Ilona
17 °C
31 °C
Index - In English In English Eng

Így foglalta el Putyin az orosz médiát

000 DV1706970
2014.05.14. 11:10

Áprilisban nézői kérdésekre válaszolt egyenes adásban Vlagyimir Putyin, egy hónappal a Krím elfoglalása után. Mindenkit a jelzés nélküli katonák érdekelnek, miközben az orosz elnök oroszországi médiában tett sikeres offenzívájáról kevés szó esik. Pedig Putyin három nagy területen indított támadást az orosz médiában a még a Kremltől független intézmények ellen. Mindezt bő három hónap alatt.

Putyin-dekrétumok: a Ria Novosztyi vége

2013 decemberében Vlagyimir Putyin azonnali hatállyal, rendeletben szüntette meg az állami RIA Novosztyi hírügynökséget. (A cég felszámolás alatt áll, de egyelőre ezen a néven működik.) A három vezető orosz hírügynökség legfiatalabb tagját 1991-ben alapították – bár jogelődjei 1941-ig nyúlnak vissza –, alá tartozott az Oroszország Hangja rádióállomás, a RIA TV, valamint az ország külső imidzsének javítására szakosodott Russia Today is. Az elnök, szintén egy rendelettel, megalapította az Oroszország Ma (Rosszija Szegodnya) hírügynökséget. A hivatalos indoklás szerint a korábbi gárda lecserélésére a hatékonyság növelése és a minőségi műsorszolgáltatás növelése érdekében volt szükség. A nem hivatalos magyarázat másképp indokolt: a cserére az orosz média feletti Kreml-befolyás megerősítése miatt került sor.

Russia Today: válasz a CNN-re

A RIA Novosztyi hírügynökség még 2005-ben alapította meg az angol nyelvű Russia Today csatornát, amelynek legfőbb célja az Oroszországról szóló előítéletek leküzdése volt. Szvetlana Mironyuk, az orosz állami költségvetésből működő hírügynökség akkori vezetője szerint Oroszországról mindenkinek három szó jutott eszébe: a kommunizmus, a hó és a szegénység. Szeretném, ha a Nyugat komplexebb látásmódot kapna országunkról, mondta. Öt évvel megalapítása után az angolul, arabul és spanyolul sugárzó csatorna több mint 630 millió nézővel rendelkezett, a BBC World News után a második legnézettebb hírcsatornává vált. A csatorna rövid időn belül pozitív hírnevet szerzett a Kremllel szemben is kritikus tudósításaival szerte a világon. Ezen a külföldieknek szánt csatornán olyan ellenzékiek is megjelenhettek, akik a belföldieket célzó, orosz állami csatornákon egyébként nem kerülhetnének képernyőre. Ilyen például Andrej Illarionov, Putyin egykori gazdasági tanácsadója, mára határozott ellenfele, vagy Garri Kaszparov egykori világbajnok sakkozó.

A váltás meglehetősen botrányosra sikerült

A régi-új hírügynökség élére Putyin, rendeleti úton, a Rosszija-1 állami csatornát is magába foglaló VGTRK médiaholding vezérigazgató-helyettesét, Dimitrij Kiszeljov televíziós újságírót nevezte ki.

Ő a putyini médiaháború egyik kulcsfigurája is – olyannyira, hogy ő az egyetlen gyakorló újságíró, akit a Krím miatt bevezetett, személyre szabott nemzetközi szankciók sújtottak. Műsorvezetőként bátran hangoztathatja homofób-, nyugat-, és ukránellenes nézeteit, miközben egy új médiabirodalmat építhet.

A 60 éves újságíró a közelmúltban például kijelentette, hogy helyes az a szerinte amerikai gyakorlat, hogy a melegek nem lehetnek donorok, mert szerveik alkalmatlanok arra, hogy bárki életét megmentsék, ezért amint lehet, elégetik holttestüket. Emellett tagadja, hogy homofób volna, és liberálisnak tartja magát.

