Keserű feladat vár a csokikirályra

Ha egy ukrán választónak le kellene írnia, hogy kikből van elege, minden bizonnyal azt válaszolja, hogy az oligarchákból, akik egymásra építve gyarapították politikai és gazdasági befolyásukat, minden politikai oldalon megfordultak, magas posztokat töltve be.

Ehhez képest pontosan ilyen embert választottak vasárnap elnöknek, méghozzá olyan meggyőző fölénnyel, mint még soha Ukrajna 23 éves posztszovjet történetében: Petro Porosenko már az első fordulóban végső győzelmet aratott.

A hajfonat már nem divat

Ráadásul úgy nyert, hogy ezzel talán Julija Timosenko karrierjét is lezárta: a kétszeres kormányfő, a 2004-es narancsos forradalom erős embere, Viktor Janukovics ellenfele, az EU-párti ukrán erők egykor minden kétség felett álló vezetője mindössze 12 százalékot kapott. Pedig a Janukovicsot elűző ellenzéki tüntetéssorozat is emblematikus figurájának tekintette az akkor már másfél éve börtönben ülő Timosenkót, akit Janukovics rendszerének mártírjaként februárban szabadítottak ki.

Kakaóbabtól a milliárdokig

Porosenko koránál fogva már nem a vörös direktorok generációja: 1989-ben diplomázott, nemzetközi gazdaság szakon, majd rögtön az üzletbe vetette bele magát. Saját elmondása szerint a kakaóbab importjával kereste az első nagyobb összegeket. Eközben 25 évesen egy kisvállalkozásokat tömörítő szervezet elnökhelyettese, majd egy évvel később az Ukraina kereskedelmi részvénytársaság elnöke lett.

Ehhez persze a szovjet érában sikeres főmérnök édesapja kapcsolatai sem jöttek rosszul – így az ifjabb Porosenko egy kicsit mégis kapcsolódik a vörös direktorok generációjához.

Moldáviából származó édesapja ma is aktív, az ő közreműködésével jött létre 1993-ban az Ukrán Ipari-Beruházási Konszern (Ukrprominveszt), amelynek vezetését a fiú apjától vette át a 1996-ban.

Porosenko Tibi

A cég kisebb édesipari vállalkozások megszerzése után alapította meg a Roshen korporációt – az elnevezés a Porosenko névből származik –, amely ma Ukrajna legnagyobb édesipari vállalkozása tavaly csaknem egymilliárd eurós forgalommal.

A cég egyúttal az orosz csokoládépiac legnagyobb külföldi szerplője, évi 150 millió eurós kivitellel.

A Roshennek mellesleg oroszországi, litván, közép-ázsiai érdekeltségei vannak, két éve pedig megszerezte a Tib icsokit gyártó Bonbonetti többségi tulajdonát.

Autó, hajó, média

Bár Porosenkóra a „csokoládé király” jelzőt akasztotta a sajtó, az 1,8 milliárd dollár vagyonnal rendelkező üzletember érdekeltségi köre ennél jóval szélesebb: az Ukrprominveszt-avto a legnagyobb ukrajnai partnere az orosz autóiparnak: az UAZ, GAZ, AVTO-VAZ, ZIL autóinak fő forgalmazója, de ő a hivatalos importőre több japán márkának is. Emellett autóalkatrész-kereskedő, autóbusz-összeszerelő üzemei vannak, sőt, egy hajógyára is, méghozzá az Oroszország által márciusban annektált Krímben.

A sokszoros orosz érdekeltséget próbálta a kampányban ellene kijátszani Timosenko, azzal érvelve, hogy így az elnök nem lesz képes megfelelő keménységgel tárgyalni Moszkvával, hiszen könnyen zsarolható – kétségtelen, hogy a Roshenre most nehéz idők járnak, a cég már lassan egy éve nem exportálhat Oroszországba –, de a választási eredmény mutatja, hogy nem járt sikerrel. Porosenko a választáskor közölte, hogy hamarosan megválik üzleti érdekeltségeitől.

Hogy a médiaérzékeny Timosenko ezúttal nem hatott a választókra, abban szerepe volt annak is, hogy Porosenkonak komoly médiaháttere van: számos napilap mellett övé a 5 Kanal televíziós csatorna is, bár Porosenko állítja, sosem szólt bele az újságírók munkájába. Vagy talán egy kicsit mégis:

Másztam a barikádokon Donyeckben, mint egy kibaszott rák, de egy rohadt geci se mutatott meg! Teljesen vesztetek?! Saját csatornám van, amiért nagy lóvét fizetek!

– sok egyéb mellett ezt vágta az 5-ös csatorna fejéhez egy áprilisban kiszivárgott telefonbeszélgetésben. Porosenko szerint manipulált felvételről van szó, ő csak annyit kérdezett, hogy miért nem mutatták meg az ő donyecki útját.

Oroszpárti, nemzeti, baloldali

A választók még azt sem rótták fel Porosenkónak, hogy 2001-ben aktív szerepet játszott a Régiók Pártjának (PR) megalapításában – előtte pedig a Leonyid Kucsma elnökhöz lojális szociáldemokrata pártban (SZDPU) vállalt szerepet. Fél évvel később a Janukovicsot támogató PR-től Viktor Juscsenkóhoz igazolt, akinek kampányfőnöke – és a választás alatt szponzora – is volt 2004-ben.

