Putyin: Az orosz medve nem fog málnát eszegetni

Hiába tartott három óráig, így is rekordrövid lett Vlagyimir Putyin év végi sajtókonferenciája, melyet percről percre tudósítottunk. Az orosz elnök tizedszer válaszolt a kérdésekre az élőben közvetített műsorban. Eddig azonban nem adta négy óránál alább, hogy meggyőzze a csaknem 1300 hazai és külföldi újságírót az ország sikereiről vagy – mint ezúttal – arról, hogy az olajár esése miatt csökkenő bevételek és a zuhanó rubel ellenére az ország stabil és két éven belül ismét egyenesbe jön a gazdaság.

Fotó: Kirill Kudryavtsev

A Vörös tér közelében lévő Nemzetközi Kereskedelmi Központban néhány perc késéssel indult sajtókonferenciát Putyin makrogazdasági mutatókkal indította, amelyek alapján szerinte a baj nem is olyan nagy:

• a GDP 0,7 százalékkal nőtt,
• a költségvetés 1,9 százalékos többletet mutat,
• a munkanlküliség öt százalékos,
• a kereskedelmi többlet tavalyhoz képest gyarapodott, 148 milliárd dollárt ért el.

Az irány azonban a jövő évre vonatkozóan nem sok jót ígér: az elmúlt napokban a rubel történelmi mélységekbe zuhant, 100 rubelt is adtak az egy éve még 45 rubelt ért euróért. Igaz, csütörtökre az árfolyam 80 rubelre szelídült, de nagyobb erősödés nem várható. Így jövőre súlyos infláció várható, miközben a 60 dollár alá esett olajár miatt akár 30 százalékkal is eshet az olaj- és földgázexportból származó bevétel.

Le kéne jönni az olajfüggőségről

Putyin szerint a világ idővel visszatér a megszokott kerékvágásba, így végül az olajár is nőni fog. Amíg nem, az sem baj: ez legalább jó alkalom arra, hogy az orosz gazdaság végre szakítson az energiahordozók exportjára épülő struktúrával. "Mindegy, mennyi az olaj ára, a gazdaság igazodni fog hozzá" – mondta, bár végül mégis ott kötött ki, hogy az olajár helyrebillenésével fog rendeződni a helyzet.

Addig is biztosított arról, hogy az orosz valuta- és aranytartalékok révén a vezetés képes garantálni a nyugdíjak értékállóságát, ellátni szociális kötelezettségeit, folytatni a gazdaság és a hadsereg moderznizálását.

Egyedül vagyunk

Az orosz gazdaság azonban nem csak az olajár esése miatt van nehéz helyzetben, hanem az EU és az Egyesült Államok szankciói miatt, amelyek jövőre szigorodhatnak is, közvetlenül érintve az energetikai szférát. Mindezt Moszkva ukrajnai politikája váltotta ki, de Putyin még általánosabb alapra helyezte a feszültség okát.

Fotó: Alexander Nemenov

Nem a Krím elfoglalása – orosz szóhasználatban Oroszországgal való egyesítése – miatt bűnhődik az ország, hanem, mert igyekszik megvédeni nemzeti érdekeit. Anélkül is találtak volna indokot külföldön – azaz Nyugaton, amit Putyin következetesen partnernek nevezett. És előjött a medvés hasonlattal is: "Néha én is gondolok rá, hogy esetleg pihennie kéne a mi medvénknek és málnát eszegetnie, nem pedig a malacokat kergetnie a tajgán. Akkor talán megnyugodna a világ?

Nem, akkor sem nyugodna meg, láncra verné a medvét, és kitépné a fogát."

Putyin szerint csak a katonai erő biztosítja, hogy Oroszországgal számoljon a világ, és "ne terítsék ki a bőrét".

Átvertek minket

Az apropót a BBC újságírója adta arra, hogy Putyin felróhassa Oroszország sérelmeit a Nyugattal szemben.

• A NATO bővült, noha a Szovjetunió felbomlása után nem ezt ígérte.
• Hiába állt le stratégiai légierejével a Szovjetunió felbomlása után Oroszország, az Egyesült Államok folytatta a repülést.
• Washington egyoldalúan lépett ki a rakétaelhárító rendszerek telepítését korlátozó 1972-es megállapodásból (ABM).
• Ezután vált lehetővé az amerikai rakétaelhárító rendszerek kelet-európai telepítésének terve. Ezt Washington iráni veszélyre hivatkozva szorgalmazza, de a Kreml szerint valójában Oroszország ellen irányul.