Nyilván az sem véletlen, hogy az újonnan alapított hírügynökség nevét a már létező televíziós csatornáról kapta. A Russia Today csatornát Putyin nem szüntette meg, mert bár a RIA hozta létre, nem képezte annak részét. Sőt, mivel a RT alapítása óta a társaság élén álló, kinevezésekor mindössze 25 éves, Krasznodarból indult újságíró, az örmény származású Margarita Simonyan igazolta Kreml iránti hűségét, Kiszeljov őt nevezte ki az egész RT-portfólió főszerkesztőjévé is.

Putyin nekimegy az internetnek is!

Oroszország lakosságának ötven százaléka rendelkezik internetes hozzáféréssel. Az internet a független orosz média utolsó bástyája. Az orosz elnök a Krím elfoglalásával párhuzamosan megindította támadását a szabad média utolsó szigetei ellen is, gyakorlatilag bevezette a cenzúrát.

Rosz komnadzor – így hívják az Orosz Föderáció kommunikációs minisztériuma alá tartozó szervezetet, amely törvényesen bármilyen internetes oldalt betilthat. A 2012 novemberében elfogadott új törvény eredeti szándéka szerint az ifjúságot védené a virtuális világ nem kívánt jelenségeitől. A hivatalos indoklás szerint az intézkedés a gyermekpornó, a droghasználat népszerűsítése vagy az öngyilkosságra buzdító oldalak ellen született, ugyanakkor a törvény szövegének laza megfogalmazása rendkívül széles értelmezésre adott lehetőséget. Már akkor megjelentek olyan kommentárok, melyek szerint a törvény lehetővé teszi különböző a hatalomnak kényelmetlen médiumok, weboldalak, riporterek, bloggerek letiltását is. A Freedom House figyelmeztetett: az elfogadott törvény 2014. január 1-jétől lehetővé teszi, hogy az állami hivatal, bírósági határozat nélkül elrendelheti egy weblap 24 órán belüli blokkolását, anélkül hogy figyelmeztetné az oldal üzemeltetőjét. Pontosan ez történt a

„fekete csütörtökön”.

Ezen a néven vonult be az orosz ellenzéki sajtóba március 13., amikor a Roszkomnadzor négy ellenzéki internetes felületet is betiltott. Blokkolták a kasparov.ru oldalt, amelyet az ismert sakkmester, Garri Kaszparov üzemeltet, de a Roszkomnadzor feketelistájára került a jól ismert ellenzéki blogger, Alexej Navalnij blogja, illetve a grani.ru és a ej.ru is. Ez utóbbi két oldalt egy ideig Oroszország határain kívül sem lehetett elérni. Az oldalakon azóta ötletek jelentek meg, hogyan lehet az állami cenzúrát kikerülni. Eközben az intézmény eddig több száz weboldalt gyanúsított meg a szélsőségesség, az intolerancia, valamint a fiatalok erkölcsi fejlődésére káros értékek terjesztésével. Alexander Zahov, a Roszkomnadzor igazgatójának április 23-i tájékoztatóján elhangzott: 2014-ben eddig 85 weblapot blokkolnak és 109 weboldalt töröltek – szélsőséges tartalom miatt.

Putyin csapást mér a bloggerekre is

Szigorúan szabályozza Oroszország az internetes bloggereket, fogadta el az orosz parlament alsóháza április 22-én az online médiára vonatkozó legújabb törvényeket. Minden, napi háromezer fős látogatottságot meghaladó blog tulajdonosa számára mostantól kötelező lesz a regisztráció. A hatóságok eljárást indíthatnak olyan bloggerrel szemben, aki az állam szerint nem megbízható információkat terjeszt. A bloggerek nem hozhatják nyilvánosságra egy másik ember magánéletéről szól információkat, tiszteletben kell tartaniuk az állam politikai reklámokra vonatkozó törvényeit, és blogjaikat korhatáros figyelmeztetéssel kell ellátni a bejövő olvasók tájékoztatása céljából. A regisztrációt a Roszkomnadzor intézi, a bloggernek kötelező teljes nevét és blogjának internetes címét megadni.

