További Külföld cikkek
-
Ukrajna végre oda csaphat, ahol Oroszországnak fáj, de lehet, már késő
- Tarjányi Péter: Nem a titkosszolgálat, hanem a piszkosul nagy szerencse mentette meg Donald Trumpot
- Nyolchetes kislány halt meg egy autóban New Jerseyben
- Tíz éve lőtték le a maláj utasszállítót Ukrajna felett: a hozzátartozók gyászban, a gyilkosok szabadlábon
- Alec Baldwin ítélete miatt újratárgyalást akar a fegyvermester
- Az ukrán egységet támogató donyecki polgárokkal beszélgettünk.
- Szerintük a látszat csal: a többség nem akar elszakadni Ukrajnától.
- A középosztály az egységet támogatja, csak az ő mentalitásuktól távol áll az utcán hőbörgés
- Az orosz ügynökök az elégedetlen, szegény, marginalizálódott réteget látták el szakadár ideológiákkal és fegyverrel.
- Az elit pedig a korrupciós botrányai miatt szakadna el Kijevtől.
- Nem a barikádokon folyik az igaz harc, hanem a (félre)tájékoztatásban.
„A buszon két idős nő arról beszélgetett, hogy Turcsinov miért oszt kitüntetéseket a katonáknak, akik részt vettek a szakadárok elleni harcban. Egyre hangosabban méltatlankodtak, hogy ezek a katonák nem érdemelnek semmit, míg végül közbeszóltam, hogy miért ne lennének ők hősök, az életüket kockáztatták a hazájukért. A nők veszekedni kezdtek velem, de akkor váratlanul az egész busz az öregasszonyok ellen fordult, és kiderült, hogy egyáltalán nem vagyok egyedül a véleményemmel.”
![aIMG 0710](https://kep.cdn.indexvas.hu/1/0/611/6112/61129/6112906_4d46aa549dc510b3cc3583ab05a14c3e_wm.jpg)
Ukránbarát, tehát az országa felosztását ellenző interjúalanyunk szavai a világ legtöbb országban normálisak lennének, Donyeckben azonban a központi hatalom melletti kiállás több mint szokatlan.
Kelet-Ukrajnában napokon át nem találkoztam olyannal, aki ne zuhant volna azonnal Putyin karjaiba. A városközpont képét az orosz zászlókat lengető nagymamák és terepruhás fiúk határozták meg.
Egyik beszélgetőpartnerem, Jevgenyij Taruszov, akinek családja négy generáció óta lakik Donyeckben, azonban állítja: a hangos kisebbséget láttuk az utcákon.
A régió lakóinak többsége egyáltalán nem akar elszakadni Ukrajnától, csak éppen nem olyan típusú ember, aki az utcákon randalírozva hangoztatná a véleményét, mesélte a szociológusként dolgozó Taruszov.
Egy másik interjúalanyunk is hasonlóan látta a helyzetet:
„Az ukránbarát erők magját inkább a középpolgárok adják, míg a szakadár mozgalom a külvárosokból behozott marginális, nem ritkán bűnözői rétegre épít. Más a mentalitásuk.”
Egy harmadik ukránbarát beszélgetőpartnerem pedig így fogalmazott:
„Véleményem szerint 10-15 százalék csatlakozna Oroszországhoz, és ugyanennyien vannak, akik egyáltalán nem értenek egyet Kijev politikájával. A többi nagyjából 70 százalék a jelenlegi keretek közt élne tovább.”
Megfélemlítés
Interjúalanyaink nevét nem véletlenül nem tüntettük fel. A helyzetről sokat elárul, hogy négy ukránbarát donyeckiből hárman még egy külföldi újságírónak is csak nevük elhallgatásával nyilatkoztak.
„Tartok a megtorlástól, azért nem szívesen jelennék meg névvel. Az ukránpárti aktivisták arcképeit korábban kirakták a netre, néhányukat megverték, megfélemlítették, és ezért sokan elmenekültek a megyéből. Újságírók kocsijait gyújtották fel”
– magyarázta döntését a közgazdászként dolgozó donyecki férfi.
