Márk
13 °C
28 °C

Ukrajnából jelentjük: Nemlétező háborúban halunk meg

Súlyos harcok folynak a donyecki szakadárok és az ukrán erők között Debalcevónál, Donyecktől északra. A közeli, de ukrán ellenőrzés alatt álló Artyomovszkban az emberek szinte biztosra veszik, hogy a körbezárt Debalcevót megszerzik a szeparatisták. Artyomovszkban szombat reggel távoli nehéztüzérségi hangokat lehetett hallani.

A debalecevói harcok miatt Artyomovszkba tették át az egyik irodát, ahol a január 21-én bevezetett rendszer szerinti engedélyeket adják ki ahhoz, hogy a civilek eljuthassanak a szakadár Donyecki Népköztársaság (DNR) kvázifővárosába, Donyeckbe.

A kaotikus rendszer a végletekig megnehezíti a kapcsolattartást a "határ" túloldalán élőkkel.

"Négyezredik vagyok a listán, tegnap 40 ember kapta meg az engedélyt" - méltatlankodott egy férfi az artyomovszki okmányirodánál.

Ekkor még nem tudja, hogy szerencséje van, mert legalább rajta van. Ugyanis az asszony, aki tegnap még egy füzetbe felírta a jelentkezőket, sehol sincs.

Az emberek a körülményekhez képest türelmesen toporognak a jeges pocsolyák között a zárt vasajtó előtt, a szerencsésebbek beszuszakolták magukat az előtérbe, bár az engedélyek kiadása szempontjából teljesen feleslegesen. Aztán jön egy nő, aki a villanyt is rájuk oltja. "Spórolunk az árammal."

Húszat kinyírt közülük

A sorbanállásban amúgy is évtizedes szovjet tapasztalatokkal rendelkező idősebbek gyorsan beszélgetésbe elegyednek. Az időjárás rövid megvitatása után - melegebb van a szokásosnál - gyorsan a hadieseményekre térnek. "Hú, két hete jött egy háromszáz fős oroszországi osztag, húszat kinyírt közülük egy diverzáns csoport Gorlovkánál" - mesélte egy ötvenes úr,aki a most is szeparatista ellenőrzés alatti városkában lakik. Hogy kik lőnek, azt nem tudja, de furcsának találja, hogy azok az épületek, ahol a szeparatisták vannak - a kultúrház és egy ismert étterem, meg még pár hely - sosem sérül meg, ellentétben a lakóházakkal. "Tegnap is elment a fejem fölött valami lövedék. Na, mondom, valakinek nem lesz szerencséje. Repeszek miatt pénteken is meghalt hét civil nálunk" - mondja. "Tényleg, nálunk is sértetlen a szálloda és a laktanyát sem érte találat. Gondolja, hogy valami egyezség van?"

"Én nem is értem, a DNR azt mondja, Debalcevóban az ukránok lövik saját magukat, hogy kompromittálják a szeparatistákat, Kijev meg azt mondja, Donyeckben a szeparatisták lövik magukat, hogy kompromittálják az ukrán erőket. Ha úgy vesszük, akkor egy nemlétező háborúban halnak meg az emberek nap mint nap" - mondta a beszélgetésbe bekapcsolódva egy negyvenes fickó. Pár perce még úgy tűnt, jó kapcsolatai lehetnek, mert mobilon elérte a listás asszonyt, de miután nem tudta rábeszélni, hogy telefonon vegye őt fel a listára, kiderült,hogy mégsem akkora spíler."

Végül minden újonnan jelentkezőt hazaküldtek az okmányirodából. Csak a már kész iratokat adják ki a négyezres listán lévőknek, ez is eltarthat egy-két hétig.

"Nagy biznisz ám ez, 3-500 hrivnyáért (1 hrivnya 17 forint) kiadják soron kívül. Nekem az is furcsa, hogy a papírt egy erre létrehozott kft adja ki" - morogta egy férfi, de hogy ez tényleg úgy megy-e, mint az egyszeri kínai letelepedésikötvény-vásárlás, azt nem tudtam leellenőrizni.

A buszok még járnak

Artyomovszkba Kijevből legegyszerűbben a közeli Konsztantyinovkánál vonatra szállva lehet eljutni. Most csak addig járnak a korábban Donyeckig futó vonatok, naponta egyszer. A vonatok tele is vannak, sokszor már csak a peronon a kalauz zsebébe csúsztatva lehet helyet szerezni. A kijevi kasszánál mindig akad egy hirtelen ott termő ember, aki elvisz a megfelelő kalauzhoz, futás közben megvitatva az árat. "Ejnye fiatalember, miért nem rögtön hozzám jött? Itt a számom, legközelebb közvetlenül megoldjuk" - rövidítette le az üzleti láncot a kalauz nem sokkal később a vagonban.

A jövő héttől a helyzet bonyolultabb lesz, állitolag a konsztantyinovkai vonat is megszűnik egy időre.

Donyeckbe elvileg egyszerűbb eljutni, legalábbis a buszok rendszeresen járnak Artyomovszkból, feltéve, ha az embernek van engedélye az ukrán ellenőrzőponton való áthaladáshoz. Pár napja még taxikkal feketén is át lehetett menni, de a korábbi 500 hrivnyából 2500 lett és nem is Donyeckig visznek, csak egy kicsit közelebbi településre, ha egyáltalán. A többség már nem is vállalja, inkább Artyomovszkban marad.

A központjában Lenin-szoborral díszített álmos városka eddig szerencsés volt, úgy ment át rajta a front - amikor az innen nyugatra fekvő Szlovjanszkból szorultak vissza a nyáron az oroszbarát szeparatisták -, hogy nem hagyott nyomot. Harcok itt nem voltak, de most tartanak attól, hogy lesznek.

A városba barikádokkal megerősített, de csak néhány fegyveres katona és egy BTR által őrzött ellenőrző ponton át lehet bejutni. A katonai jelenlét sem túl nagy,néha látni egy-két katonai teherautót, meg a váltásból hazainduló katonákat, de egyébként csak a napok óta hallható nehéztüzérség jelzi, hogy igazi háború van.

Az iskolák működnek, a boltok sem üresek, a Szovjetszkaja utcán lévő New York Street étteremben bőséges a választék és akadálytalanul működik a wifi.

Nyelvmentő hadművelet

Moszkva az oroszajkú kisebbség védelmére hivatkozva állt ki a szeparatisták mellett, persze továbbra is visszautasítva Kijev és a Nyugat vádjait, miszerint fegyverrel támogatnák DNR-t.

Ehhez képest Artyomovszkban is vegyesek a feliratok, az utcanévtáblák ugyan ukránok, de az áruházak, boltok, reklámok többnyire oroszok, ahogy az utcán is csak oroszt hallani.

"Én nem tudom, életemben nem volt gondom ebből, orosz az anyanyelvem, megértettük egymást, senki nem akadályozott,hogy az oroszt használjam" - mesélte a pályaudvaron egy férfi, Gorlovkába igyekezve. Felnőtt gyerekei Kijevben élnek, az ő jövőjükért nem aggódik, a sajátjára legyint. Megleszünk, hogy milyen országban, azt majd eldöntik ott fent."