Kelet-Ukrajnában.)

Ráadásul a túl kemény fellépés kiválthatja az eddig tétova nemzetközi szankciók valódi bevetését, ami már az orosz gazdaságot is komolyan sújtaná, bár ennek negatív következményeit, a vele szoros kapcsolatban álló európai cégek sem kerülnék el, így kérdés, mennyire messzire lenne hajlandó elmenni az EU.

Egyelőre csak Putyinhoz közeli üzletemberek, politikusok ellen lépett életbe személyre szabott szankció és néhány cég valamint a Bank Rosszija ellen, ám ez alapvetően nem befolyásolja a gazdasági kapcsolatokat. Moszkva mindenesetre válaszul maga is létrehozta a maga feketelistáját, amit kanadai és amerikai politikusokkal csütörtökön tovább bővített. Az orosz külügyminisztérium azonban nem árulta el, hogy a vízummegtagadás kikre vonatkozik.

A Kremlnek több föld már nem kéne

Bár Kijev szerint Moszkva továbbra is készen áll, hogy nyíltan betörjön hadseregével az országba, az orosz fél jelezte, hogy visszavonta erőit az ukrán határ mellől. Putyin szerint ez könnyedén ellenőrizhető a műholdakon keresztül. Az orosz fél viszont neheztel amiatt, hogy az utóbbi napokban Ukrajna 15 ezer fős katonai kontingenst rendelt az orosz-ukrán határhoz. Kijev szerint erre azért van szükség, mert Luganszk megyénél aggasztóan szabad az átjárás az orosz oldalról, amit az ukrán határőrség önmagában nem tud feltartóztatni.

Moszkvai elemzők szerint azonban a Kremlnek nincs is szándékában a Kreml után újabb ukrán területeket bekebelezni. A 2,3 milliós félsziget így is nagy költségvetési tehertételt jelent, a háromszor akkora, csaknem tízmilliós Kelet-Ukrajna még sokkal nagyobb összegeket emésztene fel. Sokkal valószínűbbnek tűnik ezért az, hogy Moszkva továbbra is a föderalizációt támogatja, hogy a nagyobb önállóságot kapott Donyeck, Harkov és Luganszk megye nehéziparát, széniparát, növekvő gázkincseit kiaknázhassa, anélkül, hogy szociális kötelezettséget kellene vállalnia lakóiért.

Ráadásul, ha valóban a keleti területek rendezéséért lép fel, az EBESZ útitervének megfelelően, akkor talán esélye lesz rá, hogy valami módon elfogadtassa a világgal Krím annexióját, bár ez Kijev részéről egyelőre elképzelhetetlennek tűnik, és veszélyes precedenst teremthet a nemzetközi porondon is.