Megvan az orosz Facebook is,

az orosz Zuckerberg kiebrudálása után letisztult a kép a Vkontakte (VK) körül. A több százmillió felhasználóval rendelkező, Oroszországban a Facebooknál is nagyobb közösségi oldal is a Kremllel szorosan összenőtt oligarchiákhoz tartozik, miután Aliser Uszmanov márciusban korábbi részesedését 52 százalékra emelte, hosszas vita után megvásárolva egy 12 százalékos csomagot Ilja Serbovicstól, a Megafon mobiltársaság vezérigazgatójától.

Az angol Arsenal csapatának tulajdonosaként is ismert, Kremlhez lojális Uszmanov révén – aki mellesleg korábban a Facebookban is részvényes volt – a Vkontakte ezzel gyakorlatilag a Kreml fennhatósága alá került.

Április elején úgy tűnt: hogy az alapító Pavel Durov tulajdonos maradhat az igazgatói székben, de végül nem csak onnan távozott, hanem maradék részesedésétől is megvált a cégben, amely már régóta Szövetségi Biztonsági Szolgálat (FSZB) célpontja volt. Durov többször megtagadta, hogy adatokat szolgáltasson ki a z FSZB-nek, három éve még nyelvet nyújtó kutyát posztolt az FSZB-nek, amikor ellenzéki csoportok blokkolását kérte tőle a szervezet. Idén ukrán ellenzékiek adatait követelte a posztszovjet térség egyik legnagyobb közösségi hálójától, amit Durov szintén megtagadott.

A még most is csak 29 éves Durov április 21-én elhagyta Oroszországot, jelenleg Közép-Európában tartózkodik.

Egy spam a frekvenciák között

Így kommentálta Dmitrij Kiszelov az Oroszország Ma hírügynökség igazgatója az április 7-én született döntést, hogy blokkolták a Moszkvában és környékén hallható Amerika hangja utolsó frekvenciáját is. Oroszország nem kíván a jövőben együttműködni egy olyan adóval, amelynek semmi köze a szólásszabadsághoz, mivel sem az Amerikai Hangja, sem a (prágai) Szabad Európa Rádió nem mond semmilyen eredetit. Az amerikai állomás vezetősége a döntést a szabad tájékoztatás elleni támadásnak minősítette. Az orosz ellenzék a döntést egy újabb lépésnek nevezte a teljes állami cenzúra és a totális központi propaganda kiépítésében.

Besegít a Gazprom is

Az orosz lakosság nyolcban százaléka a három országos lefedettségű televízió-csatornákból tájékozódik. A két legnézettebb legnézettebb közszolgálati Első Csatorna (Pervij Kanal) és a Rosszija 1 mellett a szintén országos lefedettségű kereskedelmi NTV csatorna a Gazprom-Media holding többségi tulajdonát képezi. A Gazprom az egyik legnagyobb vállalat Oroszországban és a világon, tevékenysége 2011-ben az orosz bruttó hazai termék nyolc százalékát tette ki. A vállalat gázkitermelése az összes orosz gázkitermelés 83 százalékát, a világ gázkitermelésének 17 százalékát adta. Az orosz állam pontosan 50,01 százalék részesedéssel rendelkezik a cégben.

Nem csoda, hogy a Gaprom vállalat Oroszország számára stratégiai fontosságú, és a profit maximalizálása mellett az orosz nemzeti (putyini) érdekeket is védi.

Igaz, a Gazprom valójában nem többségi tulajdonosa a Gazprom-Médiának. Azt 2005 óta a Gazprombank birtokolja, ám a neve ellenére ott sem a Gazpromé a döntő szó. A legnagyobb tulajdonos a Gazfond, amely megint csak nem a gázipari óriáshoz kötődik, hanem több áttéten keresztül a Bank Rosszijához, amelynek tulajdonosa Jurij Kovalcsuk, Putyin bizalmi körének tagja. Kovalcsuk fivérével együtt egyike annak, akit – a bankkal együtt – érintenek a Krím miatt életbe léptetett nemzetközi szankciók