Orosz szempontból Putyinnak igaza van abban, hogy az ABM-szerződés hiába szól védelmi fegyverről – hiszen az atomrakéták elhárítását céloznák a rendszerek – valójában a két legnagyobb atomhatalom közötti nukleáris egyensúly felborítását jelenti, hiszen a kölcsönösen biztosított pusztítás elve sérülne azzal, ha a rakétaelhárító rendszerek révén az egyik fél már nem tudná atomarzenáljával azonos mértékben fenyegetni a másikat.

A hidegháború ugyan véget ért 1990-ben, de Oroszország ragaszkodik nagyhatalmi státuszának utolsó bizonyítékához, az ütőképes atomarzenálhoz.

Mi folytatunk agresszív politikát? Elment a józan eszük?

– mondta a sajtótájékoztatón alapvetően visszafogott nyelven fogalmazó elnök, megemlítve, hogy az amerikai védelmi költségvetés az orosz csaknem tízszerese (575 milliárd dollár az 50-nel szemben), valamint hogy Oroszországnak csak két külföldi katonai bázisa van – Kirgizisztánban és Tadzsikisztánban, a szíriai Tartuszban lévő katonai kikötő csak logisztikai állomás –, míg az Egyesült Államok bázisai szerte a világon megtalálhatók.

A csonkaországokból is kérdezhettek

Putyin visszautasította, hogy Moszkva tehet a Grúziában és Ukrajnában kialakult helyzetért. Az onnan jött újságírók kérdéseire nem adott új választ: Tbiliszi és Kijev tehet a szeparatista mozgalmakról, mert Ukrajnában Donyeckkel, Tbilisziben Abháziával és Dél-Oszétiával nem akartak tárgyalni, hogy mindenkit megnyugtatóan rendezzék a helyzetet.

Grúzia esetében a két szakadár állam elismerése Moszkva számára kényszerhelyzet volt, miután a grúz elnök katonai akcióban akarta visszaszerezni a terület feletti ellenőrzést – mondta Putyin. Sajátosan érvelve utasította vissza, hogy Ukrajnában katonailag támogatná a szeparatistákat. "Ott nincsenek orosz zsoldosok, hiszen akik önként ott vannak, nem kapnak fizetséget részvételükért" – mondta.

Gyere haza, rejtett tőke

Putyin nem említette, hogy mennyi működő tőke hagyta el az országot – 2014-ben 130 milliárd dollár – de lényegében ezzel kapcsolatos, a korábban meghirdetett amnesztiajavaslata az eddig elrejtett vagyonokra. Putyin nem csak az off shore-okból várja haza a vagyont, de az Oroszországon belül titkoltakra is. 

A kritikusok viseljék a kritikát

Már régóta az orosz politikai retorika része, hogy az ellenzéket – mármint a parlamenten kívülit, miután a rendszeren belüli, parlamenti oppozíció nem tekinthető ellenzéknek – hazaárulónak, külföldi bérencnek, az ötödik hadoszlop tagjainak bélyegzik.

Fotó: Kirill Kudryavtsev

A kézivezérelt állami sajtó ennek megfelelően is viszonyul hozzájuk, de az elnöki sajtókonferencia formációjába mégis belefér, hogy a kormányhoz nem lojális médiumok képviselői is megszólaljanak. Az ellenzék lehazaárulózásának szokása kapcsán az elnök elmondta: nagyon vékony a határ az ellenzék és az ötödik hadoszlop között. Lényegében megerősítve, hogy Oroszország afféle műveleti területe a befolyásra törekvő külföldi hatalmaknak, akiknek szolgálatában állhatnak az ellenzékiek. Igaz, Putyin talált olyan ellenzékit, akit hazafinak tart –bár Mihail Lermontov épp idén múlt 200 éves.

Putyin visszautasította, hogy az ellenzékkel szemben szervezetten lépne fel az állam. Szó sincs erről, legfeljebb az lehetséges, hogy a társadalomból más tagjai nem értenek egyet a vezetéssel kritikusokkal. „Tanuljanak meg válaszolni a felvetésekre, ne pedig riadóztassanak minden sarkon” – mondta Putyin, aki azt sem ismerte el, hogy az ellenzéki sajtóval szemben is intézkedett volna az állam. Pedig egy idén elfogadott törvénnyel megtiltották, hogy a fizetős, kábeltévén, interneten elérhető csatornák reklámokat adhassanak, de az elnök szerint neki ehhez nincs köze. Ez a szerinte a tömegtájékoztató médiumok felvetése volt.

Igaz, a kedvezményezettek államiak vagy a Kremlhez lojálisak, míg a kritikus csatornák épp azok, amelyeket a törvény hátrányosan érint. "Tanuljanak meg pénzt keresni" – javasolta nekik az elnök.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!