![aIMG 0786](https://kep.cdn.indexvas.hu/1/0/611/6112/61129/6112922_1343b5c6db47ed2024cda1c25f1e2d3d_wm.jpg)
Kiderült az is, hogy miért nem látni Ukrajna mellett protestáló embereket az utcán sem. Egy helyi emberi jogi aktivista szavai szerint:
„Januárig még voltak ukránpárti megmozdulások, de utána aki ukrán zászlóval, vagy ilyen jelképekkel mutatkozott, azt megverték, inzultálták az utcán.”
A városban kis üzletet vezető nő pedig azt mesélte, hogy amikor kijevi üzleti útjáról visszajött, levette táskájáról az ukrán nemzeti szalagot, tartva az atrocitásoktól.
A felhevült tömeg nyomását jelzi, hogy a második napon én magam is felköltöttem az oroszbarátok narancs-fekete szalagját, miután az utcán többen is kérdőre vontak, és érezhető volt a jelöletlen járókelő iránti gyanakvás.
Miért nem lövöldöznek az ukránpártiak?
Az ukrán egység elkötelezettjei nem voltak mindig láthatatlanok. Közgazdász interjúalanyunk három szakaszra osztotta a közelmúlt eseményeit.
„– A Majdanon zajló események alatt itt is voltak tüntetések. Háromszázan vonultak fel az ottaniak oldalán, és ugyanennyien az orosz érdekek miatt. De az egész nem kavart nagy indulatokat.
– Decembertől februárig erősödtek az oroszbarát hangok, amelyekre válaszul nagy ukránpárti demonstrációk kezdődtek. A boltokban nem lehetett ukrán zászlót kapni, mindet megvették.
– Áprilisban viszont megváltozott az oroszpártiak stratégiája. Elkezdődött az agresszív szakasz, épületeket foglaltak el, megfélemlítették a másik oldal képviselőit. Az egységes Ukrajnát támogatók már nem merték nyíltan hangoztatni a véleményüket, voltak, akiknek el is kellett költözniük a városból. A rendőrök sem nyújtottak védelmet, mert inkább kimaradtak az egészből, vagy átálltak az oroszbarát oldalra.”
A két csoport mentalitásának különbsége nem véletlen.
„A nemzeti orientáció kötődik a társadalmi rétegekhez is. Az egységes Ukrajna mellett a középosztály áll ki, aki tanult, esetleg kis- vagy középméretű saját vállalkozással rendelkezik. Az államtól függők, a nyugdíjasok, munkanélküliek, és az idősebb korosztály tartja jónak az orosz irányt” – vázolta a nevét egyedüliként vállaló Taruszov.
„A balhét olyanok csinálják, akiknek mindegy. És amúgy sosem voltak külföldön, nem is akarnak menni, vagy nincs esélyük rá”
– foglalta össze a kisvállalkozó nő. Az emberi jogi aktivista pedig az érzelmi mozgatórugókra mutatott rá:
„A szakadár tömegeket a szovjet nosztalgia mozgatja, erre játszik rá az orosz propaganda. Akik részt vettek az épületfoglalásokban, azok egyébként valóban bűnözők voltak.”
![aIMG 0865](https://kep.cdn.indexvas.hu/1/0/611/6112/61129/6112926_24d9ad4f9cc7ce0bf8d5654a386f3e60_wm.jpg)
Alanyaink szavaiból kirajzolódott hogy az ukrán egység mellett inkább az öngondoskodásra képes, külföldet is megjár, iskolázott középosztály áll ki. Nekik van vesztenivalójuk a diktatórikus, putyini viszonyok közt.
A marginalizálódott csoportok, az államtól, vagy nagy gyáraktól függő alkalmazottak, munkások, továbbá a nyugdíjasok viszont vonzódnak a központosított, erőt és határozottságot felmutató oldalhoz.
Így kezdődött az erőszak
Interjúalanyaink szerint az elkeseredett, rendpárti tömeg megmaradna a tévé előtt dohogásnál, ha nem lennének, akik fűtik az indulatokat: az orosz ügynökök. Illetve akik hagyják, hogy szabadjára engedjék az indulataikat: a helyi elit.
„Az orosz csatlakozás Donyeckben sosem volt központi téma, marginális kérdés volt, aki mást mond, annak politikai céljai vannak. Mesterségesen korbácsolták fel ezt az ügyet” – vélte az aktivista.
