Amire az újságíró-iskola nem készít fel

Amikor a szüleim beadtak az újságíró-neveldébe, tudtam, hogy életemet innentől a mondatszerkesztés, információgyűjtés, helyesírás és a mélyen átélt szakmai etika fogja meghatározni. Senki nem szólt ugyanakkor arról, hogy a hivatás gyakorlása során eljön a pillanat, amikor a számítógép, a diktafon és a fejfájás-csillapító mellett új munkaeszközzel kell megismerkednem: a golyóálló mellénnyel.

A szakma ezen szintjére ukrán segítőm emelt, amikor donyecki riportkörutamra készülve megírta, hogy szerezzek be egy 2-es és egy 4-es fokozatú mellényt. Egészen eddig nem tudtam, hogy ebben a műfajban fokozatok vannak. És csak amikor a nyugalmazott kommandóstól átvettem a darabokat, derült ki a számok jelentése.

A lényeg: a 2-es mellény 3 kiló, a 4-es viszont nagyjából 12. Az egyik pisztoly-, a másik puskagolyó ellen véd.

A kérdés nem csak az, hogy miként lehet a háton heverészésnél bonyolultabb tevékenységet végezni ebben a viseletben. Rejtély, hogy miként dönti el az ember, aznap melyiket veszi fel. Meg kell hallgatni a híreket, mint a időjárás-jelentést, és ha aznapra sűrű Kalasnyikov-tüzet prognosztizálnak, akkor jól fel kell öltözni?

És ha változik az időjárás, miközben az emberen történetesen a könnyebb mellény van? Szólni kell, hogy elnézést, tessék inkább a pisztollyal lövöldözni, a 12 kilós cuccot éppen otthon hagytam?

Mindezekre a kérdésekre is igyekszünk választ adni, ugyanis elindultunk a forró Kelet-Ukrajnába.