Mégsem olyan fontos a foci a braziloknak?

Vasárnap hatalmas választási maratonba kezd Brazília: egyszerre tartják meg az elnökválasztás első fordulóját, a tartományi kormányzók választásával, illetve a Nemzeti Kongresszus és a szövetségi törvényhozások tagjaira való szavazással.

A legtöbb egyéni jelöltnél a vasárnap még csak az október 26-i döntőbe jutásról fog dönteni, hiszen csak 50 százaléknál több szavazattal lehet egyből mandátumhoz jutni.

Minden bizonnyal így lesz ez a 11 jelöltet felvonultató elnökválasztási küzdelemben is. Itt egészen augusztus 13-ig úgy nézett ki, a munkáspárti Dilma Rouseff elnök kényelmes győzelmet fog aratni a szocialista Eduardo Campos felett. A kihívó azonban Santosban a magánrepülőjével egy ház udvarára zuhant, és utódjául a párt egy népszerű radikális környezetvédő aktivistát, Marina Silva tett meg.

Silva egy igen szegény, félig fekete családból származik, ő maga is 16 évesen tanult meg írni-olvasni. Lefizethetetlen és megtörhetetlen környezetvédő aktivistaként vált ismertté az Amazonas vidékén 1994-től szenátorrá választották, majd Lula elnök alatt 2003-től öt évig volt környezetvédelmi miniszter. Ezután 2010-es elnökválasztáson a harmadik helyen végzett, miközben elnöke Dilmát - Brazíliában még a hírekben sem használják a vezetéknevet - nevezte meg politikai örökösének.

A brazil választók körében Marina Silva gyorsan megduplázta Eduardo Campos szerény, tíz százalékos támogatottságát, és augusztus végére be is érte Dilmát. Azonban a lendület szeptember elejére elfogyott, és az - amúgy elég hektikus - mérések szerint újra nagyra nőtt a kettejük közti népszerűségi olló: Silvát csak a szavazók 25 százaléka támogatja, míg az elnököt 40 százalék. 

A döntőt nem jelentő harmadik helyre is egy erős jelöltet várnak: a szociáldemokrata Aecio Neves 20 százalékos támogatottságnak örvend. Érdemes megfigyelni, hogy Brazíliában minden párt névleg baloldali, de az üzleti körök kegyeit kereső Neves programjában például tényleg nagyítóval kell keresni a szociáldemokrata elemeket. Pedig ha a választás nem fog eldőlni az első fordulóban, akkor a győzelem kulcsát Neves támogatása jelenti majd (a többi  jelölt támogatása 1-3 százalék között ingázik). Jelenleg azonban Neves olyan vehemenciával ostorozza mindkét oldalt, hogy nehéz megjósolni azt, merre billen majd a szociáldemokrata jelölt: az elemzők azonban minden páros konfigurációban Dilmát látják október 26-a fő esélyesének.

Az is egy bonyolult kérdés, hogyan lehet Dilma még mindig meghatározó szereplő a brazil politikában. Őt ugyanis 2010-es győzelmekor mindenki csak a radikális szakszervezeti vezetőből népszerű "nagypapa"-elnökké váló Lula kreálmányaként tartotta számon, regnálása alatt beköszöntött a máshol kormányokat döntő gazdasági recesszió, és ha ez nem lett volna elég: brazil szempontból borzalmasan sikerült a foci-vébé is. Dilma azonban mindent túlélt: a tavalyi tüntetéseket, a világbajnokságot övező korrupciós ügyek miatt felháborodást, sőt, a németek elleni 1-7-et is.

Ráadásul az elnöknek azért legalább a szociálpolitikában tényleg van mivel eldicsekednie. A legfontosabb talán az, hogy az évtizedes gazdasági fellendülésből sikerült egy valóban eredményes szegénységellenes programot végigvinni. A még Lula alatt megkezdett, és kitartóan folytatott okatatási-, segélyezési és lakhatási reformok révén tízmilliók kerültek ki a mélyszegénységből - amit jól illusztrál az, hogy az elmúlt tíz évben 80 százalékkal csökkent az alultáplált brazilok száma. Óriási eredménynek tudható be az is, hogy 2002 és 2012 között sikerült mérsékelni a leggazdagabb és a legszegényebb rétegek közti jövedelemkülönbségeket, 84 százalékkal növelni a minimálbért és 12,3-ról 4,9 százalékra csökkenteni a munkanélküliséget. Ezek valóban lenyűgöző eredmények, kérdés mondjuk, hogy a brazil gazdaság megbicsaklása után is sikerül-e megtartani őket.

A médiát persze leginkább az izgatja, hogy a világ egyik legmacsóbb országában két nő fog megmérkőzni a legfelsőbb hatalomért. Elemzők azonban arra figyelmeztetnek: ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy Brazíliában eljött a nők aranykora. Az igen bonyolult, óriási belföldi különbségeket mutató brazil politikában valóban megugrott a női politikusok száma, de arányuk sok kulcspozícióban - például a szövetségi törvényhozásban - még mindig nagyon alacsony. Sokukat ráadásul csak amolyan kvótanőként - vagy brazil kifejezéssel: naracsjelöltként - tolják előtérbe.