A kormányfői széket azonban Timosenko foglalta el 2005-ben, mert Juscsenko nem tudta megkerülni a „gázhercegnő” által vezetett Julija Timosenko Blokkját, amely a narancsos koalíció fő erejét adta.

Porosenko a Nemzetbiztonsági és Védelmi Tanács (SZNBO) vezetői posztjával vigasztalódhatott, de azzal is csak néhány hónapig. A kinevezés elfogadását később élete nagy hibájának nevezte.

2005 őszén Juscsenko a Janukovics vezette PR-rel szövetkezett, így Timosenko kormánya leköszönt, Porosenko is távozott, ám továbbra is lojális maradt Juscsenkóhoz, aki a négygyermekes Porosenko egyik gyermekének keresztapja is.

A türelmet az elnök 2007-ben hálálta meg, Porosenkónak adva az Ukrán Nemezeti Bank igazgatótanácsának vezetését, amit öt éven át gyakorolhatott.

Eközben 2009-ben Timosenko felkérését is elfogadta a külügyminiszteri posztra, bár a kormány 2010-es bukása – Janukovics Timosenko feletti elnökválasztási győzelme – miatt ez ismét csak néhány hónapra sikeredett.

Vissza Janukovicshoz

Két évvel később már Nyikolaj Azarov kormányában vállalta el a gazdaságfejlesztési és kereskedelmi tárca irányítását, ám kilenc hónappal később ezt is otthagyta, miután a 2012-es választásokon egyéni mandátumot szerzett.

Jó fát tett a tűzre

A NATO- és EU-tagságot támogató Porosenko 2013 novemberében már egyértelműen a Janukovics elleni megmozdulást támogatta, de egy ideig a háttérben maradt. Megjelent ugyan a publikum előtt, de a főszerepet a színpadon a Timosenko árnyékában felnőtt Arszenyij Jacenyuk, a nacionalista Szvobodát vezető Oleg Tyahnibok, és az UDAR élén álló Vitalij Klicsko vezette. Porosenkónak elég volt, hogy tudják róla, ő az egyik fő szponzora a Majdannak, a tüntetőket étellel és tűzifával támogatta.

Februárra már eléggé amortizálódott az ellenzéki trió ahhoz, hogy az elnökválasztás kitűzésének idejére Porosenko gyorsan felívelő népszerűsége megkezdődjön.

Ukrán földek összegyűjtése

Porosenko előtt azonban lehetetlennek tűnő feladat áll, amelyhez képest az elnökválasztás ujjgyakorlat volt.

Konszolidálnia kell hatalmát az elszakadással fenyegetőző Donyeck és Luganszk megyékben, normalizálnia kell a kapcsolatait a Krímet annektáló Oroszországgal, miközben nem mutathat gyengeséget túlzónak tűnő kompromisszumokkal. Eközben el kel kerülnie az államcsődöt, meg kell állítania a zuhanó hrivnyát – és biztos parlamenti támogatást kell szereznie.

Utóbbihoz kapcsolódik, hogy az elnökválasztás éjszakáján közölte: még idén előrehozott parlamenti választásra van szükség. A politikus minden bizonnyal abban bízik, hogy pártja – a Szolidaritás – és a vele szövetséges Klicsko mögött álló UDAR növelheti befolyását, Timosenko  Batykivscsinája rovására.

A választás fontos lehet azért is, mert a részvételben érdekeltté teheti a PR-t is, amely így kénytelen lesz együttműködni a keleti országrész politikai konszolidációjában. Ehhez minden bizonnyal számíthat a szakadár népköztársaságiaktól joggal tartó donyecki milliárdos, Rinat Ahmetovra is.

Donbassz, Varsó

Azt is elárulta, hogy első útja a Doni-medencébe vezet, ahol párbeszédbe kell kezdeni a lakossággal. A fegyveresekkel nem, bár aki azt leteszi az számíthat amnesztiára. Tárgyalni viszont nem kíván a szeparatista vezetéssel: ellenük a terrorelhárító akció fokozását vetette fel, azzal az ígérettel, hogy így gyorsan sikerül felszámolni az ellenállási pontokat.

A kérdés azonban Moszkva nélkül nem dőlhet el, ezért Porosenko szerint nélkülözhetetlen a párbeszéd a Kremllel. Előbb azonban első külföldi útja Varsóba vezet – ahogyan Orbán Viktornak is.

Kegyelmi állapot

Hogy mennyire jó a csillagzata Porosenkónak, azt mutatja az is, hogy a népszerűség növekedését az sem törte meg, amikor nemrég kiderült: Bécsben, Klicskóval közösen tárgyalt az Egyesült Államok kérésére jelenleg házi őrizetben lévő Dmitrij Firtassal.

Ez a népszerűség azonban aligha tart sokáig, ha a gazdasági és politikai konszolidáció nem indul meg hamarosan. Márpedig arra, hogy a folyamat gyors eredményekhez vezet, kevés esély van.