Még 2000-ben történt, hogy az NTV több éles kritikát is megfogalmazott az újonnan megválasztott orosz elnökkel szemben, aki hamarosan adómegkerülés miatt vizsgálatot indított a kereskedelmi csatorna ellen. Az eset úgy zárult, hogy Vlagyimir Guszinszkij kénytelen volt a csatornát 2001-ben a Gazpromnak eladni, amely többségi részesedést szerzett a cégben. Nem meglepő módon kicserélődött a csatorna vezetése is. A távozó kollégák Berezovszkij tévéjéhez az ORT csatornához távoztak, amely egy évvel később szintén megszűnt, illetve átnevezése után ma Pervij Kanalként működik.

Igaz, túlzás lenne állítani, hogy Berezovszkij által vitatható módon privatizált csatorna független játékosa volt az orosz médiapiacnak: Kreml-ellenes hangok akkor voltak rajta hallhatók, amikor Berezovszkij összetűzésbe került Putyinnal.

Bár az NTV ma is hangsúlyozza függetlenségét, a 130 millió nézővel rendelkező csatorna vezetésében Putyin ismerősei és egykori osztálytársai foglalnak helyet. Az új évezred elején Putyin az összes országos lefedettségű csatorna felett átvette az ellenőrzést, de a „kisebb csatornák” esetében sincs szó ellenzéki hangvételről. A százmilliós nézettséget meghaladó, öt legnagyobb csatornához tartozó a TNT élén is az a Roman Petrenko áll, aki az Országos Rádió és Televízió Testület alelnöki posztját is betölti. A testület másik alelnöke: Margarita Simonyan, a Russia Today főszerkesztője.

Nézzen körbe a periódusos rendszerre emlékeztető Gazprom holding honlapján!

Miután 2013 őszén a Gazprom felvásárolta a ProfMedia holdingot is, amely kiterjedt szórakoztató tévécsatorna, rádióállomás-hálózattal rendelkezik, Putyin átalakította a Gazprom vezetését, amely így teljes mértékben lojálissá vált az orosz elnökhöz. 2013. október 1-jétől a Gazprom Holding általános igazgatójává azt a Mihail Leszint választották, aki korábban Putyin különleges tanácsadója és minisztere volt a médiaügyekben. Lesin első helyettese Vlagyimir Szemjaskin tanár és krízismenedzser lett, aki 2010 óta Putyin pártjának, az Egyesült Oroszországnak tagja.

A művelet sikeresen teljesítve

Az orosz elnök hadművelete csaknem tökéletesre sikerült hazai pályán. Ma Oroszországban nem létezik számottevő ellenzéki média. Vlagyimir Putyin gyakorlatilag korlátlan uralmat szerzett az orosz sajtó felett.

  • Putyin állami vállalatok (pl. Gazprom) és a minisztériumi hivatalok (Roszkomnadzor) segítségével évek óta a magántulajdonú média lehető legszorosabb ellenőrzésére törekedett Oroszországban. Még fontosabb, hogy közvetve, a lojális oligarchákon keresztül is biztosította, hogy a televíziókon ne hallatszanak kritikus hangok.
  • Putyin visszaélt jogkörével, gazdasági erőfölényével. Hatalmi pozícióból történő befolyásolással változtatta meg az orosz média környezetét, korlátozza a sajtószabadságot.
  • Putyin bármelyik magán-médiacsatornát felvásárolhatta úgy, hogy közben bírta a Kreml támogatását is, amely egy adóhatósági, banki, bírósági vizsgálattal segítette elő a helyes döntést.
  • A Putyin közvetlen támogatói által az orosz média vezetésében felhalmozódott kulcsfontosságú pozíciók az oroszországi média teljes kontrolljához vezető utat jelentik – amely ráadásul formálisan még legális is.
  • A Riporterek Határok Nélkül (RSF) sajtszabadságot és az újságírók tevékenységét vizsgáló jogvédő szervezet ranglistáján a 179 vizsgált országból Oroszország a 148. helyet foglalja el.