Az orosz ügynökökről így beszélt a Mariupolban született közgazdász:
„Udvarias embereknek hívják őket itt, mert valóban kedves, simulékony alakokról van szó. Ők azok, akik szítják a tüzet, és orosz ideológiával támasztják alá az emberek egyébként jogos elégedetlenségét mondjuk az anyagi helyzetük vagy munkájuk bizonytalansága miatt. Nem a barikádokon állnak, hanem hátulról, indirekt módon irányítanak. Novemberben tűntek fel a környéken, ezt mindenki tudja itt.”
A teljesen szakadár kézen lévő Szlovjanszkban néhány pohár ital után a helyiek ugyanígy pletykálták el nekem, hogy az események előtt hónapokkal megjelentek a városban az „udvarias emberek”, akik megkezdték az elégedetlenkedők és erőszakra hajlamos alakok szervezését.
Az elit szerepét az aktivista pedig úgy értékelte:
„A helyi vezetők egy része azért vett részt a szakadár mozgalomban, mert Janukovics alatt komoly korrupciós ügyekbe keveredett, vagy mert csak szimplán Janukovics érdekköréhez tartozott. Miután Kijevben elüldözték az elnököt, az oligarchák, városi vezetők féltek a felelősségre vonástól. Nekik az a menekülési lehetőség, ha elszakadnak Ukrajnától. Maga Janukovics is őket támogatja Oroszországból.”
Az oroszok barátai nem biztos, hogy Putyin barátai
A donyecki régió viszonyainak értelmezéséhez tudni kell, hogy itt az orosz elkötelezettség nem jelenti automatikusan azt, hogy az ember Putyin vezetése alatt szeretne élni. A szociológusként dolgozó Taruszov szerint a környéken természetes az orosz irányultság, mert sok családnak vannak orosz kapcsolatai, él rokona, ismerőse a közeli határon túl.
![aIMG 0558](https://kep.cdn.indexvas.hu/1/0/611/6112/61129/6112934_289764a9396de7d35d276728e6e1a888_wm.jpg)
„A szeparatizmus idegen ettől a régiótól, ezt az ideológiát exportálták az oroszok. A donyeckiek valóban szoros érzelmi kapcsolatot ápolnak az oroszokkal, de ez nem jelenti automatikusan azt, hogy egy országban szeretnének élni velük”
– állította az emberi jogi aktivista is.
A közgazdász pedig arról mesélt:
"A népszavazás eredménye megtévesztő, mert sokan egyszerűen protestszavazatot adtak le a jelenlegi kijevi kormány ellen. A vezetéssel valóban sokan elégedetlenek. De ők nem akarták, hogy ez az országrész el is szakadjon.”
Szavait alátámasztja, hogy a Donyecki Népköztársaság vezetői még a szavazás előtti napon is megtévesztő nyilatkozatokat tettek. Nemzetközi sajtótájékoztatón azt hangoztatták, hogy a sikeres népszavazás után a terület Ukrajna része marad, csak a lehetőség nyílik meg, hogy maguk döntsenek a sorsukról. Ehhez képest a szavazás másnapján már kérték felvételüket Oroszországba.
Mi lehet a megoldás?
Jevgenyij Taruszov szerint a katonai lépések nem oldják meg a konfliktust.
„Olyan erős információs nyomás van Oroszország felől, hogy erre információs háborúval lehet csak válaszolni. Az EU-nak azt kellene elérnie, hogy megszűnjön az orosz félretájékoztatás."
![ukrajna01](https://kep.cdn.indexvas.hu/1/0/611/6112/61129/6112930_8c48f4da11f48d2b76fb29ef27806083_wm.jpg)
A közgazdász is az információs nyomást tartja a legveszélyesebbnek: „Nagyon erős az orosz propaganda. Folyamatosan arról van szó, hogy a kijevi vezetés náci, Európa náci, de ha megkérdesz egy tüntetőt, hogy szerintük ki, és miért náci a parlamentben, még csak nevet sem tud mondani. A politikusok nevét sem ismerik. Vagy amikor arról van szó, hogy végül is ez csak átmeneti kormány, és május 25-én választhatnak másikat, összezavarodnak.”
„Sokan nem tudják pontosan, hogy mi folyik a háttérben, csak már annyiszor hallották, hogy elhiszik: el kell szakadni Ukrajnától.”